Hídfő, 1960 (13. évfolyam, 321-333. szám)
1960-01-10 / 321. szám
2. oldal A Mikes Kelemen Kör kuratóriuma testvéri szeretettel köszöni a világ minden tájáról beérkezett karácsonyi és új évi jókívánságokat és azokat igaz szeretettel hasonlókkal viszonozza. Az új év kezdetén a Mikes Kelemen Kör ad hoc értekezletet tartott Münchenben. A megbeszélésen részt vett Fiala Ferenc az utolsó nemzeti kormány volt sajtófőnöke is. Ez alkalommal elhatározták, hogy a Mikes Kelemen Kör egyelőre Nyugatnémetország területén példamutatásul a többi világrészek számára megalapítja tanulmányi csoportját, amely a trianoni év alkalmából főként pártok fölötti magyar kérdésekkel fog foglalkozni. A müncheni csoport irányítására a jelenlevők egyhangúlag dr. Szeőke Kálmánt, a kiváló magyar orvost kérték fel. A tanulmányi csoport vállalta, hogy cikkeit, kiértékeléseit, stb. eljuttatja azoknak a lapoknak, amelyek a Mikes Kelemen Körrel kapcsolatban állanak. A MAGYAR NEMZET ŐSZINTE TÖRTÉNETE Dr. Málnási Ödön: A magyar nemzet őszinte története című szenzációs és nagy tudományos értéket reprezentáló munkájáról most érkeznek az első visszhangok. Ha a karácsonyi könyvpiacot nem is érte el tengerentúl a könyv, az európai visszhangból máris egy nagy könyvsiker és értékes magyar tett körvonalai bontakoznak ki. Sz. L. szabadságharcos fiatal munkás írja: Ebből a könyvből egy egészen új magyar világ tárul a szemeink elé. Minekünk úgy tanították a szemináriumokban, hogy az egész magyar élet retrográd és reakciós volt. Azonban most, a könyv elolvasása után látjuk, hogy abban a korban akadtak bátor férfiak, akik a népért, munkásságért, a szegény rétegekért a tudás és szellem fegyvereivel ki mertek és ki tudtak állani olyan hősiesen, ami például a kommunista rendszerben elképzelhetetlen Kérjük Szerkesztő Urat, hogy adja át szeretetteljes köszöntésünket Málnási professzor úrnak, akinek — úgyérezzük — sikerült belőlünk is mégjobb, még tisztábban látó magyarokat nevelni. A svájci fiatalok egy csoportja nevében Sz. L. K. G. volt földbirtokos írja: Málnási könyvével egyetlen baj van, hogy tudományos igazságai cáfolhatatlanok. 1937-ben nem olvastam a könyvet, de azt hiszem, hogy ha az akkori vezetőréteg és hivatalos politika Málnási Ödönre hallgat, lett volna ugyan bolsevizmus Magyarországon de sokkal enyhébb lett volna, ha hiányzik a szociális táptalaja. Fiala Ferenc volt sajtófőnök több emigrációs lapban megjelenő cikkéből vesszük a következő részleteket: „A kultúra fajunk legerősebb létalapja, fennmaradásunk biztosítéka.’“ Szálasi Ferenc A magyar emigráció nem űzhet belpolitikai játékokat és egyetlen feladata külpolitikai és kulturális célok követéséből kell hogy álljon. Külpolitikailag annyiban, hogy a lehetőségekhez képest minden alkalmat megragadjon, hogy felhívja a világ figyelmét az Európa szívében élő ország mai megalázottságára és az Atlanti Charta ígéreteire hivatkozva követelje a Duna-Tisza közének felszabadítását és az általános emberi jogalapból kiindulva hirdesse, hogy minden népnek joga van az élethez, a szabadsághoz és nem utolsó sorban ahhoz, hogy utolsó leheletéig követelje maga és nemzete számára a sokszor elfelejtett szabadságjogokat. Emigrációnk második feladata csakis kulturális lehet. Csak a kultúra az, amely még hozzáköti lelkünket az elveszett hazához s ennek a kultúrának egyik legfontosabb letéteményese a könyv, a betű és az írás. Ezzel a betűvel és ezzel az írással sikerült visszavernie a nemzet igazi szolgálatában álló sajtónak azokat a vádakat, amelyek úgy a világ kollaboráns sajtója és történelemszemlélete mint a külföldre emigrált magyar baloldal részéről érték. Ez a magyar betű és ez a magyar írás bizonyította be a világnak, hogy 1944 október 15-e nem egy hatalomratörő éhes társaságnak a célja, hanem az egész magyarságnak a bolsevizmus elleni megnyilatkozása volt. Kigúnyolták és kinevették ezt az érvelést, míg azután a nemzetközi könyvpiacon megjelent egy könyv, amely komor, szigorú és pártatlan ítélettel zárta le az újkori magyar történelemnek ezt a legtragikusabb fejezetét. Ez a könyv egy oxfordi és edinburghi egyetemi tanár munkája volt. Címe „Október 15.“ Kétkötetes, többszázoldalas, hatalmas munka, amelynek lényege röviden abból a megállapításból áll, hogy minden rágalom és hazugság ellenére október 15-e annak idején nem volt más, mint egy kis nemzet végső erőfeszítése azért, hogy Európa Európa maradjon és mentesüljön keresztény kultúránk az ázsiai bolsevizmus mindent elpusztító áradatától. Macartney professzoron kívül ezt eddig csak nemzeti emigráns sajtónk állította és ezért ültették őt mindenütt szerte a világon, a vádlottak padjára. Ma már történelmi tény, hogy Magyarországon egyedül a Szálasi Ferenc által vezetett hungarizmus volt az, amely nem volt hajlandó felesleges kompromisszumos szerződést kötni az azóta világveszéllyé növekedett bolsevizmussal. Európa első antibolsevista államfője a háború utolsó periódusában követeket menesztett Moszkvába, mert rossz tanácsadói sugallatára úgy gondolta, hogyha leteszi a fegyvert a vörös hadsereg előtt, akkor a Kreml elfelejti, hogy 1919 őszén ő — Horthy Miklós— volt az, aki radikálisan intézte el a magyar tanácskormányt. Bethlen István, majd később Kállay Miklós kétkulacsos politikája is vakvágányra futott. Hiába volt minden anglomániájuk, Anglia és Amerika a jaltai szerződés értelmében Magyarországot orosz érdekkörbe utalta. A Horthy-rendszer elmúltával rövid pár hónapig a hungarizmus eszmekörébe jutott az ország és mindvégig teljesítette vállalt kötelezettségeit. Küzdött a bolsevizmus ellen és hitüket életükkel pecsételték meg azok, akik erre a tragikus szerepre vállalkoztak. Az idő azóta sok mindent igazolt és sok minden akkori elméletet és politikai felfogást megcáfolt. A hungarizmus a becsületet, a magyar nép felemelkedését és minden más országtól és külső behatástól mentes megerősödését jelenti úgy otthon, mint az emigrációban. Aki ismeri a hungarizmus ideológiáját, az tudja, hogy egy elmélet megbukik akkor, ha dogmákba merevítjük. Mások voltak a feladatok otthon és mások a feladatok az emigrációban — mai diaszpóránkban. 1944 október 15 után fegyverrel, foggal és körömmel próbáltunk harcolni azért, hogy elkerüljük a keserű sorsot, amelyet a történelem akkori osztói reánk kimértek. Ma — ugyancsak a magyarság érdekében más helyzetben és megváltozott viszonyok között — a szellem és a rendelkezésünkre álló kulturális fegyverekkel kell harcolnunk. Ha mások a lehetőségek és mások a körülmények, akkor új módszerekkel kell küzdenünk anélkül, hogy bármit is feladnánk régi hitünkből és meggyőződésünkből. Ma nem tehetünk mást, minthogy őrködünk magyarságunk fölött és teljesítjük a reánk kimért feladatot, úgy ahogyan teljesítették azt azok a fiatalok, akik hungarista hittel a szívükben haltak meg a magyar föld védelmében és mártír sorsú vezetőik múltjukból semmit meg nem tagadva meneteltek a Markó-utca és a Gyűjtőfogház udvarain felállított akasztófák alá, akkor amikor a sötétség és borzalom uralma borult az országra. ■ ■ Hungarizmus és emigráció írta: Fiala Ferenc HÍDFŐ M. S. szkv. törzstiszt: 1937-ben az otthoni könyvnapon, a Nemzeti Színház előtt vettem meg dr. Málnási Ödön könyvét. Akkor is megrázott hogy a rendszer sok hibája fölötti kritikában, milyen bajtársi elismeréssel ír a magyar nép hősiességéről, a vilézi erényekről amelyeknek ő is személy szerinti hordozója. Két fiamnak mint legszebb karácsonyi ajándékot adtam ezt a könyvet s hiszem, hogy általa még jobban megőrzik magyarságukat itt az emigrációban. 1960 január 10.