Hídfő, 1969 (22. évfolyam, 536-559. szám)

1969-02-25 / 539. szám

8. oldal KÖNYVEK — FOLYÓIRATOK Az emigrációs egyesületesdi játé­kokon és veszekedések mögött hú­zódik meg az a másik, emigrációba kényszerült magyarság, amelynek tagjai nem alapítanak és robbanta­nak egyesületeket, szervezeteket, ha­nem csendben dolgoznak és az ide­genben is öntözik a magyar kultúra idegenbe szakadt, de hazai talajba gyökeredző fácskáját. Sokan, na­gyon sokan vannak, akik csendben dolgoznak és akiről keveset tudnak az emigráció széles rétegei. Munká­jukkal megbecsülést szereznek a magyarságnak, akár Európában, akár Amerikában, vagy más részén a világnak, ahol élnek. Az emigrá­ciós sajtó ritkán említi őket, de ők azok, kiknek munkája révén hozzá kapcsolódtunk a Nyugathoz és ki­követeltük magunknak a nagy nem­zetek közötti helyünket. Orvosaink, mérnökeink talán túl jól megáll­ták helyüket új hazájukban, ameny­­nyiben nemcsak mint alkalmazot­tak, hanem igen sokan mint veze­tők tűntek ki az idegen tengerben. Ugyancsak ehhez a réteghez — ha más vetületben is — tartoznak azon íróink és kutatóink, akik nem ve­szítvén el a magyarsághoz fűződő szálaikat, idegenben is a magyar­ság szószólói lettek. Nem politikai, de tudományos síkon. Elsőnek kell megemlítenünk a majd két évtizede Franciaországban élő tudós profesz­­szor (Pécs) Eszláry Károlyt, akit egyébként a Hídfő olvasóinak nem kell bemutatnunk, aki emigrációs évei alatt a tudományos munkák egész légióját bocsájtotta a francia és az olasz olvasók rendelkezésére. Könyvei Genfben, Lausanneban és Párizsban jelennek meg, immár évek óta, és majd minden esztendőben. Legutóbb Párizsban az egyik tudo­mányos kiadó adta ki Eszláry Ká­roly hatalmas munkájának, Histoi­­re des Institutions publiques Hong­­roises — negyedik kötetét — amely részletesen ismerteti Magyarország közintézményeit, kezdve az Árpád­­kortól, napjainkig.­ ­ A múlt esztendőben jelent meg a könyvpiacon a Müncheni Magyar Intézet és a zürichi Schnei vállalat kiadásában Gaál Károly könyve, „Spinnenstubenlieder“ címmel. A szerző könyvében a Nyugatmagyar­­országi (Burgenlandi) fonóénekeket gyűjtötte össze és az eredeti ma­gyar szöveg mellett közli a falusi fonókban énekelt dalok német for­dítását is, hiszen a könyv német nyelven jelent meg. Helyes volt-e, nem-e, nem tudjuk, mert ismervén a burgenlandi magyarságra árgus szemekkel néző osztrák soviniz­must, odamódosulhat Gaál Károly munkája, hogy pár év múlva a bé­csi idegenforgalom a magyarról né­metre fordított szöveget kiáltja ki eredetinek. Elvégre ha már ellop­ták a nyugatmagyarországi, tipiku­san magyar gémeskutakat, akkor könnyebben megtehetik ezt Gaál Ká­roly összegyűjtött fonódataival is. A könyvben a szerző egyébként a balladák-nóták helyszínen felvett kottáját is közli. Mutatóul az aláb­biakban adjuk a gyűjtemény egyik értékes darabját: Megöltek egy legényt Hatvan forintjáért. A Tiszába bevetették Piros pej lováért. Tisza be nem vette, Partjára kivetette. Arra ment egy hajóslegény, Hajójába tette. Odament az anyja, Kelti, de nem hallja. Sárga sarkantyús csizmája Lábára van fagyva. Odament rózsája, Kelti, de nem hallja. Kelj fel, kelj fel édes rózsám, Borulj a nyakamba. Borulj a nyakamba, Had vigyelek haza, Három napig, negyed napig Nyugodj a házamba. PESTRŐL ÉRKEZETT Miért kezelteti magát Nasszer Moszkvában ? A kórház folyosóján két beteg beszélget és kérdi az egyik: J­ön a belgyógyászaton vagy a sebészeten fekszik ? — Miért kérdi ? — Mert szeretném tudni, hogy betegen érkezett vagy itt tették be­teggé ? — Milyen segítséget várhat Csehszlovákia a Szovjettől? A válasz: Egy repülőgép bajba jut és az öt utasnak csak négy ejtőernyő jut. Először kiugrott egy angol, majd egy francia, mikor a csehszlovákra került a sor, az orosz előzékenyen az ejtőernyőjére mutatott. A csehszlovák hálálkodva kiug­rik. Az amerikai csodálkozva kérdi az orosztól: — Bámulom az ön nagylelkűsé­gét... Mire az orosz: — Nyugodjon meg, a hátizsáko­mat engedtem át... — Miért áll a kapitalizmus a sza­kadék szélén ? — Onnan néznek minket. Kérés nélkül beküldött kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! HÍDFŐ A NEMZET, AZ OTTHON ÉS A JOVŐ SZOLGÁLATÁBAN ÁLLÓ EMIGRÁCIÓS POLITIKAI HETILAP Megjelenik minden hó 10-én és 25-én Alapította: SULI JÓZSEF­­ Kiadók: Arányi Anna (London), és Fabó László (USA) Felelős szerkesztő 1968 májusig: MARSCHALKÓ LAJOS + A németországi híranyagért: Fiala Ferenc felelős. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 81 Fulham Park Gardens, London S. W. 6. Egyes szám­ára Angliában 1/9, egyéb országokban 35 USA cent. 1 évi előfizetés rendes postán: Anglia £ 2 / — / — Ausztria Sc­ 140.— Franciaország Fr 30.— Németország DM 24.— Norvégia Kr 49.— Svájc Fr 26.— Svédország Kr 30.— Egyéb országokban $ 7.— Légipostán: Amerikai kontinens $ 9.20 Délafrika Rand 6.— Ausztrália, Újzéland, Japán angol . 3 / — / — Terjesztőink: ARGENTINA, Hídfő Baráti Köre, Buenos Aires, Argentina. AUSZTRÁLIA: Pál Dittrich, 23 Coronation St., E Brighton Viet. S- Trepák 54 Mitchell Street, Carramar, NSW EGÉSZ EURÓPÁBAN: Mária von Баку 8 München 45, Pragerstr. 8/1. Postacsekk: München Kto. 1475 59 BRAZÍLIA: A. Marosvölgyi С. Р. 7448, Sao Paulo. FRANCIAORSZAG: Almásy * Ol* 43 Rue de Charenton, Paris 12 Hajas István 402/2 Grand Rue Roubaix (Nord) USA: Kossuth Bookshop 4138 Lorain Ave. Cleveland, Ohio 44113 Magyar Aruház 11802 Buckeye Rd., Cleveland. Ohio 44120. Fabő László 22 Hancock Str. San Francisco Cal. 94114 Vigh Gyula 1044 Eastern Ave., S. E. Grand Rapids, Mich. 49507 Verantwortlicher Redakteur: FERENC FIALA Redaktion u. Verlag in Deutschland: 66 Saarbrücken, Am Hagen 9 D: jck: Oliver Ledermüller 8 München 15, Landwehrstr. 65. О HÍDFŐ 1969 február 25.

Next