Hídfő, 1971 (24. évfolyam, 584-607. szám)
1971-02-25 / 587. szám
2. oldal HÍDF, de mégis több volt a semminél és az erdélyi, felvidéki, bácskabánáti, nyugatmagyarországi magyar legalább érezte, hogy még nem írták le őket abban a városban, amit a magyarság szívének neveznek: Budapesten. De ma? Ma csönd és némaság üli meg a megszállt területek magyar vidékeit. A Magyarországon élő románok, szerbek, szlovákok a lenini kisebbségi elvekre való hivatkozással követelik ki maguk számára iskoláikat és kultúrgócaikat, de ha a minden kommunista elv és tan ellenére is soviniszta románság a Duna deltájába küldi az erdélyi székelyeket, akkor Kádárék lapulnak és békéről dadognak, mert ők „nem revizionisták". * A Hídfő egyik régi olvasója nemrégiben az alábbi levelet küldötte címünkre: „Miként címemből láthatod, Bécset otthagyva a Burgenlandba jöttem családommal együtt. Az itteni magyarság helyzete több, mint elszomorító. Akárkivel is beszéltem, mindtől azt hallottam, hogy a világ magyarsága magára hagyta a Burgenland magyarjait. Ezen az állapoton akarok segíteni, hogy szerény lehetőségemhez képest felfrissítsem az itteni magyar életet. Megindítottam egy magyar újságot kőnyomatos kivitelben „Határmenti Hírek" cím alatt. Hogy segít-e, nem tudom. Az itt élő magyar gyermekek feltétlen elnémetesednek, ha nem segítünk. Magyar iskola nincs, magyar tankönyvek nincsenek. Még a hittant is németül tanítják, s ami a legmegdöbbentőbb: magyar papok. Megkérlek Téged és mindenkit, legyen bármi néven nevezendő nevelő hatású magyar könyvetek, írásotok, küldjétek el címemre, hogy szétoszthassam a környékemen élő tizenötezer magyar között. Indítványomra Középpályán (Pullendorf) elhatározták, hogy tavasszal magyar óvodát létesítenek a volt magyar elemi iskola épületében, amely jelenleg üresen áll. Most tudtam meg, hogy itt a Burgenlandban 400 olyan üres épület várja az enyészetet, amely azelőtt magyar iskola vagy kultúrház volt. Kedves Barátom, segítsetek bennünket mindennel, amivel csak tudtok! Ebben az esztendőben ünnepli a hivatalos Ausztria Burgenland — azaz Nyugatmagyarország — 50. odacsatolási évfordulóját. Illő és magyar ügy volna, ha a világon élő szabad magyarság tenne valamit — ha már az otthoniak számára üres lap is vagyunk ..." Ж Eddig az írás és eddig a levél, amit nemcsak a nyugati — békében és polgári megállapodottságban élő — magyar emigráció, hanem az összes magyar emigrációs szervezetek figyelmébe ajánlunk. Mindenki tegye meg azt, amit magyar lelkiismerete diktál. Ha álmosak, tunyák és fáradtak vagyunk, akkor aludjunk tovább és tegyük fel lelkiismeretünkre a régi, kopott lemezt. Ezen mi nem tudunk segíteni! Ha a levélíró nem fél, mert ismeri az osztrák demokráciát, amely elismeri a kisebbségi jogokat, akkor mi se féljünk, de segítsünk. Senki nem takarózhat azzal a mentséggel, hogy bántódás éri akár őt, akár a levél íróját, ha az osztrák törvények teljes betartása mellett segít ott, ahol segítenünk kell! (A levélíró címe: Suri Árpád, A-7530 Oberpuillendorf, Ungargasse 31, Burgenland, Austria.) Káprázatos magyar bál Münchenben A magyar bál nemcsak Washingtonban, New Yorkban, Torontóban, Sidneyben, Sao Paoloban, hanem Münchenben is társadalmi esemény. Látványos, színes seregszemle és értékes keresztmetszete annak, hogy az idegenbe szakadt magyarság társadalmi megbecsülést szerzett minden befogadó országban. Február 6-án a müncheni Künstlerhaus termeiben a németországi magyarság és a bajor társadalmi élet kiválóságai együtt köszöntötték a farsangot. Az ünnepélyes megnyitó után az elsőbálos magyar lányok vonultak fel, majd a Burg Kastl-i magyar gimnázium művészi táncegyüttese kápráztatta el a közönséget. A „kicsik” magyar népviseletben mutatták be táncukat, a „nagyok” Bocskay-ruhában, fehérkesztyűsen ropták a táncot a magyarruhás lánykákkal, majd a „huszárok” daliás toborzóját tapsolta végig a közönség. A látványos, hangulatos magyar estét Dr. Schimert Gusztáv, orvosprofesszor és Dr. Fritz Pirkl bajor államminiszter legfőbb védnöksége mellett a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Hallgatók Németországi Szövetségének mücheni csoportja rendezte. A sikerért Fodor Gyulát, Somlay Zoltánt, Szeőke Szilárdot, Tamás Endrét és a Burg Kastl-i magyar gimnázium vezetőségét illeti dicséret, mert a müncheni bál az 1971-es magyar farsang egyik világeseménye lett. A müncheni magyar bál kiemelkedő eseménye volt a Burg Kastl-i magyar gimnázium növendékeiből alakított tánccsoport bemutatója. A „nagyok” (kit éven felüliek) számait viharos tapssal jutalmazták a nézők Lámpaláz előzte meg a „kicsik” bemutatóját, de az nem befolyásolta önbizalmukat. Egyikük a müncheni bombákra célozva megjegyezte: „Ebben a bálban mi leszünk a bomba!” Igaza volt. (Ritz István felvételei) 1971 február 25.