Hídfő, 1962 (15. évfolyam, 369-392. szám)
1962-09-25 / 386. szám
4. oldal A HÍDFŐ SZABADSÁGHARCOS SZÁMA A Hídfő október 25-i számát teljes terjedelmében a dicsőséges magyar október 23-nak fogja szentelni. Nemcsak a magunk magyar ügyéről szeretnénk megemlékezni, hanem beállítani e magyar hőstettet a világpolitika középpontjába is. A legtöbb magyar csak azt hiszi, hogy kialudtak ennek a nagyszerű népfelkelésnek parazsai a vasfüggöny mögötti népek lelkében. Hiszen éppen a napokban menekült Nyugatra a kelet-berlini helyőrség volt parancsnoka, Martin Herbert Löffler alezredes, aki Bonnban tartott sajtókonferenciáján elmondotta, hogy a keleti zónában égnek az elkeseredett lelkek. Az ő — még kommunista szolgálatban szerzett információi szerint — ha a 18 millió keletnémet felkel a zsarnokság ellen, azt követni fogja a magyar, lengyel és ez esetben talán a román és bulgár szabadságharc is. A keletnémetek számítanak Szlovákia és Ukrajna támogatására. A budapesti utcán nem hullott hiába a magyar vér. Barátainkat, munkatársainkat csak arra kérjük, hogy legkésőbb október 10-ig küldjék el közvetlenül a Zlidfő szerkesztője címére (M. L. , München 45, Pragerstr. 80.) cikkeiket, közleményeiket, amellyekkel a szabadságharcos szám nívójának emeléséhez hozzá tudnak járulni. A FIATALOKHOZ A Magyar Felszabadító Bizottság sajtótájékoztatója írja a MFB buffalói közgyűlésével kapcsolatban: „Bármennyire fájdalmas is , kénytelenek vagyunk rámutatni az itteni magyar fiatal generációnak, elsősorban az 56-os emigrációnak a teljes közömbösségére. Még azok is, akik a szabadságharcos névre jogosan igényt tartanak, — kevés tiszteletreméltó kivételtől eltekintve — nem tanúsítanak semmi érdeklődést a magyar ügyek iránt, az önzetlen szervezők felkérésére kitérő, vagy negatív, sokszor sértő választ adnak. Mintha a világháborúk sok százezernyi és az 56-os szabadságharc harmincezernyi hősének a véráldozata csak azért lett volna, hogy ők szabad földön kényelemben éljenek és szórakozzanak. Mintha nem volna otthon egy fiát hazaváró édesanya, egy testvér, vagy az AVO kínzókamrájában megőszült édesapa, akiknek egyetlen reményük az, hogy ha az egész világ cserben is hagyta, saját vérük nem hagyhatja cserben őket. Ezért mégegyszer: A vér nem válhatik vízzé! — és ezért reméljük, hogy az emigráció fiatalsága, a jövő reménye, felhagy közömbös és negatív magatartásával és a 24-ik órában bekapcsolódik abba a munkába, amelyik az adott viszonyok között a leghelyesebb és legcélravezetőbb.” HÍDFŐ 1962 szeptember 25 Magyartól „SZELLEMI DÖGVÉSZ” „Testben sem Ruttkai Raditz, sem Fiala, akit felvilágosításaink után hasonló sors érne, sem Marschalkó, sem Málnási nincs jelen (Amerikában) de szellemi dögvészük itt van és a new yorki nyilas lapban rombolja az erkölcsi tisztességet, emberiességet”. — írja Klárnál a Salzer. Ennek megakadályozására a következőket javasoljuk, mint legdemokratikusabb módszert: „Akasszák fel! S jöjjék főbe! Lógjanak, dögöljenek, gebedjenek!” mint ezt Salzer Oszkár főmunkatársa ajánlotta 1919- ben Apponyi Albert, Andrássy Gyula és a zsidó Szterényi József, Hazai Samu ellen. Azonban jöhet idő az Egyesült Államokban is, amikor a budapesti „Város” singli-riporterének világraszóló felhívásába más neveket helyettesít be. Mondjuk a Bernhard Baruchét, a Salingerét, a Frankfurterét, a Goldbergerét. A „szellemi dögvész” ma ott van az amerikai kongresszusban, a John Birch Societyben, a National Crusade mozgalmában, a Cross and Flaggban, a Common Sense-ben, az American Opinion-ban. Tehát Salzer és Kiár elvtársék! Éberség! Ma már nem a magyar „nyilasok” és Hitler ellen kell védekezniük. Sok-sok amerikai ellen. Született, Mayfloweres amerikaiak ellen. Nehogy továbbra is antiszemitizmussal gyanúsítgassanak, a legbiztosabb és legbarátságosabb megoldást ajánljuk: kérjenek vízumot Izraelbe. Az Egyesült Államok népe fáklyásmenettel fogja búcsúztatni önöket, a 63-as pierrel! ÉRTESÜLÉSEK A new yorkiak, akik nem akarják bronxi luxus lakásaikat felcserélni az izraeli kibuccal, nagyon megmérgesedtek Kiár Zoltánra, aki antiszemitizmust terjeszt ostoba handabandázásával. Ennek következtében dr. Kiár Zoltánt lerúgják a futballpályáról. Utóda fia lesz: Kiár Tibor és főszerkesztő, Anti Ödön chilei nagyiparos, korábban független kisgazdapárti képviselő és jelenleg az izraeli titkosszolgálat egyik délamerikai megbízottja. Az is lehet azonban, hogy Anti Ödön nem akarja úgy regisztráltatni magát, mint idegen hatalom ügynökét. Ebben az esetben Anti Ödön testi-lelki jó barátja, a szintén somogyországi Vidovics „főispán” veszi át a főszerkesztői címet. Végre egy „gaj” fogja szerkeszteni Göndör Krausz Náthán lapját. Olyan gaj, akiről ugyanez a lap állapította meg, hogy bigamista, házasságtörő sőt — gazember! Mazel topf! Gratulálunk! A „PATRIA” Közérdekű Építő Szövetkezet megalakult Neckarbischofsheimben (SBaden). Célja magyar családok zárt magyar településben, saját otthonhoz juttatni. Érdeklődési cím: „PATRIA” gém. Baug. 6924 Neckarbischofsheim, Postfach. HARASZTY ÁGOSTON A NAGY MAGYAR PIONÍR Az Egyesült Államok és a californiai arany partok népe szeptember végén nagy ünnepségek keretében emlékezik meg egy Jókai regénybe illő magyar bevándorló. Haraszty Ágoston százötvenéves születési jubileumáról. Haraszty Ágoston még a magyar szabadságharc kitörése előtt érkezett az Egyesült Államokba. Előbb Wisconsin szívében létesített virágzó községeket. Majd San Franciscotól 40 mérföldnyire Sonomában alapozta meg a californiai borászatot és gyümölcs termelést. A magyar emigráns birtokához tartozott egykor a mai San Francisco páratlan forgalmú belvárosa és még ma is áll 300 méteres pincéje. Innen indult el annak idején a polgárháborúba Frémont generális Rongyos Gárdája a ma is meglévő medvés zászlóval. Haraszty Ágoston a californiai partok Széchenyije lett. Neve ma is fogalom Californiában. A világhírű californiai alma, bor, a mazsolatermelés mind Haraszty kezdeményezése volt. S erről nem feledkeztek el a termelők, borászok, üzletemberek, akik szeptember végén Haraszty életrajzi adataival díszített palackokat hoztak forgalomba. A régi Haraszty pincét hatalmas bronz emléktábla díszíti. Alkotója Finta Sándor, a nemrég elhunyt művész, aki túrkevei csikósból vált az amerikai kontinens egyik legismertebb szobrászává. TÚL SOK A FEHÉR LÓ A Tollas Tibor féle „Nemzetőrz” német nyelvű kiadásában azt írja, hogy „1942-ben szentelték fel Márton Áront püspökké... A fiatal püspök teljes ornátusban, fehérlovon lovagolva érkezett Kolozsvár főterére”. Dr. Vargha Lajos, az Ausztriában megjelenő „Fáklya” szerkesztője, — mint szemtanú írja, — hogy Márton Áront nem 1942-ben, hanem 1939-ben szentelték püspökké. A szentelés nem pünkösd vasárnapján, hanem február 12-én történt. A püspök nem fehér lovon, hanem gyalog vonult be a kolozsvári Szent Mihály templomba. Úgy látszik túl sok a fehér ló legendákból. Ha ezeket a csehszlovákok terjesztették, nem csodálkozunk. De ha ezekről egy úgynevezett szabadságharcos nyomtatvány cseveg, kissé illő megdöbbennünk. Szeptember 9-én volt a Sydney-i városházán a béketüntetés, amit a kommunisták és társutasaik rendeztek. A gyűlést a rendőrség félbeszakította, mert felhívást kapott telefonon, hogy valaki három bombát helyezett el a teremben, ami rövidesen robbanni fog. Persze vaklárma volt az egész, de szétriasztotta a „békéért tüntetőket”.