Hídfő Könyvtár, 1972 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1972-02-01 / 1. szám

állapíthatná: a magyar parasztokat kolhozokba verték s felszá­molták a nemzetfenntartó milliós réteget az esztelen orosz kommu­nista földreformmal, ugyanakkor merő hazugság az a kommunista tétel is, hogy a munkásságot, a hatalom állítólagos birtokosát egy­szerűen közönséges éhbér-munkássá süllyesztették, sorsa kétségbe­­ejtően szomorú és kilátástalan. Természetesen mindezekért és még ezernyi másért nincsen ösztöndíj Pesten az elszakított területeken élő magyar ifjak számára. Ezért nincsen „ösztöndíj“ az elnyomott magyarság ifjai számára! A könyvkiadás Beszéltek az elnöki gyűlésen a könyvkiadásról is. Természe­tesen olyan szerzőkről esett szó, akik pártépítők, de egy árva szó sem hangzott el például Szitnyai Zoltánról, Füry Lajosról, Wass Albertről, Vaszary Jánosról, Eszterhás Istvánról, Nehéz Ferencről, Tűz Tamásról, Halász Péterről, Fáy Ferencről, Flórián Tiborról, Székely Molnár Imréről, Sári Gál Imréről, Tollas Tiborról és még a többi emigrációban élő íróról és költőről. Az emigrációs politikai irodalomról ne is beszéljünk, aminek vezérművelője néhai Mar­­schalkó Lajos volt. A politikai szakirodalomban közel félszázat le­hetne sorba szedni, akik tudományos szinten boncolgatják a kom­munizmus politikai, gazdasági, etikai, kulturális és történelmi ér­tékét — természetesen mínusz előjellel. Ezekről nem emlékeznek meg, mert ők a legveszedelmesebb ellenfelek. De nemcsak ezekről hallgattak, hanem a tudományos szakkutatókról sem tettek emlí­tést. Így nem emlegették azokat sem, akik a magyarság származá­sával foglalkoznak és tudományos szinten művelik a történelemnek ezt a speciális ágát. A MVSz megfeledkezik azokról a közírókról és újságírókról is, akik állandóan a pesti diktatúra ütőerén tartják a kezüket és mérik a kommunista pártkormány és csatlósaik vér­nyomását. „A nemzeti értékek megmentéséért“ E tárgysorozatban Bognár József bevezetője után a szót Cser­háti József római katolikus püspöknek adták át és őt szólaltatták meg a MVSz nevében, aki örömmel nyugtázta azt a „bőséges kul­turális programot“, ami alapja egy „új fejlődési folyamatnak“ és egyben azt is javasolta, hogy nagyobb helyekre küldjünk ki hit­oktatókat és tanítókat. A püspök úr azonban mélyen hallgatott 44

Next