Hadak Útján, 1988 (40. évfolyam, 396-401. szám)
1988-07-01 / 399. szám
semmi... Vajon mi lehet? Senki nem veszi le a szemét, távcsövét a túlsó partról, de csak nem leszünk okosabbak. Végre, a házak kertjéből pár alak, úgy látszik gyerekek, valamit cipelve odalopakodnak a várakozó motorcsónakhoz, belehajigálnak valamit, aztán usgyi, viszsza a kertbe a bokrok közé. Egy másik kertből ugyanez a jelenet. .. Vajon mi lehet? Még vagy három-négyszer, innen is, onnan is megismétlődik a dolog. Igen, most látjuk, gyerekek szaladnak a csónakhoz és pucolnak gyorsan vissza a kertek sűrűjébe. Távcsövön tisztán lehet látni... De még mindig nem történik más, a parton nem mutatkozik senki, a part kihalt, fullasztóan hat a nyomasztó csend ... Most, végre, vagy egy óra hosszat tartó idegpattantó várakozás után, mozgás a parton, a faluból jön ki Szőke Bandi, az őt kísérő magyar tiszt és egy feketeruhás férfi, távcsövön látjuk, beszállnak a motorcsónakba és jönnek vissza, át a Dunán. De a falu még mindég néma és a part kihalt... A nemjóját neki, hát mi a fene van itt, bele kell őrülni ebbe a feszült bizonytalanságba! Odarohanok, ahol a csónak kiköt a parton, a csónak tele van virággal, hát ezt hordták oda a gyerekek lopakodva a kertből, — mert ahogy később megtudtuk — a csehek agyonlövés fenyegetése mellett megtiltották, hogy kivonulásukig bárki is kimerészkedjen az utcára. A házakat előző este óta nem szabadott senkinek elhagyni... Hát ezért nem láttunk senkit a parton, ezért volt kihalt a falu. De a kis kölyköknek beszélhettek, azok bizony telehordták a csónakot virággal, azonkívül két kis sutytyó legényke, mint potyautas, maga is ott lapult ragyogó pofával a csónak fenekén ... A csónakkal Szőke Bandival együtt átjött a falu bírája is, szép szál öszbeboruló hajú magyar, mellén háborús kitüntetéseinek sora csillogott, átjött, hogy az Anyaország földjén szép beszéddel köszöntse a magyar katonatestvért. De nem tudott szólni egy szót sem, csak ráborult a legközelebb álló magyar baka vállára és rázta a vállát a hangtalan férfizokogás ... Szőke Bandi is könnybe lábadt sze, * MEGJELENT! * TOLLAS TIBOR: VARÄZSKÖR című új verseskötete. Megrendelhető a Nemzetőr címén: Ferchenbachstr. 88, D-8000 München 50. Ara fűzve 15.— US $, vagy 25.— DM; vászonkötésben 20.— US $, v. 35.— DM. mekkel csak annyit tudott mondani, hogy minden rendben van, indulhat az első lépcső! Ebben a pillanatban megszólalt a doborgazi templom összes harangja és a túlparton a Duna szegélye pillanatok alatt feketéllett az emberektől... A csehek elhagyták a falut!!! Izmos utászok, vállukon a rohamcsónak, rohantak neki a Dunának, azokat rádobták a vízre, az első rohamlépcső bakái máris beugrottak, felbőgnek a motorok és 24 vízcsóva rohan át a Dunán, a visszatérő magyar partra. Felejthetetlen látvány volt utász katonaszívemnek. De a túlsó parton már nem stimmelt a dolog... A csónakok nem tudtak, ahogy kellett volna a partra felfutni, mert a falu népe hasig vízben állva várta már őket és a bakákat kiráncigálták a csónakokból, hogy percek alatt nem volt semmi a rohamlépcsőből, vitték őket diadallal be a faluba. Hát erre a figurára nem gondoltunk a hadműveletek tervezésénél és ilyen eshetőségre nem voltak a megfelelő instrukciók kiadva. A rohamcsónakok visszafordultak és az utászok jelentették, amit magunk is láttunk a távcsővel, hogy a lakosság szétszedte a rohamlépcsőt és szó sincs hídfőképzésről. Én átmehettem a második lépcsővel, de a helyzet ugyanaz volt. Akinek az első lépcsőből nem jutott balra, az már várta hasig vízben állva az újabb „szállítmányt“, hogy abból magának is szerezzen egyet, nehogy a falu előtt szégyenben maradjon. A megváltozott „harchelyzetre“ való tekintettel a további lépcsőket kétoldalt a falu mellett hajózták át, így sikerült a felmerült nehézségek ellenére is a terv szerinti „első támadási célt“, a vasútvonalat elérni és nagyobb, zárt egységek áthajózását pontonokkal és hídtagokkal meg lehetett kezdeni, a falun pedig szép sorban és rendben meneteltek át a csapatok. Magában a faluban megszakítás nélkül szóltak a harangok, minden ház nemzeti színű zászlókkal feldíszítve, virág a kapukon, ablakokon. Az emberek mind ünneplőben. A házak előtt asztalok az utcán, megrakva minden jóval, amit szem-száj kíván. Száraz kolbász, sült csirke,kacsa, omlós kalács, illatos házi kenyér, mert a csehek azt terjesztették, hogy az éhenkórász magyar katonáknak nincs mit enniök és éheznek. A falu főutcáján diadalkapu, amit éjjel, nagy titokban a tűzoltószertárban eszkábáltak össze. Ezen is virágok, a magyar zászlók mellett egy-egy sonka, kolbász himbálódzott. Az első taglépcsővel megérkezett a három gulyáságyú is, amelyek kondérjában a szegény éhező lakosság részére készült finom marhagulyás rotyogott. Így aztán a falun átlépdelő honvédek 10