Hídfő, 1968 (21. évfolyam, 512-535. szám)

1968-04-10 / 518. szám

2. oldal HÍDFŐ Második levél Tollas Tiborhoz Kedves Tibor! A Hídfő január 10-i számában le­velet intéztem hozzád, ismeretlen szerzők és még ismeretlenebb kia­dók által közrebocsájtott és kizáró­lag a Te személyeddel és múltaddal foglalkozó, úgynevezett „Fekete könyv“ ügyében. Az írásomból azon­ban kifelejtettem egy akkor lényeg­telennek látszó motívumot , ami ma már a lényeget jelenti és sok mindent megmagyaráz. És ez az, hogy ezt, a hajdani pesti körúti re­volversajtó fénykorára emlékeztető pamfletet dr. Benkő Zoltántól kap­tam, a Politikai foglyok kölni ösz­­szejövetelén. Dr. Benkő azon kérdé­semre, hogy ki írta és ki adta ki a könyvet, a világ legártatlanabb ar­cával felelte: neki erről fogalma sincs. Hittem Benkőnek, mert még mindig csodálkozom azon, ha va­laki egy egészen szűk társaságban az igazságnak az ellenkezőjét ál­lítja. Azóta sajnos látnom kellett a dr. Benkő kézírásával ellátott kéz­irat másolatát, amely bizonyítja, hogy a Fekete könyv mögött ismét az az ember áll, aki már annyi vi­zet kavart fel, magyar emigrációnk sokat hányatott hajója körül. Hogy az általa és fogyó hívei ál­tal felkavart víz, kinek a malmát hajtotta, azt én nem tudom — illet­ve még mindig nem akarom hinni és tudni azt, amit csak sejtelmeink takarnak. Tény és való, hogy ő és szorosabb hívei voltak azok, akik meghiúsították az 1956 évi magyar szabadságharc decenáriumának egy­séges ünnepét, pont akkor bontva szét az emigrációs egységet, amikor arra a legnagyobb szükség lett vol­na. A gomblyukfájdalmakat, az emigráció egységét dokumentáló ün­nepségek után is lehetett volna el­sírni — de hát a cél nyilván nem a gomblyukfájdalmak csitítása — ha­nem egészen más dolgok voltak. Évek óta ők azok, akik a magyar parlamenti élet hírhedt és ostoba ob­­strukciós vitáira emlékeztető ideg­őrléssel akadályozzák emigrációs életünk hatékony munkáját. Benkő dr. — legalább is úgy tu­dom — használt autók eladásával foglalkozik és valószínűleg ilyszerű üzleteiből jut pénz nyomozásokra, egyesületek alapítására és szétbom­lasztására, jelentgetésekre, feljelent­getésekre és mind ama kiadásokra, amelyek nem is egy egész embert­­, de egész szervezetet vehetnek igénybe. Bizony, hogy jól mehet az üzlet, ha minderre telik, hátha még azt magyarországi vevőkörrel is ki­­bővíthetnék, amint azt dr. Benkő, a MIKE legutóbbi ülésén kifejtette. A MIKE tájékoztató februári szá­mában megjelent beszámoló szerint „dr. Benkő Zoltán javasolta, hogy a MIKE próbáljon gazdasági kapcso­latot teremteni Magyarországgal...“ Benkőnek, úgy tudom, már meg­vannak a maga gazdasági kapcso­latai Magyarországgal, de bizonyára semmi, de semmi politikai elkötele­zettséget nem vállalt, hogy használt autókat szállíthat a Lajtán túl ver­gődő szerencsétlen országba. Hogy a Fekete könyvben közzétett népbí­­rósági Tollas-ítélet hogy jutott hoz­zá? ő azt Amerikából kapta. Hosz­­szú, keserves vándorlás után. Mi a kommunista országnak használt ko­csikat nem szállító jámbor lelkek, a világ minden kincséért sem tud­nánk egy ilyen ítéletet megszerezni, bár nehezen hihetők, hogy a népbí­rósági iratokat, pesti autóvásárlók őriznének. A fő azonban, hogy az autó­üzlet megy, és az abból szár­mazó tiszta jövedelemből mindenre telik. Telik arra is, hogy ha valakit megválasztanak egy emigráns egye­sület vezetőjéül, akkor azonnal kör­levelek menjenek szét, olyszerű in­formációk végett, hogy az illető fa­siszta, vagy náci volt-e ■— mint ahogyan ez legutóbb Szigeti István aacheni főtisztelendő esetében tör­tént, akit rendes törvényes úton a Politikai foglyok szövetségének el­nökévé választottak. És ha a válasz­tások elmaradnak, vagy nem a szét­­küldő kívánságát fedi, akkor last but not least — fel kell őt jelenteni a püspöknél, nehogy béke és építő munka kísérje elnöki tisztjét. Kedves Tibor! Müncheni találko­zásunk alkalmával megemlítetted, hogy a Fekete könyv — rövidesen német fordításban is megjelenik, nyilván azzal a célzattal, hogy lehe­­tetlenítsen Téged befogadó hazád­ban. Egy kontra-Fekete könyvről is beszéltél, amit meg kellene írnod. Perelni is akarod ennek a hitvány­ságnak a szerzőit , akit azonban nem találsz, mert a könyvben fel­tüntetett müncheni postafiók szám­nak tulajdonosa egy német keres­kedő, akinek semmifajta kapcsolata nincs a könyvet kiadó szabadság­­harcos parlament vizsgálóbizottsá­gával. Elnéztem arcodat és úgy éreztem, mintha egy gyermek ülne előttem, akit durván arcul csaptak és be­mocskolták ünneplő ruháját , a­ hitét. Ha mindezt megteszed, akkor a rágalmazók elérték céljukat: fel­őrölni az idegeket és hitvány, vidéki perpatvarkodásra kényszeríteni az üldözött vadat. Neked nincs szüksé­ged erre, Tollas Tibor. Aki ismeri munkádat, lapodat, az emigrációért és elhagyott, szenvedő hazánkért szóló írásaidat — az úgy sem hiszi el a galádság szavait. Te járod a világot és mindenütt éb­­resztgeted a lelkeket. Megpróbálod ébren tartani a lelkekben a hitet ma­guk és nemzetük iránt. Már hajnal felé járt az idő, ami­kor végig olvastam a Hozzád inté­zett levelek tucatjait. Olvastam az amerikai Szász Ernő írását. ... „ter­mészetesen nem védelmezhetem Tol­las Tibort. Ismerem írásait és mon­dom, ha magáé az ördögé lett vol­na is a múltja, az említett folyóira­tok megteremtőjének, én akkor is megráznám a kezét azért, amit a nemzeti emigráció gondolatainak a terjesztéséért ma tesz, mint ahogyan ha maga lenne a földre szállott an­gyal, a kommunista propaganda ak­kor is Feszítsétek meg-ez kiáltana reá...“ És íme Szász Ernő levelé­nek a befejezése, amely összegezi a Fekete könyv lényegét — és tulaj­­donképeni célját: ... „A fotókópiák éppen úgy, mint a többi vádakra vonatkozó iratok csak egy helyről származhatnak: a kommunista ma­gyar hatóságoktól. Egy menekült se mondja nekem, hogy besétált erede­tijükért a politikai rendőrség vagy a népügyészség irattárába és onnét kiemelte őket... És ez a tény, ami előtt nehéz bárkinek ártatlant ját­szó rosszindulattal szemet hunynia, csak megerősíti hitemet az amúgy is nyilvánvalóan. Tollas Tibor el­pusztítására kommunista ügynökök indították el a döntő rohamot be­csületes magyarok megtévesztésével és felhasználásával. A politikai gyil­kosság manapság már ómódi esz­köznek számít — s ezért a karakter gyilkosságot választották ...“ Elolvastam a bizonyítékokat, leve­leket. Hallgattam a Fekete könyv vádlottjának felcsukló megbántottsá­­gát és tisztán láttam, hogy a Fekete könyv szerzői, terjesztői és kiadói azok, akik minden magyar várost, úgy otthon, mint az emigrációban —Marschalkó Lajostól Tollas Tibo­rig, a rendelkezésükre álló összes eszközzel ki akarják irtani — mert így kívánják a láthatatlan megbí­zók. El kell halgattatni azokat az írókat, akik még tíz-húsz év után is küzdenek a mai vörös zsarnokság ellen. Ki kell üldözni őket a világ­ból. Bármilyen eszközzel és bármi módon. Hazugsággal, rágalommal — vagy ha úgy akad — a Banderát megölő ciánpisztollyal. El kell pusz­títani őket, mert ők a magyarság jobb és szabad lelkiismeretének a hangja, ők a Positivum a Fekete könyv rágcsáló és rágalmazó aljas negatívumával szemben. Kedves Tibor! A közösen eltöltött börtönévek köteleztek arra, hogy ez év januárjában a Fekete könyv meg­jelenése után levelet intézzek hoz­zád a Hídfő nagy nyilvánossága előtt. Nem igazolásra szólítottalak fel — csak pontot szerettem volna tenni arra a rágalomhadjáratra, ami ellened indult és ami még nem ért véget. Én tudtam, hogy a vádak-rá­­galmak hazugok. Tudtam, ha Te „munkácsi zsidókínzó“ lettél volna, Bogár végzett volna veled azokban az időkben, amikor nem a Fekete könyvben hazudott dolgokért, de egy jámbor pofonért is bitóra küldték a csendőröket. Tudtam azt is, hogy életedben soha nem voltál sem kis­gazdapárti, sem szocdem, sem kom­munista párttag és hogy sohasem mentél át az oroszokhoz. Jó bajtárs voltál a börtönben és idekünn az emigrációban lelkes, fiatal és igaz harcosa vagy a magyar ügyünknek. Azt írtam legutóbb, hogy zászló let­tél, már pedig a zászló tulajdonsága, hogy tiszta maradjon, mert külön­ben csak vászon és rúd, ahogyan Kosztolányi Dezső írja. Te tiszta maradtál és ne törődj azokkal, akik a magyar ügy istápolása helyett — a gátszakítók szerepét töltik be. Isten áldása kísérje a magyar ügyért végzendő további munkádat. Szeretettel ölel régi rabtársad Fiala Ferenc 1968 április 10.

Next