Hídfő, 1965 (18. évfolyam, 440-463. szám)
1965-11-10 / 460. szám
1965 november 10. HÍDFŐ A Budapestért vívott harc EGY „MAGYAR HADTÖRTÉNÉSZ“ VALÓDI ARCA Igen, mindkét szót idézőjelbe kellett foglalnom, mert a személy, akire a megjelölés vonatkozik nem magyar és nem is hadtörténész. Gosztonyi (!) Péterről van szó, akinek a „Der Kampf um Budapest 1944/45“ német nyelven nemrég megjelent „hadtörténeti“ munkájáról három kritika látott napvilágot a Nemzetőr és az Új Európa hasábjain. Bár a bírálatok határozottan elmarasztaló jellegűek, mégsem mondják ki a szükséges végítéletet: megsemmisíteni! De ha ezt a tárgyilagos katonai szakemberek nem tették meg, a politikusok kötelessége pótolni. Mert ha az ember az iromány szerzőjét egy kissé közelebbről megvizsgálja, nem is csoda, hogy „doktori értekezésében“ — összeollózott hazugságokkal — a magyar katonai erény bemocskolásán fáradozik. Gosztonyi ugyanis céhbeli örököse az országhódítóknak. Gosztonyi elődjei mételyező írásokban az ezeréves szentistváni országlási rendet és erkölcsöt ásták alá, ő maga pedig a legszentebb magyar férfierényt, a honvédő katonabecsületet igyekszik lejáratni. Neki ez nem drága, mert ő a szovjet imperialisták vazallusainak hűséges oszlopa, a néphadsereg politikai tisztje volt. Ezen mit sem változtat az a tény — amelyből erkölcsi és anyagi előnyöket kovácsol — hogy abban a laktanyában komiszszárkodott, ahol Maléter Pál is szolgált. A hazai bűnök még részben megbocsájthatók lennének, ha legalább itt kint szabad földön szolgálna a magyar nemzetnek. De nem azt teszi. Zürichi egyetemi évei alatt senki sem látta egyetlen magyar nemzeti ünnepélyen sem, pedig a hazafiság megvallására minden évben öszszejön Zürichben október 23-án, március 15-én és Szent Istvánkor 4—800 magyar, ő csak a nemzetellenes — hála Isten szűkkörű — marxista mozgalmakat támogatta. Mindent megtett, hogy a Diákszövetségben csak „haladó“ szellemű elvtársai jussanak tisztségekhez. Szenvedélyesen közreműködött a magyar munkások marxista szakszervezetbe való szervezésében is. De a becsületes magyarok helytállásán ez éppúgy, mint Kéthly Anna szerepeltetése — mely rendezvénynek ő volt az elnöke — kudarccal végződött. Gosztonyi szorgalmasan készült élethivatására, a magyar nemzet gyalázására. A zürichi egyetem bölcsész karának diplomája a kezében van. Azonban az első nyilvános fellépésén csúfosan megbukott. S hogy célját nem adta fel, az biztos. Ezért résen kell lenni minden magyar szervnek, hogy továbbra is sikertelenség várjon rá és hasonló társaira. (Sajnos a Müncheni Magyar Intézet, Gosztonyi protezsálásával — nem volt elég éber. Avagy talán így akarta?) Hindy Ivánnak, Budapest hős védőjének és sok ezer társának az emléke nem szent Gosztonyi előtt. Ha valaki Budapest ostromáról tanulmányt ír, úgy azt e nemes katona — aki iránt még a győztes Malinovszky is különös tisztelettel viseltetett — iránti kegyelettel tegye. Budapest heroszi védői közül sok ezren hősi halált haltak, sok ezren szovjet fogságba és a kommunisták bitójára kerültek — főként Gosztonyi fajtestvéreinek galád bosszújaként — és sok ez A ROMÁN „ELLENÁLLÓK“ „Gafencu volt külügyminiszter a békekonferencián 1947-i memorandumában felemlíti, hogy az ellenzéki vezérek az oroszokkal való tárgyalásaik során azt kérték, hogy az oroszok indítsanak hatalmas támadást a román hadsereg ellen, törjék át a frontot és így a vereség után letartóztathatják Antonescut“. (68. oldal.) „Amikor Mihály király 1944 aug. 23-án bejelentette, hogy az orosz haderőkkel fegyverszünetet kötött, nem közölte, hogy a nyugati szövetségeseknél is tapogatództak az ellenzék vezérei Kairóban, ahol azonban azt a választ kapták, hogy tárgyaljanak az oroszokkal... Ha közölte volna népével, hogy a szövetségesektől is kérte a feltételeket, atüzet szüntess’ lehetetlen lett volna“. „Az oroszok addig halogatták a tárgyalásokat, míg teljesen feleslegesek lettek, mert augusztus 19-én egyszerűen bevonulhattak Romániába. Nem lett fegyverszünet, hanem egyszerűen megadás ... Íme egy király, aki nem mondta meg népének az igazságot és maga adta át seregét az ellenségnek! 114.000 román katona és katonatiszt mehetett rabságba Oroszországba.“ SZOVJET KITÜNTETÉST KAP A KIRÁLY „Mihály király 1945 július 20-án Tolbukin marsall kezéből megkapta a „Szovjet Győzelem“ érdemrendet, ven még otthon vagy idekint, de nemzeti mementóként élnek és figyelmeztetnek. 1944—45 telén Budapest védői ugyanolyan becsülettel és Európa szolgálatában ugyanolyan jelentőségű harcot vívtak, mint dicső elődeik Nándorfehérvárnál 1456-ban! Szellemük él és egyszer diadalmasan feltámad. És jaj lesz akkor a magyar katonai becsület és a nemzet minden gyalázójának! Egy elődei katonai erkölcsét tisztelő magyar. 7. oldal Románia végzetes szerepe a második világháborúban Rio de Janeiroban jelent meg Chirnoaga Planton második világháborús román tábornok, „Un chapitre d’Histoire Roumaine“ (Románia történelmének egy fejezete) című könyve. Joan Georghe tábornok hasonló irányú cikkei és könyvei után ez már a második derék román katonai vezető beismerése arról, hogy a második világháború elvesztésének közvetlen oka a román király és a román uralkodói klikk árulása volt és végeredményben ez szolgáltatta szovjet kézre Délkelet Európát. A könyvnek, minket magyarokat is rendkívül érdeklő részét itt közöljük: „Mialatt a román haderő az oroszok ellen küzdött a román szabadságért, Maniu és más politikai vezérek gyűjtötték az adatokat a mi háborús lehetőségeinkről és azokról a katonai tervekről, melyek előkészületben voltak, azokat átadták a nyugati hatalmaknak, akik azután eljuttatták az oroszokhoz.“ (67. oldal.) mint Sztálin ajándékát ,mert lehetővé tette a román politika döntő módosulását, olyan időben, mikor a német vereség még nem volt egészen nyilvánvaló“.“ Mihály király óriási bajt okozott Romániának és a román népnek, azzal hogy nem tartott ki még 3 vagy négy hónapig. Megakadályozta a nyugatiakat, hogy Bécsbe és talán Budapestre érkezzenek a szovjet hadsereg előtt. Franciaországra és Angliára nézve elsőrendű érdek volt, hogy a bolsevikiek a lehető legtávolabbra maradjanak Európa középpontjától.“ „Így azonban Románia kapitulálása 1944 augusztus 23-án, lehetővé tette a bolseviki csapatoknak Magyarország és Ausztria elfoglalását, ami kedvezőtlen katonai és politikai helyzetet teremtett a nyugatiak számára is.“ (71. oldal.) Kiá cjens adók Az Éj Élet „A magyar izraeliták hivatalos lapja“ közli, hogy a náci bűnözök ellen nyomozó ludwigsburgi (Nyugat-Németország) hatóság megindította az eljárást Tollas-Kecskési Tibor egykori m. kir. csendőrfőhadnagy ellen. A lap szerint az adatokat Budapestről Lévai Jenő ismert zsidó író szolgáltatta és azokat Wiesenthal Simon juttatta el a ludwigsburgi hatósághoz. A vád állítólagos brutalitásokat és rablásokat hangoztat abból az időből, midőn — 1944- ben Tollas-Kecskési Tibor — a beregszászi gettó parancsnoka volt. Msrg. Zágon József az európai római katolikus magyarok főlelkésze 10.000 lírát adományozott a beteg Kiss Barna volt munkaszolgálatos parancsnok gyógyítására, amelynek érdekében most „Az Ember“ csinál nagy propagandát. Ekként egy beteg magyar kapott kb. 17 dollárt, dr. Klár a legbetegebb magyargyűlölő pedig a Monsignoretól 10.000 dollár értékű reklámot. Megértük tehát, hogy egyszer Kláron keresztül gyakoroltatott a krisztusi szeretet. Azonban vannak bizonyos Monsignorek, akiknek már a múltban is fejlett érzékük volt a hamis címkék iránt. Felkérjük kedves előfizetőinket, hogy címváltozás esetén BLOKK betűkkel írják le új címüket.