Új Hídfő Könyvtár, 1984 (19. évfolyam, 1-4. szám)

1984-12-01 / 3-4. szám

ténelmük legnagyobb győzelmét“ („Vittori Veneto") érik el 1918. október 20 körül. Megkezdődik a csapatok visszaözönlése, hadifogság előli kitéré­se; a magyar gyalogezredek követelik hazavitelüket. A balkáni fran­cia hadsereg áttörte a bulgár arcvonalat és Belgrád felé menetel. E túlerővel szemben Kövess tábornagynak csak tizenhárom hadosztálya áll. A hátországban óriási az elkeseredés, a nyomorúság. A király késlekedik, az Est-lapok (amelyek a fő háborús uszítók voltak 1914- ben) versenyt izgatnak a forradalomra a Népszavával és az orosz fo­golytáborokból hazaküldött szovjet ügynökök „Vörös Újságjá"-val. Október 25-én megalakul függetlenségi­, radikális-párti és szocdem résztvevőkkel a Nemzeti Tanács, melyhez a rendőrség, tisztviselők, intézmények sorra csatlakoznak. Károly király még habozik, de nem úgy a pesti utca és október végén (a lánchídi összecsapást leszámít­va), szinte vér nélkül győz az ún. „őszirózsás forradalom“, mire a ki­rály Bécsből, távbeszélőn kinevezi Károlyi Mihályt magy. kir. mi­niszterelnökké, 1918. október 31-én. Az új kormány tagjai a király megbízottja („homo regius"), Jó­zsef főherceg kezébe teszik le az esküt. A pacifista kormány hadügy­minisztere hazaküldi a katonákat és megbízottjait Padovába, ahol az olasz főparancsnokkal Diaz marsallal fegyverszünetet kötnek (1918. november 3). Ezzel látszólag befejeződött az önálló Magyarország és a volt Monarchia számára a világháború, aránylag kedvező feltételek mellett. Ugyanis a Diaz-féle szerződés a magyar határok és közigaz­gatás épségben tartását biztosította a békekötésig, csapataink Ma­gyarországba való visszavonása mellett. Ez volt az első olasz baráti gesztus a fronton helytállásukkal becsületet szerzett magyarság felé, melyet később még több követett; úgy látszott, mintha az események a derűlátókat igazolnák és Magyarország az olasz érdekkörbe kerül­ve bizakodón nézhet a jövőbe. De hátra volt még a fekete leves. Az Antant, sőt a kimondottan franciabarát Károlyi Mihályt és kormányát maguk a franciák döfték le, tették lehetetlenné. A balkáni hadsereg Franchet d’Esperay ték parancsnoksága alatt Magyarország kapujába, Belgrádba ért. Ugyanakkor a német katonaság folytatta visszavonulását Romániából és Mackensen tábornagy Nagyváradra helyezte főhadiszállását. A magyar kormány küldöttsége Károlyival az élén Belgrádban tisztelgett a francia főparancsnoknál (november 6) és ekkor hidegzuhanyként veszi tudomásul, hogy az olaszokkal meg­kötött fegyvernyugvási szerződés érvénytelen. A Beszterce- Maros- Szabadka vonalig köteles Magyarország területeit átadni a „társult 32

Next