Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)
1966-10-10 / 482. szám
6. oldal Margó (f-f.) A mindjobban soványodó emigrációs könyvkiadás a szabadságharc tizedik évfordulóján értékes könyvet tett le magyar nyelvükhöz hű olvasóik asztalára. A könyv címe: Gloria Victis (Dicsőség a legyőzöttnek). Kiadta a Nemzetőr című laptársunk, az emigrációs magyar szervezetek és áldozatkész egyének segítségével. A könyv anyagát Tollas Tibor állította össze és fordította az idegen nyelven írt versek nagy részét. A cím szerint a Gloria Victis az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. Az első írás Albert Camus-t, a fiatalon elhunyt francia Nobel-díjas írót idézi, illetve közli Camusnak a magyar forradalom első évfordulójára írt sorait. Érdemes nekünk is idéznünk: „Nem tartozom azok közé — írja Camus — akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon... túl sok már a halott a stadionban s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér olyan nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé tartozom, akik úgy hiszik, alkalmazkodni kell — ha átmenetileg is — bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi magát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai is keresztényeknek mondották magukat. A legázolt, bilincsekbe vert magyar nép többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely más nép a világon, az elmúlt húsz esztendőben ...“ Camus bevezetője után következnek a többiek — kiknek lelkét megfogta 1956 véres őszének végtelen misztériuma és tollal, írással tettek hitet a magyarság nagy ügye mellett. Európa országainak minden nyelvén megszólaltak az írók, de azon túl, úgy Észak, mint Dél-Amerika, Ausztrália, Afrika és Ázsia költői is elhelyezték koszorúikat a budapesti utcákon kifolyt magyar vér láthatatlan emlékművére.. És ami a csodálatos, a pesti harcok nemcsak a szabad államokban, de a vasfüggöny mögött szenvedő népek íróit is megigézte és a szabadságharcról Moszkvában éppen úgy énekeltek, mint akár Bukarestben, vagy Szófiában. Az összegyűjtött verseket egyébként a szerkesztő nemcsak magyar fordításban, de az illető költő nyelvén is közli. A verseket Tollas Tiboron kívül Sulyok Vince, Gömöri György, Határ Győző, Makkai Ádám, Lökkös Antal, Nyéki Lajos, Pálinkás László és Tóth Imre fordították. Kokoschka Oszkár rajzai helyett ajánlatosabb lett volna több idegen festőművésznek a szabadságharcról készült munkáit reprodukálni. A Gloria Victis-ben összegyűjtött anyag ismerete nélkül sohasem tudtuk volna, hogy szellemi síkon milyen óriási volt 1956 magyar októberének hatása. És ezért köszönet azoknak, akik ezt a nehéz munkát vállalták és megvalósították. A „Politische Studien“ című német folyóiratban, amint azt a Hídfő annak idején megírta, Konkoly Kálmán honfitársunk cikket írt, „Nácik voltak-e a magyar nyilasok?“ címmel. A cikk — bár mérsékelt hangon azt állítja, hogy — igen. A szerző, a régi hanglemezt forgatja és guruló márkákról népmesézik — és még húsz év távlatából is úgy ítéli meg 1944 októberét, mint egy német pénzen táplált öncélú kis társaság csínytevését. A német folyóiratban megjelent cikkre két oldalas írással válaszoltam, amit a lap korrektül lehozott , és egyben közölte Konkoly hozzászólását az általam felhozott argumentumokra. Kevés a papír és túl nagy az anyag ahhoz, hogy részletesebben foglalkozzam Konkoly újabb állításaival, s így csak a leglényegesebb pontokra válaszolok. A német lapnak már nem írok, mert sem a lap, sem én nem szeretjük a tengeri kígyókat, s az alábbi pár sorral, úgy a magam, mint 1944 október 16-ának összes résztvevői részéről lezárom a Vitát. Konkoly Kálmánt sem akarom meggyőzni, elvégre mindenki legyen meg a maga hitében, pláne, ha mindenképpen úgy érzi, hogy igaza van. Az elfogultsággal nehéz vitába szállni és a fallal nem lehet vitatkozni. Tehát: Konkoly Kálmán (nem írom Konkoly úr, ahogyan azt Konkoly tette velem kapcsolatos cikkében, tudván azt, hogy bizonyos vonatkozásban ha urazunk valakit, akkor annak sértő éle van. Ezen finom attitűdben Konkoly Kálmán jól ismeri a magyar nyelvet, a német guruló márkákkal kapcsolatban hivatkozik bizonyos egyénekre, akik azt állították, hogy ők maguk hoztak pénzt Hitlertől, a szegény, árva nyilasoknak. Az első számú márkahozó egy általam sohasem ismert Macsaly László nevű színész, aki 80.000 márkát hozott a német nemzetiszocialista párttól, a magyar nyilas pártnak. (Itt nagyobb nyomaték kedvéért Konkoly pontosan közli egy bécsi kávéház nevét. Hogy miért, azt ő tudja.) Ezt a tényt egy Herr Wolff nevű úr bizalmasan közölte Konkolylyal, a radványi kastélyszállóban. A második márkagurító, egy bizonyos — előttem ugyancsak ismeretlen — Gregorits Jakab volt, aki 30.000 márkát hozott a választási kasszába. Ezt Konkoly, Saly: „Szigorúan bizalmas“ című könyvéből veszi. Nem tudom látta-e Konkoly, Salynak azon levelét, melyben Saly felajánlotta szolgálatait Rákosi Mátyásnak. Ha nem, bemutathatom neki a levél eredetijének másolatát. A legnagyobb tromf azonban ki lehetne más, mint Istenben boldogult Rothen Franci , aki már nem is százezer, de egyenesen félmillió márkát hozott a nyilas kasszának, Ribbentrop megbízásából. A Rothen, egy bizalmas beszélgetés során azt mondotta Konkolynak, hogy neki azért kellett hirtelen elhagynia Magyarországot, mert a magyar hatóságok tudtára hozta az esetet, illetve a Ribbentrop féle félmilliót. Hát kedves Konkoly Kálmán, itt álljunk meg egy röpke pillanatra. Rothen valótlant állított. Rothennek ugyanis egészen más okból kifolyólag gyűlt meg a baja a magyar hatóságokkal. Az ok: nemzetgyalázás. Ugyanis egy mohácsi volksbundista gyűlésen Rothen letépte a magyar zászlót, a mohácsi hősök emlékművéről és ezért köröző levelet adtatt ki ellene. Rothen csak 1944 március 19-én tért vissza — géppisztollyal a nyakában — Magyarországra és ő volt az, aki a pesti rádiót elfoglalta. Mohácsi cselekedete miatt Szálasi Ferenc a német hatóságoktól Rothen visszahívását kérte , ami meg is történt és Konkoly Kálmán bizalmas informátora 1944 október 16 után elhagyta az országot és vigasztalásul félmilliós mesékkel boldogította a hozzáforduló ellenállókat A mohácsi disznóságról azonban nem nyilatkozott ... Konkoly Kálmán végül a magyarországi zsidókérdésről is nyilatkozik és azt írja: „köztudomású, hogy a Horthy rendszer minden lehetőt elkövetett a zsidók megmentése érdekében". Legyen szabad itten Horthy Miklós ama híres kijelentésére hivatkoznom, ami mindössze annyiból állott: A kis zsidókat tőlem egy szálig elvihetik, de azokat, akik részt vettek az ország gazdasági életében — azokat hagyják békében ... A nagy zsidó deportációk a Sztójay kormány alatt történtek — annak a kormánynak az uralma alatt, mely kormány feloszlatta a Nyilaskeresztes Pártot s melynek uralma alatt a nyilasoknak árva szavuk sem lehetett. Ezzel szemben tény, hogy Szálasi Ferenc kereken megtagadta Winckelmann Budapest SS parancsnokának a háromszázezer főnyi budapesti zsidóság deportálását. Konkoly Kálmán személyeskedő állításaival nem foglalkozom. Eördögh Zoltán, volt m. kir. detektívfelügyelő, a kolozsvári detektívtestület volt vezetője a Hídfőhöz intézett levelében többek között a következőket írja: „Kedves Szerkesztő úr! A Hídfő 1966 június 10-i számában a Margó rovatban megjelent cikkével kapcso- Frideczky: KUDARCOK című önéletrajza megjelent. A könyv ára bőrkötésben $ 4.60 plasztikkötésben $ 3.50 Megrendelhető a Hídfő londoni címén. HÍDFŐ 1966 október 10. MAGYAR GYÓGYSZERÉSZ a budapesti Szent József gyógyszertár volt tulajdonosa, felvilágosítást nyújt magyarországi receptekkel kapcsolatban, vállalja azok elkészítését és Magyarországra küldését. SZKALLA LÁSZLÓ Continental Pharmaceutical Supplies 413, Fulham Palace Road LONDON S. W. в Telefon: REN 3101