Hídfő Könyvtár, 1972 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1972-11-01 / 3-4. szám

Szerény hozzászólás emigrációs irodalmunk kérdéseihez (F. F.) Illyés Gyula írja valahol, hogy az egyetemes új magyar irodalom hiányos, sőt elképzelhetetlen a határon kívüli magyar írók figyelembevétele nélkül. Az otthoni vörös irodalmi és kultúr­sáfárok azonban mind a mai napig nem fogadták meg Illyés intel­meit és figyelmeztetését, még mindig nihilnek tekintik azokat az írásokat, amelyek piacetjük nélkül jelenik meg valahol Nyugaton. A nemrégiben megjelent és alapos munkát bizonyító három kötetes Magyar Irodalmi Lexikon valóban alapos és beható munkával min­den olyan írót kisemmizett a magyar irodalomból, aki nem tudott megbirkózni a hazai vonallal és a még szabad világ egyik országá­ban ír és dolgozik. Ha pedig olyan múlt áll mögötte, hogy nem lehetett az illetőt elhallgatniok, akkor olyan is volt működésének bírálata. Többek között nem kapott méltatást a könyvben Nyisztor Zoltán, Marschalkó Lajos, Tollas Tibor, a Kanadában élő Fáy Fe­renc és még sokan mások, akik legalább annyira hozzátartoznak a magyar irodalom művelői közé, mint például a parasztokat akasztó városkezű terrorista Szamuely Tibor, kinek irodalmi mű­ködéséről nem igen írhattak, ellenben politikai tevékenységéről az alábbiakat olvashatjuk az Irodalmi Lexikon 141. oldalán: „A Tanácsköztársaság kikiáltása után hadügyi népbiztos he­lyettes és közoktatásügyi népbiztos lett. Vezető szerepet játszott a külső és belső ellenség ellen vívott harcban, hadseregcsoport politi­kai megbízott, a rögtönítélő törvényszék elnöke..Hogy mind­ennek mi köze az irodalomhoz, azt csak a Budapesten megjelent Irodalmi Lexikon szerkesztői tudnák megmondani. A Salzburgban élő Szitnyai Zoltánt nem lehetett kiradírozni a magyar írók hatalmas nomenklatúrájából, de ha már nem, akkor működésének ismertetése mellett így írnak róla: „Politikai maga­tartásában a 30-as évektől kezdve egyre szélsőségesebben jobb­oldali lett, majd nyíltan is a magyar fasisztákhoz csatlakozott. A felszabadulás után a Népbíróság öt esztendei kényszermunkára ítélte. Kiszabadulása után disszidált.. .„ Sértő Kálmánról irodalmi méltatás helyett így írnak: „A né­pies mozgalom szélsőjobboldalához tartozott. A Társadalmunk, majd 3

Next