Hídfő, 1960 (13. évfolyam, 321-333. szám)

1960-01-10 / 321. szám

2. oldal A Mikes Kelemen Kör kurató­riuma testvéri szeretettel kö­szöni a világ minden tájáról be­érkezett karácsonyi és új évi jó­kívánságokat és azokat igaz sze­retettel hasonlókkal viszonozza. Az új év kezdetén a Mikes Kelemen Kör ad hoc értekezletet tartott Mün­chenben. A megbeszélésen részt vett Fiala Ferenc az utolsó nemzeti kor­mány volt sajtófőnöke is. Ez alka­lommal elhatározták, hogy a Mikes Kelemen Kör egyelőre Nyugatnémet­ország területén példamutatásul a többi világrészek számára megala­pítja tanulmányi csoportját, amely a trianoni év alkalmából főként pár­­tok fölötti magyar kérdésekkel fog foglalkozni. A müncheni csoport irá­nyítására a jelenlevők egyhangúlag dr. Szeőke Kálmánt, a kiváló ma­gyar orvost kérték fel. A tanulmányi csoport vállalta, hogy cikkeit, kiér­tékeléseit, stb. eljuttatja azoknak a lapoknak, amelyek a Mikes Kelemen Körrel kapcsolatban állanak. A MAGYAR NEMZET ŐSZINTE TÖRTÉNETE Dr. Málnási Ödön: A magyar nem­zet őszinte története című szenzációs és nagy tudományos értéket repre­zentáló munkájáról most érkeznek az első visszhangok. Ha a karácsonyi könyvpiacot nem is érte el tengeren­túl a könyv, az európai visszhang­ból máris egy nagy könyvsiker és ér­tékes magyar tett körvonalai bonta­koznak ki. Sz. L. szabadságharcos fiatal mun­kás írja: Ebből a könyvből egy egé­szen új magyar világ tárul a szeme­ink elé. Minekünk úgy tanították a szemináriumokban, hogy az egész magyar élet retrográd és reakciós volt. Azonban most, a könyv elolva­sása után látjuk, hogy abban a kor­ban akadtak bátor férfiak, akik a né­pért, munkásságért, a szegény réte­gekért a tudás és szellem fegyverei­vel ki mertek és ki tudtak állani olyan hősiesen, ami például a kom­munista rendszerben elképzelhetetlen Kérjük Szerkesztő Urat, hogy adja át szeretetteljes köszöntésünket Mál­nási professzor úrnak, akinek — úgy­­érezzük — sikerült belőlünk is még­­jobb, még tisztábban látó magyaro­kat nevelni. A svájci fiatalok egy cso­portja nevében Sz. L. K. G. volt földbirtokos írja: Mál­nási könyvével egyetlen baj van, hogy tudományos igazságai cáfolhatatla­nok. 1937-ben nem olvastam a köny­vet, de azt hiszem, hogy ha az ak­kori vezetőréteg és hivatalos politika Málnási Ödönre hallgat, lett volna ugyan bolsevizmus Magyarországon de sokkal enyhébb lett volna, ha hiányzik a szociális táptalaja. Fiala Ferenc volt sajtófőnök több emigrációs lapban megjelenő cikkéből vesszük a következő részleteket: „A kultúra fajunk legerősebb lét­alapja, fennmaradásunk biztosítéka.’“ Szálasi Ferenc A magyar emigráció nem űzhet belpolitikai játékokat és egyetlen fel­adata külpolitikai és kulturális célok követéséből kell hogy álljon. Külpo­litikailag annyiban, hogy a lehetősé­gekhez képest minden alkalmat meg­ragadjon, hogy felhívja a világ fi­gyelmét az Európa szívében élő or­szág mai megalázottságára és az At­lanti Charta ígéreteire hivatkozva követelje a Duna-Tisza közének fel­szabadítását és az általános emberi jogalapból kiindulva hirdesse, hogy minden népnek joga van az élethez, a szabadsághoz és nem utolsó sorban ahhoz, hogy utolsó leheletéig köve­telje maga és nemzete számára a sokszor elfelejtett szabadságjogokat. Emigrációnk második feladata csakis kulturális lehet. Csak a kul­túra az, amely még hozzáköti lelkün­ket az elveszett hazához s ennek a kultúrának egyik legfontosabb leté­teményese a könyv, a betű és az írás. Ezzel a betűvel és ezzel az írással si­került visszavernie a nemzet igazi szolgálatában álló sajtónak azokat a vádakat, amelyek úgy a világ kolla­­boráns sajtója és történelemszemlélete mint a külföldre emigrált magyar baloldal részéről érték. Ez a magyar betű és ez a magyar írás bizonyította be a világnak, hogy 1944 október 15-e nem egy hatalomratörő éhes társa­ságnak a célja, hanem az egész ma­gyarságnak a bolsevizmus elleni meg­nyilatkozása volt. Kigúnyolták és ki­nevették ezt az érvelést, míg azután a nemzetközi könyvpiacon megjelent egy könyv, amely komor, szigorú és pártatlan ítélettel zárta le az újkori magyar történelemnek ezt a legtra­gikusabb fejezetét. Ez a könyv egy oxfordi és edinburghi egyetemi tanár munkája volt. Címe „Október 15.“ Kétkötetes, többszázoldalas, hatal­mas munka, amelynek lényege rövi­den abból a megállapításból áll, hogy minden rágalom és hazugság ellenére október 15-e annak idején nem volt más, mint egy kis nemzet végső erő­feszítése azért, hogy Európa Európa maradjon és mentesüljön keresztény kultúránk az ázsiai bolsevizmus min­dent elpusztító áradatától. Macartney professzoron kívül ezt eddig csak nemzeti emigráns sajtónk állította és ezért ültették őt mindenütt szerte a világon, a vádlottak padjára. Ma már történelmi tény, hogy Ma­gyarországon egyedül a Szálasi Fe­renc által vezetett hungarizmus volt az, amely nem volt hajlandó felesle­ges kompromisszumos szerződést kötni az azóta világveszéllyé növeke­dett bolsevizmussal. Európa első an­­tibolsevista államfője a háború utolsó periódusában követeket menesztett Moszkvába, mert rossz tanácsadói sugallatára úgy gondolta, hogyha le­teszi a fegyvert a vörös hadsereg előtt, akkor a Kreml elfelejti, hogy 1919 őszén ő — Horthy Miklós­­— volt az, aki radikálisan intézte el a magyar tanácskormányt. Bethlen Ist­ván, majd később Kállay Miklós két­­kulacsos politikája is vakvágányra futott. Hiába volt minden anglomá­niájuk, Anglia és Amerika a jaltai szerződés értelmében Magyarorszá­got orosz érdekkörbe utalta. A Horthy-rendszer elmúltával rö­vid pár hónapig a hungarizmus esz­mekörébe jutott az ország és mind­végig teljesítette vállalt kötelezettsé­geit. Küzdött a bolsevizmus ellen és hitüket életükkel pecsételték meg azok, akik erre a tragikus szerepre vállalkoztak. Az idő azóta sok min­dent igazolt és sok minden akkori el­méletet és politikai felfogást megcá­folt. A hungarizmus a becsületet, a ma­gyar nép felemelkedését és minden más országtól és külső behatástól mentes megerősödését jelenti úgy ott­hon, mint az emigrációban. Aki is­meri a hungarizmus ideológiáját, az tudja, hogy egy elmélet megbukik akkor, ha dogmákba merevítjük. Má­sok voltak a feladatok otthon és má­sok a feladatok az emigrációban — mai diaszpóránkban. 1944 október 15 után fegyverrel, foggal és körömmel próbáltunk harcolni azért, hogy elke­rüljük a keserű sorsot, amelyet a történelem akkori osztói reánk ki­mértek. Ma — ugyancsak a magyar­ság érdekében más helyzetben és megváltozott viszonyok között — a szellem és a rendelkezésünkre álló k­ulturális fegyverekkel kell harcol­nunk. Ha mások a lehetőségek és mások a körülmények, akkor új módszerekkel kell küzdenünk anél­kül, hogy bármit is feladnánk régi hitünkből és meggyőződésünkből. Ma nem tehetünk mást, minthogy őrkö­dünk magyarságunk fölött és telje­sítjük a reánk kimért feladatot, úgy ahogyan teljesítették azt azok a fia­talok, akik hungarista hittel a szí­vükben haltak meg a magyar föld védelmében és mártír sorsú vezetőik múltjukból semmit meg nem tagadva meneteltek a Markó-utca és a Gyűj­­tőfogház udvarain felállított akasztó­fák alá, akkor amikor a sötétség és borzalom uralma borult az országra. ■ ■ Hungarizmus és emigráció írta: Fiala Ferenc HÍDFŐ M. S. szkv. törzstiszt: 1937-ben az otthoni könyvnapon, a Nemzeti Szín­ház előtt vettem meg dr. Málnási Ödön könyvét. Akkor is megrázott hogy a rendszer sok hibája fölötti kri­tikában, milyen bajtársi elismeréssel ír a magyar nép hősiességéről, a vi­lézi erényekről amelyeknek ő is sze­mély szerinti hordozója. Két fiamnak mint legszebb karácsonyi ajándékot adtam ezt a könyvet s hiszem, hogy általa még jobban megőrzik magyar­ságukat itt az emigrációban. 1960 január 10.

Next