Hídfő, 1980 (33. évfolyam, 800-824. szám)
1980-01-01 / 800-801. szám
1980 január Domahidy András: Árnyak és Asszonyok Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (Bern) kiadása. Megjelent Perthben, Ausztráliában. — Ara 28.— DM. Furcsán szétszóródott emigráns életünk. Az ember elkerült a világ túlsó oldalára, Ausztráliába, ahol az európai hullámokon hajózó magyarok előtt ismeretlen nevű írókra, költőkre bukkan. Könyvek jelennek meg, melyekről nem tudunk és írókkal találkozunk, akikről soha nem hallottunk. Bizonyos európai fölénnyel vesszük kézbe könyveiket — elvégre Ausztrália még ma is fehér folt magyar kultúránk térképén , de azután a majd harminc óráig tartó repülőúton kissé közelebbi kapcsolatba kerülünk a könyvekkel, illetve szellemi síkon azok írójával, akkor szeretnénk viszszafordulni és bocsánatot kérni, hogy eddig nem ismerték, nem hallottunk sem könyvről, sem annak szerzőjéről. Itt van például Domahidy András, aki a perthi egyetemen dolgozik és tíz év előtt jelent meg első könyve a Vénasszonyok nyara. A regényt a Lehel bizottság adta ki Rómában, ami annyit jelent, hogy Ausztráliában írták. Rómában adták ki, hogy azután minden különösebb siker nélkül tűnjön el emigráns irodalmunk nagy süllyesztőjében.. A regény otthon kezdődik a nagy földindulás idején, azaz akkor, amikor a második világháború felgyújvalláserkölcsi oktatás, amiben Tóni bácsi részéről házában részesültem. Tóni bácsi apám bátyja, plébános volt egy kis falucskában és minden áron engem is a papi élethivatás választása felé terelgetett.. Nem sikerült. Sokkal változatosabb életpályát választottam, és ennek köszönhetem, hogy annyi elmesélni valóm akad. De Trencsén megyéből — amely úgy sem az már — térjünk vissza ide, szűkebb pátriánkba. A kéz, láb stb. embert azonban fel kell öltöztetni. Nosza elviszik a szabóhoz, aki kiszabja és megvarrja a testtakaró ruhát. Ez a ruha a ráfordított gondtól, figyelemtől és a szabó ügyességétől függően szebb, tetszetősebb lesz. Na és itt merül fel a ruhakérdés. Az ember a társadalomban ruhában, a jólneveltség, vagy bizonyos neveltség ruhájában forgolódik. Viselt ruháját, amelyik hébe-hóba — minden vigyázás dacára — beszakad vagy folt esik rajta. A felsutotta a magyar házat és annak ezeréves gerendái sok mindent maguk alá temetve zuhantak alá. Egy, azóta megszűnt társadalmi réteg alakjai birkóznak a nagy változás által előállott körülményekkel, hogy azután meghajolva a történelem parancsa előtt vándorbotot vegyenek kezükbe és új életet kezdjenek valahol a világ túlsó felén. Ki Amerikában, ki a még messzebb Ausztráliában. A tárgy nem új. Sokan megírták és talán nem is érdekes azoknak, akik maguk is végigcsinálták a nagy kavalkádot, és hozzájárultak ahhoz, hogy ma a kenguruk hazájában közel félszázezer magyar éljen. Ilyen ausztrál lett a könyv szerzője, aki ha otthon marad, ma keresett író — ha más vonalvezetéssel is. Tíz év után jelent meg Domahidy András második könyve, az Árnyak és asszonyok. A kissé romantikus cím azonban nem fedi a lényeget, azaz a könyv tartalmát és főleg nem annak stílusát és szerkezetét. Amerikia mozidráma címére emlékeztető cím mögött modern magyar irodalmunk egyik legtehetségesebb írója rejlik, így stílusában, mint szerkezetileg. A könyv majdnem egymástól független, de mégis egy egészet alkotó három elbeszélést tartalmaz. Az Inka című elbeszélés szakkátos párbeszédes iskolája kellene legyen minden olyan írónak, aki azzal ül le asztalához, hogy most pedig regényt ír. Valahogyan úgy van, mintha megszűnt volna az érdeklődés a regények iránt. Európai vonatkozásban jólszabott ruha addig szakadozik, vásik, míg egyre több helyen kikandikál a meztelen test. Milyen igaz és mennyire így van ez az életben is. A megformált és élővé lehelt embert a szabók elkezdik öltöztetni, illetve nevelni, pallérozni, hogy illően tudjon viselkedni az életben. Előfordulnak esetek, amikor ez a megnevelt ember az élet útján imitt-amott kiálló szögekbe beleakad és beszakad a ruhája. Van az életúton több kiálló szög és olyan körülmények közé kerül a ruha viselője,, hogy a legprimitívebb életelemek kerülnek veszélybe.. Ezek a legprimitívebb életelemek, az élelem védelem, kényelem és a szerelem. Itt mutatkozik meg, hogy milyen erős anyagból készült a ruha és milyen jól volt az szabva. Saját ruhámról mindig azt hittem, hogy jó anyag és jó szabónál készült. Mégis beszakadt. Egy alkalommal — jól emlékezem — beszakadt a ruhám, aminehéz regényt írni az olyan olvasó számára, aki olvasta Balzac, Flaubert, vagy éppen Maupassant írásait. Magyar viszonylatban még mindig nem tudtuk megemészteni Szabó Dezső Elsodort faluját, s talán Móricz Zsigmond volt az, aki a maga vérbő realizmusával ébren tartotta a regény iránti érdeklődést. A regényírás mezején épp úgy megkezdődött az uj utat keresés, mint költészetünkben. Ady, Babits, József Attila után nehéz eredeti verseket írnunk, s hogy mégis új ugart szántsunk, fel kell a régi törvényeket bontanunk. — Hogy azonban ez mennyire sikerült az még nincs lemérve. Odahaza Weöreös Sándor mondott búcsút Arany János és Petőfi Sándor halhatatlan rímjeinek, idekint — talán legtehetségesebb verselőnk — Mózsi Ferenc keserveskedik, hogy megteremtse az új magyar verselést. Elvetették nemcsak a nagybetűt, de rímeket, vesszőket és pontokat is. Verselésük valami eddig még meg nem emésztett keveréke a prózának és a költészetnek. Hogy új barázdavágásuk maradandó nyomot hagy-e a magyar irodalmunkban — olyan kérdés, melyre még az új gyulai párok sem adhatnak választ. * A próza területén Domahidy András második könyve, az Árnyak és asszonyok mintha helyes útjelző lenne az új magyar regényírás kissé hervadásnak indult mezején. (f-f.) — Akkor a háború alatt, amikor földön, vizen, jégben folyt az öldöklés. Akkor két repülő, egy angol és egy magyar köpködték egymásra halált hozó lövedékeiket. Néztem az izgalmas harcot, de egyre sűrűbben fütyültek a célt tévesztett lövedékek a mi fülünk körül és ezzel vége volt a biztonságos páholyból való szemlélődés s minden összebeszélés nélkül egyszerre jutott eszünkbe a kertben ásott óvóhelyre való menekülés. — Ezt diktálta a védelem követelménye. Egyszerre szaladtunk a védelmet nyújtó fedett árokba. Mikor mindannyian bent voltunk, akkor vettem észre, hogy feleségemet megelőzve rohantam be és így a nagy rohanásban egy kiálló szögbe akadtam és beszakítottam a ruhám. így szakadt be a ruhám, amit még most is viselek, mert nem tudom levetni, így pipázgatok én! HÍDFC 13. oldal