Hídfő, 1968 (21. évfolyam, 512-535. szám)
1968-04-10 / 518. szám
2. oldal HÍDFŐ Második levél Tollas Tiborhoz Kedves Tibor! A Hídfő január 10-i számában levelet intéztem hozzád, ismeretlen szerzők és még ismeretlenebb kiadók által közrebocsájtott és kizárólag a Te személyeddel és múltaddal foglalkozó, úgynevezett „Fekete könyv“ ügyében. Az írásomból azonban kifelejtettem egy akkor lényegtelennek látszó motívumot , ami ma már a lényeget jelenti és sok mindent megmagyaráz. És ez az, hogy ezt, a hajdani pesti körúti revolversajtó fénykorára emlékeztető pamfletet dr. Benkő Zoltántól kaptam, a Politikai foglyok kölni öszszejövetelén. Dr. Benkő azon kérdésemre, hogy ki írta és ki adta ki a könyvet, a világ legártatlanabb arcával felelte: neki erről fogalma sincs. Hittem Benkőnek, mert még mindig csodálkozom azon, ha valaki egy egészen szűk társaságban az igazságnak az ellenkezőjét állítja. Azóta sajnos látnom kellett a dr. Benkő kézírásával ellátott kézirat másolatát, amely bizonyítja, hogy a Fekete könyv mögött ismét az az ember áll, aki már annyi vizet kavart fel, magyar emigrációnk sokat hányatott hajója körül. Hogy az általa és fogyó hívei által felkavart víz, kinek a malmát hajtotta, azt én nem tudom — illetve még mindig nem akarom hinni és tudni azt, amit csak sejtelmeink takarnak. Tény és való, hogy ő és szorosabb hívei voltak azok, akik meghiúsították az 1956 évi magyar szabadságharc decenáriumának egységes ünnepét, pont akkor bontva szét az emigrációs egységet, amikor arra a legnagyobb szükség lett volna. A gomblyukfájdalmakat, az emigráció egységét dokumentáló ünnepségek után is lehetett volna elsírni — de hát a cél nyilván nem a gomblyukfájdalmak csitítása — hanem egészen más dolgok voltak. Évek óta ők azok, akik a magyar parlamenti élet hírhedt és ostoba obstrukciós vitáira emlékeztető idegőrléssel akadályozzák emigrációs életünk hatékony munkáját. Benkő dr. — legalább is úgy tudom — használt autók eladásával foglalkozik és valószínűleg ilyszerű üzleteiből jut pénz nyomozásokra, egyesületek alapítására és szétbomlasztására, jelentgetésekre, feljelentgetésekre és mind ama kiadásokra, amelyek nem is egy egész embert, de egész szervezetet vehetnek igénybe. Bizony, hogy jól mehet az üzlet, ha minderre telik, hátha még azt magyarországi vevőkörrel is kibővíthetnék, amint azt dr. Benkő, a MIKE legutóbbi ülésén kifejtette. A MIKE tájékoztató februári számában megjelent beszámoló szerint „dr. Benkő Zoltán javasolta, hogy a MIKE próbáljon gazdasági kapcsolatot teremteni Magyarországgal...“ Benkőnek, úgy tudom, már megvannak a maga gazdasági kapcsolatai Magyarországgal, de bizonyára semmi, de semmi politikai elkötelezettséget nem vállalt, hogy használt autókat szállíthat a Lajtán túl vergődő szerencsétlen országba. Hogy a Fekete könyvben közzétett népbírósági Tollas-ítélet hogy jutott hozzá? ő azt Amerikából kapta. Hoszszú, keserves vándorlás után. Mi a kommunista országnak használt kocsikat nem szállító jámbor lelkek, a világ minden kincséért sem tudnánk egy ilyen ítéletet megszerezni, bár nehezen hihetők, hogy a népbírósági iratokat, pesti autóvásárlók őriznének. A fő azonban, hogy az autóüzlet megy, és az abból származó tiszta jövedelemből mindenre telik. Telik arra is, hogy ha valakit megválasztanak egy emigráns egyesület vezetőjéül, akkor azonnal körlevelek menjenek szét, olyszerű információk végett, hogy az illető fasiszta, vagy náci volt-e ■— mint ahogyan ez legutóbb Szigeti István aacheni főtisztelendő esetében történt, akit rendes törvényes úton a Politikai foglyok szövetségének elnökévé választottak. És ha a választások elmaradnak, vagy nem a szétküldő kívánságát fedi, akkor last but not least — fel kell őt jelenteni a püspöknél, nehogy béke és építő munka kísérje elnöki tisztjét. Kedves Tibor! Müncheni találkozásunk alkalmával megemlítetted, hogy a Fekete könyv — rövidesen német fordításban is megjelenik, nyilván azzal a célzattal, hogy lehetetlenítsen Téged befogadó hazádban. Egy kontra-Fekete könyvről is beszéltél, amit meg kellene írnod. Perelni is akarod ennek a hitványságnak a szerzőit , akit azonban nem találsz, mert a könyvben feltüntetett müncheni postafiók számnak tulajdonosa egy német kereskedő, akinek semmifajta kapcsolata nincs a könyvet kiadó szabadságharcos parlament vizsgálóbizottságával. Elnéztem arcodat és úgy éreztem, mintha egy gyermek ülne előttem, akit durván arcul csaptak és bemocskolták ünneplő ruháját , a hitét. Ha mindezt megteszed, akkor a rágalmazók elérték céljukat: felőrölni az idegeket és hitvány, vidéki perpatvarkodásra kényszeríteni az üldözött vadat. Neked nincs szükséged erre, Tollas Tibor. Aki ismeri munkádat, lapodat, az emigrációért és elhagyott, szenvedő hazánkért szóló írásaidat — az úgy sem hiszi el a galádság szavait. Te járod a világot és mindenütt ébresztgeted a lelkeket. Megpróbálod ébren tartani a lelkekben a hitet maguk és nemzetük iránt. Már hajnal felé járt az idő, amikor végig olvastam a Hozzád intézett levelek tucatjait. Olvastam az amerikai Szász Ernő írását. ... „természetesen nem védelmezhetem Tollas Tibort. Ismerem írásait és mondom, ha magáé az ördögé lett volna is a múltja, az említett folyóiratok megteremtőjének, én akkor is megráznám a kezét azért, amit a nemzeti emigráció gondolatainak a terjesztéséért ma tesz, mint ahogyan ha maga lenne a földre szállott angyal, a kommunista propaganda akkor is Feszítsétek meg-ez kiáltana reá...“ És íme Szász Ernő levelének a befejezése, amely összegezi a Fekete könyv lényegét — és tulajdonképeni célját: ... „A fotókópiák éppen úgy, mint a többi vádakra vonatkozó iratok csak egy helyről származhatnak: a kommunista magyar hatóságoktól. Egy menekült se mondja nekem, hogy besétált eredetijükért a politikai rendőrség vagy a népügyészség irattárába és onnét kiemelte őket... És ez a tény, ami előtt nehéz bárkinek ártatlant játszó rosszindulattal szemet hunynia, csak megerősíti hitemet az amúgy is nyilvánvalóan. Tollas Tibor elpusztítására kommunista ügynökök indították el a döntő rohamot becsületes magyarok megtévesztésével és felhasználásával. A politikai gyilkosság manapság már ómódi eszköznek számít — s ezért a karakter gyilkosságot választották ...“ Elolvastam a bizonyítékokat, leveleket. Hallgattam a Fekete könyv vádlottjának felcsukló megbántottságát és tisztán láttam, hogy a Fekete könyv szerzői, terjesztői és kiadói azok, akik minden magyar várost, úgy otthon, mint az emigrációban —Marschalkó Lajostól Tollas Tiborig, a rendelkezésükre álló összes eszközzel ki akarják irtani — mert így kívánják a láthatatlan megbízók. El kell halgattatni azokat az írókat, akik még tíz-húsz év után is küzdenek a mai vörös zsarnokság ellen. Ki kell üldözni őket a világból. Bármilyen eszközzel és bármi módon. Hazugsággal, rágalommal — vagy ha úgy akad — a Banderát megölő ciánpisztollyal. El kell pusztítani őket, mert ők a magyarság jobb és szabad lelkiismeretének a hangja, ők a Positivum a Fekete könyv rágcsáló és rágalmazó aljas negatívumával szemben. Kedves Tibor! A közösen eltöltött börtönévek köteleztek arra, hogy ez év januárjában a Fekete könyv megjelenése után levelet intézzek hozzád a Hídfő nagy nyilvánossága előtt. Nem igazolásra szólítottalak fel — csak pontot szerettem volna tenni arra a rágalomhadjáratra, ami ellened indult és ami még nem ért véget. Én tudtam, hogy a vádak-rágalmak hazugok. Tudtam, ha Te „munkácsi zsidókínzó“ lettél volna, Bogár végzett volna veled azokban az időkben, amikor nem a Fekete könyvben hazudott dolgokért, de egy jámbor pofonért is bitóra küldték a csendőröket. Tudtam azt is, hogy életedben soha nem voltál sem kisgazdapárti, sem szocdem, sem kommunista párttag és hogy sohasem mentél át az oroszokhoz. Jó bajtárs voltál a börtönben és idekünn az emigrációban lelkes, fiatal és igaz harcosa vagy a magyar ügyünknek. Azt írtam legutóbb, hogy zászló lettél, már pedig a zászló tulajdonsága, hogy tiszta maradjon, mert különben csak vászon és rúd, ahogyan Kosztolányi Dezső írja. Te tiszta maradtál és ne törődj azokkal, akik a magyar ügy istápolása helyett — a gátszakítók szerepét töltik be. Isten áldása kísérje a magyar ügyért végzendő további munkádat. Szeretettel ölel régi rabtársad Fiala Ferenc 1968 április 10.