Hídfő, 1968 (21. évfolyam, 512-535. szám)

1968-01-10 / 512. szám

2. oldal HÍDFŐ Levél Tollas Tiborhoz Kedves Tibor! A közösen eltöltött börtönévek, az ottani szenvedések és a jelenlegi magyarországi rendszer elleni emigrációs küzdelmeink jogosítanak fel arra, hogy ezt a levelet Neked megírjam a Hídfő nyilvánosságán túlmenő szándékkal. Teszem ezt azért, mert az előbb említett dolgok köteleznek erre, sőt emigrációs munkánk további eredménye is úgy kívánja. A váci és a kőbányai börtönökben eltöltött múlt kötelez — még akkor is, ha a börtönökben nem is láttuk egymást — mert én Vácott a hírhedt elkülönített osztályon rettegtem az életemért, Te viszont valamelyik másik osztályon írtad meg a „Bebádogoztak minden ablakot“ című híres versedet. Kedves Tibor! A váci esztendőket azóta majd másfél évtized pora fedi, — de mi élünk és azon kevesek közé tartozunk, akik nem posványosodtak bele az új haza polgári tunyaságába — feledve mindent és belenyugodva mindenbe. Te otthon ismeretlen valaki voltál, de az emigrációban, hogy úgy mondjam zászló lettél. A zászló tulajdonsága pedig, hogy tiszta legyen — pláne, ha valamilyen elv, meggyőződés áll mögöttük. Egyébként azonban — ahogyan Kosztolányi írta, csak vászon és rúd. Puszta matéria. Ezt a törvényt ismerik az otthoniak is és éppen ezért mindenkit, aki valamilyen szellemi szerepet tölt be az emigrációban, iparkodnak bepiszkítani. Szóval és írásban. Láthatatlan ágenseik és látható körleveleik révén. Rólad is, Róla is. Rólam is keringtek ilyen körlevelek. Szerepeltünk a pesti rádióban, sőt legutóbb a magyar televízióban Mikófalvy Lajos jóvoltából. Rólam is mondottak, írtak egyet s mást — de engemet nem érdekelt, mert nincsen titkolni valóm és nem szégyeltem azt, amit tettem, amit elmúlt éveim során cselekedtem. Legföljebb csalódtam. Rólad is küldözgettek körleveleket, fotokópiás önvallomásokat, sőt legutóbb a jó ég tudja, honnan beszerzett népbírósági ítéletindoklást is. Amíg a küldözgetők a névtelenség csatornájában maradtak — addig nem voltak érdekesek ezek az írások. Még a népbírósági ítéletek sem — mert jól tudjuk, milyen vádak és tanúskodások mellett születtek azok annak idején, a meglódult 1945—46-os években. De két hónappal ezelőtt levelet hozott a posta. Immáron nem névtelen feladóval a hátlapján, hanem teljes feladói címmel. A feladó pedig: A Magyar Szabadságharcos Parlament és a Magyar Szabadságharcos (Nemzetőr) Vizsgálóbizottság és a Németországi Magyar Szabadságharcos Szövetség volt. Címük: 8 München 1, Postfach 141. A brosúra szerű 22 oldalas írás címe a következő: Jelentés Tollas Tibor a Nemzetőr című havilap főszerkesztője ügyében. Elolvastam a fekete borítólapos füzetet és utána két hónapig vártam a Nemzetőrben megjelenő cáfolatra, illetve a Jelentésben foglalt állításokkal kapcsolatos állásfoglalásra. Akár pro vagy contra — de valamilyen formában. Tudom, hogy nem úgy pattantunk ki Zeusz fejéből, mint Pallas Athene — makulátlan múlttal és örök időkre szóló tisztasággal. Életünk ballépésekkel teli — de néha el kell jönnie a pillanatnak, amikor szembenézünk magunkkal és bátran meggyónjukt, hogy hibás voltam, vagy belekerültem az élet és a történelem nagy malomkerekei közé és nem találtam más kiutat. Vagy mint Orwell tette, aki kommunista volt és pár évvel a spanyol polgárháború után megjárván a damaszkuszi utat — megírta az 1984-et. Vagy mint Arthur Koestler, aki ugyancsak moszkvai járszallagról került át a kommunizmus antipólusára , — a szabad demokráciák világába. De hallgatni és nem észrevenni a körülöttünk csapkodó hullámokat —■ ez nem a zászlók tulajdonsága. Kedves Tibor! Te járod a világot és az emigráció azon szerencsései közé tartozol, akik nem mellékfoglalkozásként dolgoznak a magyar ügy szolgálatában, akinek nem kell nappal mérnökösködnie, vagy raktároskodnia és éjjel írnia — hanem a nap 24 órájában újságjával és a magyar üggyel foglalkozhat. Hogy ezt hogyan csináltad — ez nem tartozik sem reám, sem a fentebb említett brosúra szerkesztőire. Én a magam részéről csak örülök, hogy valakinek ezt sikerült elérnie — mert tudom, mit jelent egy fenékkel két lovon ülnünk. A Rólad szóló vádirat ezen anyagi vonatkozású dolgait mélyen elítélem és nem is óhajtok azzal foglalkozni. Ami azonban úgy engemet, mint a magyar emigrációt érdekli — az általad hordozott zászló tisztasága végett — az a brosúrának politikai vonatkozása. Ezeket bizonyára Te is elolvastad, de mindezideig adós maradtál a felelettel. Ismét írom: akár pro vagy akár contra. Szeretném hinni, hogy valótlanság és rágalom a füzetnek azon állítása, hogy Tollas Tibor, a „Bebádogoztak minden ablakot“ című vers szerzője, „1943 augusztusában, mint csendőr határszakaszparancsnok a partizánelhárítás és határbiztosítás helyett együttműködött a jugoszláv partizánokkal, nemzetellenes agitációt folytatott, valamint kommunista jellegű újságokban Tollas Tibor, illetve TT jelzéssel cikket írt.“ Nem tudom igaz-e, hogy „1944 októberében Kecskési-Kohlmann-Tollas Tibor nyilas karszalaggal motoros szolgálatot teljesített Budapesten.“ Szeretném hinni, hogy merő rágalom a következő kitétel: „1945 március 28-án tiszttársait és századát cserbenhagyva és a németeket hátbatámadva, Horvátzsidány községnél átszökik egy kisebb csoport élén a szovjet hadsereghez, ahol felajánlja szolgálatait.“ Ugyancsak rágalomnak szeretném hinni, hogy: „1946-ban már a kommunista rendőrség tagja . ..“ . A továbbiakban a következőket írták: „Az idők politikai változásának szellemében, 1945-ben előbb a Kisgazdapárt, majd 1946-ban a szociáldemokrata párt és 1947-ben a kommunista párt tagja ...“ Kedves Tibor, ezek a vádak, illetve állítások olyan súlyosak , ami mellett sem Te, sem a Nemzetőr szerkesztősége, sem a magyar emigráció nem térhet napirendre. Ha hamisak a füzet állításai, akkor csak egy út lehetséges: a müncheni bíróság elé vinni az ügyet és a rágalmazók legszigorúbban megbüntetését követelni. És ha igazak az állítások? Akkor erre a feleletet csakis Te adhatod meg. Akár így, akár úgy. Minden percnyi hallgatásod nem csak a Te, hanem az egész magyar emigráció végtelen kárát szolgálja. Abban a hitben zárom levelem, hogy az nem okozott csalódást benned és belátod, hogy vannak dolgok, amelyek felett nem lehet hallgatással napirendre térnünk, mert az csak elodázza — de nem tesz pontot egy évek óta folyó és nem minden következmények nélküli ügy végére. Szeretettel üdvözöl öreg rab társad: Fiala Ferenc , 1968 január 10. HÍDFŐ KÖNYVTÁR Az 1968 első negyedévi Hídfő Könyvtár szenzációja: dr. Vágó Pál, „Az elsikkasztott magyar paradicsom“, hatalmas értékű tanulmánya, G. Szabó Barna professzornak a rákkutatásról szóló tudományos értekezése és Mécs László több ismeretlen verse. A Hídfő Könyvtár megrendelhető a következő címeken: Hídfő kiadóhivatala, 81 Fulham Park Gardens, London SWG, England, Dr. Fabó László, 22 Hancock Str. San Francisco, Calif. 94114, USA és Maria V. Baky, 8 München 45, Pragerstr. 8/1, West-Deutschland. A kiváló magyar társadalomfilozófusnak, dr. Tokay Lászlónak alapvető könyve a KULTÚRA ÉS CIVILIZÁCIÓ korunk nagy problémáira ad világos feleletet. A könyv megrendelhető a szerzőnél: Dr. Tokay László, 712 Steel Str. Youngstown, Ohio, 44509, USA, valamint Dr. Fabó László, 22 Hancock Street, San Francisco, Calif, 94114, USA és özv. Horváth Imréné Arányi Anna, 81 Fulham Park Gardens, London SW 6, England.