Hídfő, 1976 (29. évfolyam, 704-727. szám)

1976-02-01 / 706-707. szám

1976 február HÍDFŐ Nincs gazdája a legújabb Fehér könyvnek Gyáva és alattomos támadás a magyar emigráció ellen — Mit mond az állítólagos kiadó? — Unalomba fulladt aknamunka Pár esztendővel ezelőtt Tollas Ti­bor a Nemzetőr szerkesztője ellen egy úgynevezett „Fekete könyv“ jelent meg, amely hazug adatokkal alátámasztva próbálta kipellengé­rezni az ismert nevű költőt. Tollas pert indított a könyv ismeretlen szerzője ellen, de a pert nem sike­rült a bíróságnak lefolytatnia, mert a könyv szerzője ügyesen elbújt az emigráció ködében. Annak ide­jén megállapították, hogy melyik európai és amerikai postán küldték szét ezt a rágalommal teli és Fe­kete könyvnek nevezett irományt, melynek egyedüli célja az emigrá­­ciós életbe való durva belekontár­­kodás volt. Pár héttel ezelőtt minden emigrá­­ciós egyesület, szövetség, sőt egyé­nek is vaskos levelet kaptak ugyan­attól a postahivataltól, ahonnan az előbb említett Fekete könyvet is szétpostázták. A boríték ezúttal nem fekete, hanem­­ Fehér könyvet tartalmazott. Mindjárt a könyv 3. oldalán — a magyar parlament fényképe alatt ott áll az állítólagos kiadó címe: Magyar Szabadságharcos Par­lament, Végrehajtó Bizottság, P. O. BOX 249, Gracie Station, New York, N. Y. 10028. A könyv átolvasása után — mely­nek tartalmát később ismertetjük — kérdést intéztünk a New­ Yorkban székelő Szabadságharcos Parlament Vezetőségéhez, a könyv ügyében. Pár nap múlva az egyesület elnöke — Hóka Ernő — levélben közölte, hogy a kiadványhoz semmi közük sincs, sőt azon túlmenően ők is csak postán kapták meg azt. Hóka Er­nő leveléhez mellékelte a Szabadság­­harcos Parlament nyomatott nyilat­kozatát, melyben többek között a következő áll: Mit mond az állítólagos kiadó? „ — ezúton hozzuk a magyar emigrációs közvélemény tu­domására, hogy a Szabadság­­harcos Parlament nem adott ki és nem küldött szét semi­­lyen kiadványt. Minthogy nem az első eset, hogy a Szabad­ságharcos Parlament nevében ismeretlen tettesek garázdál­kodnak, átadtuk az ügyet ki­vizsgálásra jogügyi bizottsá­gunknak ... stb., stb. Hoka Ernő elnök.“ A fenti levél után ugyancsak kérdést intéztünk a dr. Gálfi Géza vezetése alatt álló és Franciaor­szágban székelő Nemzetőr című egyesülethez. Kérdésünkre Gálfi Gé­za közölte, hogy semmiféle kapcso­latban nem állanak a new-yorki szövetséggel. Majd szó szerint a következőket írja hozzánk intézett levelében: „Újból a Fehér könyv. A mai napig nem sikerült megsze­reznem, de sokan tájékoztat­tak róla. Bár Hóka körirat­ban tagadja, hogy ők írták volna, mégis az a vélemé­nyem, hogy ők írták, mert olyan rész is van benne, amit csak Hóka tudott. Nevetsé­ges, hogy Hoka „garázdálko­dásnak“ nevezi a Fekete fü­zetet, mert nálam van a sa­­játkezet írása, amiben elren­delte a Fekete füzetet össze­állító bizottság felállítását, majd 1967 végén az Ameriká­ban általuk kiadott Tájékoz­tatóban köszönetét fejezi ki a Fekete füzet szerkesztői felé. Arra a kérdésre, hogy miért nem köztik a Fekete füzet szerkesztőinek nevét , azt írja, hogy majd később fog­ják közölni, de egyenlőre óva­tosságból nem közlik. Azaz: tudja Hoka a szerkesztőket, de védi és nem adja ki őket... “ „Tevéstől ki kell tépnünk sorainkból... “ Mindent összevetve mind a mai napig nem derült ki, hogy ki a szerzője az előbb említett két férc­munkának. Tény azonban, hogy aki ezt a könyvet összeállította, az szo­ros kapcsolatban állhat bizonyos Amerikában működő magyar hiva­talos szervekkel. Ezt az állítást bi­zonyítja az a tény, hogy a most megjelent könyvben olyan bírósági végzésekről ké­szült fotókópiák vannak, ame­lyeket csak hazulról szerez­hettek be a könyv szerkesz­tői. A könyv lényegét az elő­szó utolsó bekezdése jellemzi: „ ... ide jutottunk tehát, s most ahhoz, hogy a magyar emigráció széthullása megálljon, hogy tehetet­lensége cselekvéssé változzék, téves­­töl ki kell tépnünk sorainkból az oda nem való dudvát és belénde­­ket, azaz a volt csendőröket, nyi­lasokat, háborús­ és közönséges bű­nözőket. Vezető szerveinkben pedig olyan honfitárainkat kell delegál­nunk, akik tisztasággal és ebből fakadó tekintéllyel rendelkeznek ...“ A bevezető sorok hangja erősen hazai kottára készült. Hát még a könyv tartalma, melyben közönséges bűnözőként bélyegzik meg azokat, akiket annak idején a Rákosi kor­szak szennyes éveiben a budapesti Népbíróság elítélt. A könyv fotókópiában közli Szil­­vay Gyula dr. állásfosztó ítéletét, mert annak idején tovább szolgált a Szálasi kormány alatt. Közönsé­ges bűnösnek állítja be dr. Töttösi Ernőt és igenli annak népbírósági ítéletét. Teljes egészében közli Fáber György népbírósági jegyzőkönyveit. Fáber György jelenleg a magyar emigráció köztiszteletben álló tag­ja, aki az Ausztriában megjelenő Gazdahíradónak szerkesztője. A Fe­hér könyv Fáber György népbíró­sági ítéletét is terhelő bizonyíték­nak veszi. Teljes egészében közli a könyv a Budapesti Katonai Törvényszék vádiratát dr. Rezsöfi Alajos volt hadbíró főhadnagyról. Rezsöfi bűne, hogy a Horthy-rendszerben a­ ka­tonai hivatásából kifolyólag a had­bíróság tagja volt. Hogy annak ide­jén ezek a bíróságok halálos ítéle­teket hoztak, ez olyan dolog, ami nemcsak a nyugati, de még a szov­jet-orosz és a jelenlegi magyar had­bíróságok törvényben megállapított jogai közé tartozik. Teljes egészében közli a Fehér könyv a Mindszenty ügy egyik fő­­vádlottjának, dr. Ispánki Bélának periratait és ítéletét. Ez annyit je­lent, hogy nemcsak Ispánki Béla prímási titkár, hanem a nagy ma­gyar hercegprímást is a vádlottak padjára ülteti, azaz helyeseli és egyetért az ellenük hozott ítéletek­kel. Végezetül ugyancsak fotókópiá­ban közölt a „távollévő Kisbarnaki Farkas Ferenc“ ellen hozott ítéle­tet is. A fővád ellene, hogy tovább szolgált a Szálasi kormány alatt — azaz nem ment át Miklós Bélával a szovjet csapatokhoz. Honnan vették az adatokat? Bárki legyen is az előbb tárgyalt Fehér könyv szerzője és terjesztő­je, egy biztos. Szoros kapcsolatban kell, hogy álljon a budapesti kom­munista hatóságokkal, illetve azok Nyugatra kiküldött megbízottaival. Sok magyar emigráns évek óta pró­bálja megszerezni Budapestről nép­bírósági tárgyalásainak, jegyző­könyvét, ítéletét, illetve annak hiva­talos másolatát. Egyetlen­­­ eset­ről sem tudunk, hogy kísérletük si­kerrel járt volna. És ime most meg­jelenik egy úgynevezett Fehér 3. oldal

Next