Hídfő, 1973 (26. évfolyam, 632-655. szám)

1973-12-01 / 654-655. szám

2. oldal HÍDFŐ hírek Felkérjük azon előfizetőinket, akik lakást változtattak, hogy új lakásuk címét a lap pontos kézbesítése vé­gett közöljék a londoni kiadóhivata­lunkkal.­ ­­ Igen sok olvasónk küld elmünkre olyan idegennyelvű lapkivágásokat, amelyekben gyakran megemlítésre való cikkek vannak. Kérjük az ille­tőket, hogy a jövőben lehetőleg mel­lékeljék a lap címét a forrás meg­jelölése végett.­ ­ A Hídfő nem üzleti vállalkozás és üzleti vagyona egyenlő a nullával. Negyedszázad óta jelenünk meg, s negyedszázad óta legnagyobb anyagi gondunk a nyomda, papír és a posta­­költségre való összeg biztosítása. Há­la olvasóink és előfizetőink hűségé­nek , a szükséges összeg mindig összegyűlt, ha az előfizetőink pon­tosan beküldötték az előfizetési díjat. Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy az előfizetők kb. egyharmada még mindig hátralékban van az elő­fizetési díj beküldésével. A lap fo­lyamatos megjelenése érdekében kér­jük az illetőket, hogy még a nyári idény előtt rendezzék ezt — a szá­mukra talán jelentéktelen, de a lap számára életfontosságú — ügyet. Kö­szönet.­ ­*­ A Hídfő 51 nyugdíjas olvasójának küldi a lapot, annak ellenére, hogy az illetők csökkent jövedelmük miatt nem tudják tovább fizetni az elő­fizetési díjat. Tekintve, hogy az 51 példány ingyenes szétküldése erős megterhelés a Hídfő számára, arra kértük tehetősebb olvasóinkat, hogy vállaljanak kis részt akciónkban. —­­Április végén mintegy 14 olvasónk — míg májusban eddig — további nyolc megértő előfizetőnk vállalta az egy-egy idősebb nyugdíjas szá­mára való évi előfizetést. Legutóbb az alábbiak járultak hozzá az elő­fizetéshez: O. P. Németország 30.— DM Olvasóink eddig 22 nyugdíjas évi előfizetését vállalták. Köszönet. A Hídfő kiadója . Azon előfizetőink, akik úgy a Hídfőre, mind a Hídfő Könyvtárra előfizettek, de még nem kapták meg a Könyvtár első számát, szívesked­jenek levelezőlapon pár soros érte­sítést küldeni, hogy a hiányt pótol­hassuk. Köszönet. J. F. Ausztria 28.—­ DM R. G. USA 10.— dollár H. S. USA 8.— dollár D. A. Svédország 28.— DM R. J. Hollandia 40,— DM K. L. Hollandia 25.— DM L. D. Párizs 32.— DM HÍDFŐ 1972 május 25 1848 március 15 — 1919 március 19 Petőfi Sándor — Kun Béla A budapesti diáktüntetések epilógusa A magyaroroszági kommunista kormány 1972 március 15-ét a For­radalmi Ifjúsági Napok ünnepének nevezte el és ilyen értelemben adott engedélyt az egyetemi ifjúság fel­vonulási kérelmének. Ámde — mint azt a Hídfő legutóbbi számában meg­­írtuk — az ünnepély nem a szerve­zők elgondolásának megfelelően ért véget és a Hősök­ terére felvonult fiatalságot a rendőrség oszlatta széj­jel és többszáz főnyi résztvevőt le­tartóztatott a szokásos módszerek közepette. Suhogtak a gumibotok és barikádok zárták el a Kossuth La­jos­ utcát a felvonulók ellen. A rendezőség, amikor egy kalap alá vonta Petőfiék és Kun Béláék forradalmát, valamint az orosz meg­szállás ünnepét, arra számított, hogy az ifjúsági nagygyűléseken és fel­vonulásokon sikerül elhitetni önma­gukkal és a világgal, hogy a fiatal­ság a párt mögött áll. A március 15-i ünnepségek ezzel szemben azt igazolták, amitől már régen tar­tott a rendszer. Hogy nem számít­hat az ifjúság rokonszenvére és tá­mogatására. Amíg a munkásifjúság­ról feltételezhető, hogy divatból nyu­gatbarát, addig az érettségi után fizikai munkára kényszerített fiata­lok tömege meggyőződésből rendszer­­ellenes. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy azok a szerencsések, akiknek sikerült bejutniuk az egye­temre szerényen meghúzzák magu­kat, hálásak és elégedettek. A már­cius 15-i tüntetést ugyanis nem a külvárosi munkásfiatalok, hanem a főiskolások kezdeményezték és a le­tartóztatottak túlnyomó többsége is diák volt. A tüntetés híre nem terjedt el olyan gyorsan sem külföldön, sem Budapesten, mint ahogy azt az ese­mény jelentősége indokolta volna. A tüntetés elég nagy szenzáció Ma­gyarországon ahhoz, hogy gyors visszhangot váltson ki a széles tö­megekből. Hogy nem így történt, abban valószínű nagy szerepe volt a félelemnek, az emberek nem mertek beszélni a kényes ügyről.­ ­--------------------------------------------------------------­___________________________ | Miért nem mehetett Tollas Tibor Bécsbe? A cár kezei hosszúak és minden­hová elérnek — mondja az egykori orosz közmondás. Azonban nemcsak a cár kezei értek el mindenüvé, hanem bizonyos bécsi kezek is. — Történt ugyanis, hogy Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője és az emig­ráció egyik legkiválóbb költője iro­dalmi előadást akart tartani az oszt­rák fővárosban hívei meghívására. Legnagyobb meglepetésére azonban az osztrák illetékes hatóságok meg­tagadták Tollastól az ausztriai be­utazási engedélyt. Indokolás nélkül. Bécsi hírek szerint az ottan meg­jelenő egyetlen magyar újság fő­­szerkesztője és Wiesenthal Simon jártak el az illetékeseknél. Indoko­lás: Tollas Tibor csendőrfőhadnagy volt és jelenleg a Nemzetőr című antibolsevista lap főszerkesztője. — Wiesenthalt még csak megértjük, — de a Magyar Hírek főszerkesztőjét már nehezen. Ámbár ? ... Magyar vendéglő Nürnbergben Ha Nürnbergbe visz az útja, ne felejtse el felkeresni Sopronyi László magyar vendéglőjét. SOPRONYI LÁSZLÓ 85 Nürnberg Peter-Henlein-Str. 44­­ 44 49 67 Megjelent a Hídfő Könyvtár második száma A Hídfő Könyvtár ezévi 2. száma ezúttal is bő és érdekes tartalommal hagyta el a sajtót. Tartalom: Nyisztor Zoltán: Amíg a magyar katolicizmus eljutott odáig. Tirczka Lóránt: A mayerlingi tragédia politikai háttere. — Dr. Tamás József: A magyar nyelv sorsa Izraelben. — Burján Gyula: A románok és az Avram Janku 1848—49-ben. — Szit­­nyai Zoltán: Kossuth látomása. — X. Y.: Pénzügyi zsákutca felé— Zs. V. Akik száz évvel ezelőtt a magyar sportot elindí­tották. — A százéves Tiszaeszlár. — Stb. stb. VII. évfolyam 2. szám — London—München 1972 május Egyes szám­ára: 1 USA Dollár

Next