Hídfő, 1966 (19. évfolyam, 464-487. szám)

1966-10-10 / 482. szám

6. oldal Margó (f-f.) A mindjobban sovány­odó emigrációs könyvkiadás a szabadság­­harc tizedik évfordulóján értékes könyvet tett le magyar nyelvükhöz hű olvasóik asztalára. A könyv cí­me: Gloria Victis (Dicsőség a legyő­­zöttnek). Kiadta a Nemzetőr című laptársunk, az emigrációs magyar szervezetek és áldozatkész egyének segítségével. A könyv anyagát Tol­las Tibor állította össze és fordította az idegen nyelven írt versek nagy részét. A cím szerint a Gloria Victis az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. Az első írás Albert Camus-t, a fia­talon elhunyt francia Nobel-díjas írót idézi, illetve közli Camusnak a ma­gyar forradalom első évfordulójára írt sorait. Érdemes nekünk is idéz­nünk: „Nem tartozom azok közé — írja Camus — akik azt kívánják, hogy a magyar nép újra fegyvert fogjon... túl sok már a halott a stadionban s az ember csak saját vérével gavalléroskodhat. A magyar vér olyan nagy értéke Európának és a szabadságnak, hogy óvnunk kell minden cseppjét. Azok közé tarto­zom, akik úgy hiszik, alkalmazkod­ni kell — ha átmenetileg is — bele kell törődni a rémuralomba. Ez a rémuralom szocialistának nevezi ma­gát, nem több jogon, mint ahogyan az inkvizíció hóhérai is keresztények­nek mondották magukat. A legázolt, bilincsekbe vert magyar nép többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármely más nép a világon, az elmúlt húsz esztendőben ...“ Camus bevezetője után következ­nek a többiek — kiknek lelkét meg­fogta 1956 véres őszének végtelen misztériuma és tollal, írással tettek hitet a magyarság nagy ügye mel­lett. Európa országainak minden nyelvén megszólaltak az írók, de azon túl, úgy Észak­, mint Dél-Ame­­rika, Ausztrália, Afrika és Ázsia köl­tői is elhelyezték koszorúikat a bu­dapesti utcákon kifolyt magyar vér láthatatlan emlékművére.. És ami a csodálatos, a pesti har­cok nemcsak a szabad államokban, de a vasfüggöny mögött szenvedő népek íróit is megigézte és a sza­badságharcról Moszkvában éppen úgy énekeltek, mint akár Bukarestben, vagy Szófiában. Az összegyűjtött verseket egyébként a szerkesztő nem­csak magyar fordításban, de az il­lető költő nyelvén is közli. A verse­ket Tollas Tiboron kívül Sulyok Vin­ce, Gömöri György, Határ Győző, Makkai Ádám, Lökkös Antal, Nyéki Lajos, Pálinkás László és Tóth Imre fordították. Kokoschka Oszkár rajzai helyett ajánlatosabb lett volna több idegen festőművésznek a szabadságharcról készült munkáit reprodukálni. A Glo­ria Victis-ben összegyűjtött anyag ismerete nélkül sohasem tudtuk vol­na, hogy szellemi síkon milyen óriási volt 1956 magyar októberének hatá­sa. És ezért köszönet azoknak, akik ezt a nehéz munkát vállalták és meg­valósították.­ ­ A „Politische Studien“ című német folyóiratban,­­ amint azt a Hídfő annak idején megírta, Konkoly Kál­mán honfitársunk cikket írt, „Nácik voltak-e a magyar nyilasok?“ cím­mel. A cikk — bár mérsékelt han­gon azt állítja, hogy — igen. A szer­ző, a régi hanglemezt forgatja és guruló márkákról népmesézik — és még húsz év távlatából is úgy ítéli meg 1944 októberét, mint egy német pénzen táplált öncélú kis társaság csínytevését. A német folyóiratban megjelent cikkre két oldalas írással válaszol­tam, amit a lap korrektül lehozott , és egyben közölte Konkoly hozzá­szólását az általam felhozott argu­mentumokra. Kevés a papír és túl nagy az anyag ahhoz, hogy részlete­sebben foglalkozzam Konkoly újabb állításaival, s így csak a leglénye­gesebb pontokra válaszolok. A német lapnak már nem írok, mert sem a lap, sem én nem szeretjük a tengeri kígyókat, s az alábbi pár sorral, úgy a magam, mint 1944 október 16-ának összes résztvevői részéről lezárom a Vitát. Konkoly Kálmánt sem akarom meggyőzni, elvégre mindenki legyen meg a maga hitében, pláne, ha min­denképpen úgy érzi, hogy igaza van. Az elfogultsággal nehéz vitába száll­ni és a fallal nem lehet vitatkozni. Tehát: Konkoly Kálmán (nem írom Konkoly úr, ahogyan azt Konkoly tette velem kapcsolatos cikkében, tudván azt, hogy bizonyos vonatko­zásban ha urazunk valakit, akkor annak sértő éle van. Ezen finom at­titűdben Konkoly Kálmán jól ismeri a magyar nyelvet,­ a német guruló márkákkal kapcsolatban hivatkozik bizonyos egyénekre, akik azt állítot­ták, hogy ők maguk hoztak pénzt Hitlertől, a szegény, árva nyilasok­nak. Az első számú márkahozó egy általam sohasem ismert Macsaly László nevű színész, aki 80.000 már­kát hozott a német nemzetiszocia­lista párttól, a magyar nyilas párt­nak. (Itt nagyobb nyomaték kedvé­ért Konkoly pontosan közli egy bé­csi kávéház nevét. Hogy miért, azt ő tudja.) Ezt a tényt egy Herr Wolff nevű úr bizalmasan közölte Konkoly­­lyal, a radványi kastély­szállóban. A második márkagurító, egy bi­zonyos — előttem ugyancsak isme­retlen — Gregorits Jakab volt, aki 30.000 márkát hozott a választási kasszába. Ezt Konkoly, Saly: „Szi­gorúan bizalmas“ című könyvéből veszi. Nem tudom látta-e Konkoly, Salynak azon levelét, melyben Saly felajánlotta szolgálatait Rákosi Má­tyásnak. Ha nem, bemutathatom ne­ki a levél eredetijének másolatát. A legnagyobb tromf azonban ki lehetne más, mint Istenben boldogult Rothen Franci , aki már nem is százezer, de egyenesen félmillió már­kát hozott a nyilas kasszának, Rib­­bentrop megbízásából. A Rothen, egy bizalmas beszélgetés során azt mon­dotta Konkolynak, hogy neki azért kellett hirtelen elhagynia Magyaror­szágot, mert a magyar hatóságok tudtára hozta az esetet, illetve a Rib­­bentrop féle félmilliót. Hát kedves Konkoly Kálmán, itt álljunk meg egy röpke pillanatra. Rothen valótlant állított. Rothennek ugyanis egészen más okból kifolyó­lag gyűlt meg a baja a magyar ha­tóságokkal. Az ok: nemzetgyalázás. Ugyanis egy mohácsi volksbundista gyűlésen Rothen letépte a magyar zászlót, a mohácsi hősök emlékmű­véről és ezért köröző levelet adtatt ki ellene. Rothen csak 1944 március 19-én tért vissza — géppisztollyal a nyakában — Magyarországra és ő volt az, aki a pesti rádiót elfoglalta. Mohácsi cselekedete miatt Szálasi Ferenc a német hatóságoktól Rothen visszahívását kérte , ami meg is történt és Konkoly Kálmán bizalmas informátora 1944 október 16 után el­hagyta az országot és vigasztalásul félmilliós mesékkel boldogította a hozzáforduló ellenállókat A mohácsi disznóságról azonban nem nyilatko­zott ... Konkoly Kálmán végül a magyar­­országi zsidókérdésről is nyilatkozik és azt írja: „köztudomású, hogy a Horthy rendszer minden lehetőt el­követett a zsidók megmentése érde­kében". Legyen szabad itten Horthy Miklós ama híres kijelentésére hivat­koznom, ami mindössze annyiból ál­lott: A kis zsidókat tőlem egy szálig elvihetik, de azokat, akik részt vet­tek az ország gazdasági életében — azokat hagyják békében ... A nagy zsidó deportációk a Sztójay kormány alatt történtek — annak a kormány­nak az uralma alatt, mely kormány feloszlatta a Nyilaskeresztes Pártot s melynek uralma alatt a nyilasok­nak árva szavuk sem lehetett. Ezzel szemben tény, hogy Szálasi Ferenc kereken megtagadta Winckelmann Budapest SS parancsnokának a há­romszázezer főnyi budapesti zsidóság deportálását. Konkoly Kálmán személyeskedő állításaival nem foglalkozom.­­ Eördögh Zoltán, volt m. kir. de­­tektívfelügyelő, a kolozsvári detek­­tívtestület volt vezetője a Hídfőhöz intézett levelében többek között a következőket írja: „Kedves Szerkesztő úr! A Hídfő 1966 június 10-i számában a Margó rovatban megjelent cikkével kapcso- Frideczky: KUDARCOK című önéletrajza megjelent. A könyv ára bőrkötésben $ 4.60 plasztikkötésben $ 3.50 Megrendelhető a Hídfő londoni címén. HÍDFŐ 1966 október 10. MAGYAR GYÓGYSZERÉSZ a budapesti Szent József gyógy­szertár volt tulajdonosa, felvilá­gosítást nyújt magyarországi re­ceptekkel kapcsolatban, vállalja azok elkészítését és Magyaror­szágra küldését. SZKALLA LÁSZLÓ Continental Pharmaceutical Supplies 413, Fulham Palace Road LONDON S. W. в Telefon: REN 3101

Next