Hídfő Könyvtár, 1972 (7. évfolyam, 1-4. szám)
1972-11-01 / 3-4. szám
Szerény hozzászólás emigrációs irodalmunk kérdéseihez (F. F.) Illyés Gyula írja valahol, hogy az egyetemes új magyar irodalom hiányos, sőt elképzelhetetlen a határon kívüli magyar írók figyelembevétele nélkül. Az otthoni vörös irodalmi és kultúrsáfárok azonban mind a mai napig nem fogadták meg Illyés intelmeit és figyelmeztetését, még mindig nihilnek tekintik azokat az írásokat, amelyek piacetjük nélkül jelenik meg valahol Nyugaton. A nemrégiben megjelent és alapos munkát bizonyító három kötetes Magyar Irodalmi Lexikon valóban alapos és beható munkával minden olyan írót kisemmizett a magyar irodalomból, aki nem tudott megbirkózni a hazai vonallal és a még szabad világ egyik országában ír és dolgozik. Ha pedig olyan múlt áll mögötte, hogy nem lehetett az illetőt elhallgatniok, akkor olyan is volt működésének bírálata. Többek között nem kapott méltatást a könyvben Nyisztor Zoltán, Marschalkó Lajos, Tollas Tibor, a Kanadában élő Fáy Ferenc és még sokan mások, akik legalább annyira hozzátartoznak a magyar irodalom művelői közé, mint például a parasztokat akasztó városkezű terrorista Szamuely Tibor, kinek irodalmi működéséről nem igen írhattak, ellenben politikai tevékenységéről az alábbiakat olvashatjuk az Irodalmi Lexikon 141. oldalán: „A Tanácsköztársaság kikiáltása után hadügyi népbiztos helyettes és közoktatásügyi népbiztos lett. Vezető szerepet játszott a külső és belső ellenség ellen vívott harcban, hadseregcsoport politikai megbízott, a rögtönítélő törvényszék elnöke..Hogy mindennek mi köze az irodalomhoz, azt csak a Budapesten megjelent Irodalmi Lexikon szerkesztői tudnák megmondani. A Salzburgban élő Szitnyai Zoltánt nem lehetett kiradírozni a magyar írók hatalmas nomenklatúrájából, de ha már nem, akkor működésének ismertetése mellett így írnak róla: „Politikai magatartásában a 30-as évektől kezdve egyre szélsőségesebben jobboldali lett, majd nyíltan is a magyar fasisztákhoz csatlakozott. A felszabadulás után a Népbíróság öt esztendei kényszermunkára ítélte. Kiszabadulása után disszidált.. .„ Sértő Kálmánról irodalmi méltatás helyett így írnak: „A népies mozgalom szélsőjobboldalához tartozott. A Társadalmunk, majd 3