Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)
1966-09-10 / 480. szám
4. oldal ház „szocialista magántulajdon“-át képezi. Az életszínvonal a szabadságharc előttihez képest számottevően javult, de azért pl. a szomszédos Ausztria életszínvonalánál is lényegesen alacsonyabb, különösen az újabb áremelések figyelembevételével. Szerény véleményem szerint azonban nem valószínű, hogy a bolsevista államok alacsony színvonala, különösen az óriási nyersanyagforrásokkal rendelkező Szovjetúnióé egyedül az ú. n. „szocialista termelés csődjének“ következménye. Ennek oly hosszú időn át tartásában valami céltudatos tervszerűségnek is kell lennie. Kényszerrel párosult jobb bérezéssel, a szükségletek jobb kielégítésével, magasabb mennyiségi és minőségi termelést lehetne elérni diktatórikus alapon is, ha a vezetők akarnák. Másrészről pedig látható és megállapítható, hogy nagyobb, pusztán materiális jólét nem teszi az embereket okosabbakká és gondolkodóbbakká, sőt, mint a nyugati példa mutatja, egyszerűen az orruknál fogva hagyják magukat vezetni. tékelő elő- és utószókban...........mert ahol zsarnokság van, ott minden Mában, a dal is, az ilyen hű akármilyen mű, mert ott áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.“ Akivel ezt nem tehetik, agyonhallgatják, mint pl. az Ady utáni költőnemzedék legnagyobbját, Végvári-Reményik Sándort. A gyengébb kritikai érzékkel bírókra ez nem téveszti el hatását. Sok esetben a múltnak a szülök által való türelmetlen magasztalása, a jelennel szembeállítása kelti fel dacból a fiatalokban a rokonszenvet a jelen iránt s van, amikor a rendszert dicsérő szülök gyermekei sokkal kritikusabbak a rendszerrel szemben, újabban nyugati filmeket is láthatnak olykor. A hollywoodi világdestruáló korlátlan felelősségű társaság és kapcsolt részei által gyártott filmek azonban nem jelentenek számukra sem szellemi, sem erkölcsi színvonalat, de a nyugatiak számára sem. Általánosságban Ady után szabadon: batyujuk a legsúlyosabb Nincsen; útjuk a nagy Nihil: a semmi; a sorsuk: menni, menni, menni... de a költő álma, az Isten egyre homályosul tudatukban a mindent mindenütt elöntő materialista posványban. Ezt a materialista szemléletet és beállítottságot mondhatom talán legkiábrándítóbb otthoni tapasztalatomnak. A legtöbben, mind az idősebbek, mind a fiatalabbak csupán a nyugati anyagi életszínvonal iránt érdeklődtek. Különben az az érzés, hogy a helyzet belátható időn belül már nem fog lényegesen megváltozni, reménytelenséggel töltötte el az emberek legtöbbjét és a mostani enyhültebb politikai légkör csak elősegíti a lassú beletörődést. A nyugatiaktól nem várnak már semmit, az enyhülést nem értékelik túl, jól ismervén a „két lépést előre, egyet hátra“ lenini taktikai utasítást. Mindent egybevetve az otthoni helyzet alakulása is összefüggésben van a világpolitikai háló szövevényeivel, amelyben nem igen történik lényeges önállóan, vagy önkénytelenül. 11 .....———m • ——■ ■ 11 ----- KULTÚR-FORRADALOM, VAGY LELKI BOLSEVIZÁLÁS A vallástalanság terjedését a mostani türelmesebb és enyhültebb politikai légkör jobban elősegíti, mint a régebbi kíméletlen erőszak. „Kín volt itt mindig a dacnak legízesebb tápláléka.“ (Ady.) A lényeget illetően azonban nincsen engedmény. Ha akár az otthon kiadott újságok szűkszavú híreiben, akár emigráns sajtótermékekben papok elítéléséről értesülünk, nem nehéz következtetni, hogy az elítéltek legtöbbje lelkiismerete szavára hallgatva az apostolok útját akarta követni: „Elmenvén, tanítsatok ...“ A felnövő fiatalság nagyobb része közömbös, vagy éppen vallástalan. Nem is lehet más, mert a vallásosság főként a nevelés és tanítás eredménye, erre pedig alig van mód és lehetőség már. A vallásellenes hadjárat pedig — bár a hívők a templomra és istentiszteletekre korlátozott vallásosságukat gyakorolhatják — minden eszközzel működik. Ez azonban nincsen másként itt, a „szabad világban“ sem, csak a megfelelő eszközöket ugyanazok az erők ott nyíltan, itt pedig alattomosan és fondorlatosan használják. A vallás különben mindenütt az egész világon veszít erejéből és hatásából, mert felelős képviselőik és vezetőik formaságokhoz, dogmákhoz, liturgiákhoz ragaszkodva, opportunizmusból inkább az egyetemes emberi jogokból és igazságosságból, a társadalmi erkölcs alapvető normáiból engednek. A fiatal nemzedék igyekszik tájékozódást keresni abban a szellemi űrben, amelyet a múlt és jelen szellemi termékei között élénken érez. A rendszer ugyancsak kisajátítási alapon akarja ezt az űrt áthidalni. Minden régi szellemi nagyságot lehetőleg elődjének és szellemi ősének igyekszik feltüntetni mind a tankönyvmagyarázatokban, mind pedig a klasszikusok műveinek újabb kiadásaihoz fűzött hosszadalmas átér Két jól megérdemelt kizárás MIÉRT ZÁRTA KI SZÉCHÉNYI GYÖRGY GRÓFOT ÉS BENKŐ ZOLTÁN VOLT MADISZ FŐTITKÁRT AZ EURÓPAI SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG TAGJAI SORÁBÓL A Szabadságharcos Szövetség európai részlege, augusztus elején ülésezett Brüsszelben, dálnoki Veres Lajos elnöksége alatt. Az ülés során a bizottság részletesen foglalkozott Széchényi György gróf azon írásával, amely pont az 1956-os szabadságharc tizedik évében, az októberi forradalom céljául a nemzeti kommunizmust jelölte meg. Igaz, hogy a gróf lapjának későbbi számában megpróbálta enyhíteni, illetve korrigálni állításait, de a Szabadságharcos Szövetség ezt nem találta kielégítőnek és ezért a grófot kizárta tagjai sorából. A másik kizárási határozat Benkő Zoltánt érintette, aki Széchényi lapjában sorozatosan támadta és rágalmazta a németországi magyar egyesületek csúcsszervezetének vezetőségét és olyan minősíthetetlen hangot használt, ami még az emigrációs veszekedések és egyesületesdi játékok közepette is általános megbotránkozást keltett. Az ügy érdekességéhez tartozik még, hogy Benkő az egyik ülésen felolvasta Tollas Tibor népbírósági ítéletét — eredeti másolatban. Köztudomású hogy ilyen népbírósági ítéleteket csak a magyarországi kommunista hatóságok teljes jóváhagyásával lehet megszerezni — nyilván csakis olyan egyének számára, akik bizonyos üzleti vagy politikai kapcsolatban állanak velük. Benkő Zoltánról közben kiderült az is, hogy annak idején a hírhedt komcsi diákszervezetben, a MADISZ-ban előkelő állást töltött be, amennyiben ő vezette az egyetemi részlegek titkárságát, mint a Parasztpárt megbízottja. A Parasztpárt a Rákosi időkben a Kommunista Párt csatlósa volt, de hogy Benkő, városi ember léttére mit keresett a Parasztpártban — szintén a magyar emigrációs politikai élet egyik rejtélye. Kétségtelen, hogy Benkő és a gróf kizárása széles hullámokat von maga után és a kizárásokat a többi egyesület is követheti, hogy ennek a két rendbontónak az eltávolítása után végre megindulhasson a komoly építő munka a sok vihart látott magyar emigrációs egyesületekben. HÍDFŐ 1966 szeptember 10. ÁLLAMI ÉS „MASZEKOSZTOTT“ KÖTÉLTÁNCOSNOK Szeptemberben Budapesten negyven könnyű lányt, úgynevezett „call girlt“ állítanak bíróság elé, mert telefonhívásra a házhoz mentek. Az eredeti hiba nem ez volt, hanem az a tény, hogy a pajzánkodás „maszek alapon“ történt. Ezzel szemben köztudomású, hogy az idegen turisták számára „szocialista alapon“ beszerveztek egy sokkal nagyobb call girl társaságot, hogy tüzes vérű, paprika kedélyű magyar nők szórakoztassák dollár, márka, vagy más nemes valuta ellenében a külföldi utast. A jövedelem bizonyos részét be kell szolgáltatni a Nemzeti Banknak, vagy az IBUSZ-nak. Paulini Béla véresen kegyetlen parsziflázs darabjának főhősnője, az állami kötéltáncosnő volt. A rendszer jóvoltából a nem is mindig fiatal hölgy — íme — megjelent, mint élő valóság. Jaj annak a hasonló foglalkozásúnak, aki konkurrenciát csinál az állami kötéltáncosnőnek. A „maszek“-est becsukják, a szocialista örömlányt államilag feltálalják az idegennek. Mindezt pedig úgy nevezik, hogy a szocializmus.