Hídfő, 1980 (33. évfolyam, 800-824. szám)
1980-02-01 / 804-805. (802-803.) szám
12. oldal HÍDFŐ Miért nem támadtuk meg a németeket 1944 október 15-én? A Budapesten megjelenő ,,Élet és irodalom" hetilap 1979 okt. 12. számában Bokor Pál „1944 október 15." fő- és „Genfi beszélgetés Budapest egykori védelmi parancsnokával" alcímmel ún. ...filmintervjút" ismertet. Az időpont hiányzik, de a szöveg szerint a beszélgetés nem sokkal Aggteleky 1977-ben, bekövetkezett halála előtt folyhatott. Bokor a hangfelvételből szó szerint viszonylag keveset idéz, inkább leírja a mondottakat bőségesen feleresztve kommentárral, hogy helyenként nehezen, vagy egyáltalán nem állapítható meg mi származik tőle és mi Aggtelekytől. Sziszakszen beszélgetésre emlékeztet. Az érthetőség kedvéért megemlítjük, hogy Aggteleky Béla altábornagy okt. 15-én a budapesti I. hadtest parancsnoka volt, rajta kívül csak két tábornok rendelkezett jelenős számú csapat felett, akire Horthy fegyverszüneti szándékának keresztülvitelénél számíthatott : dálnoki Miklós Béla vezérezredes a Keleti Kárpátokban harcoló 1. és dálnoki Veress Lajos vezérezredes az Erdélyt védő 2. hadsereg parancsnoka. Aggteleky okt. 15-én 11 órakor, a kormányzó proklamációja előtt, a Citadellát megerősítő német egységet meg akarta támadni. Miután parancsát sem vezérkari főnöke javaslatára, sem beosztottja Hindy Iván tábornok kérésére nem volt hajlandó visszavonni, az utóbbi őrizet alá helyezte és átvette a hadtest felett a parancsnokságot. Aggteleky pár nap múlva szabadult, nyugalomba vonult és 1956-ban Magyarországot elhagyva Svájcba települt. Az intervjúban az akkori eseményeket ismerő újat nem talál. Jellemző nézetei mégis érdekesnek mondhatók. Felpanaszolja, hogy sem Magyarországon sem külföldön nem írták meg mi történt a budapesti hadtestnél és azt, hogy ő parancsot adott a németek megtámadására. — Ez érthetetlen, csodáljuk, hogy a kérdező nem tette szóvá, hiszen megtalálható minden, munkában, amelyik részletesebben foglalkozik október 15-ével. Élesen kikel az elhúnyt Macartney angol történész ellen, aki az „October fifteenth" című nagy történelmi munkájában ,,nem az igazságot írta", mert Hindy barátja volt. Ezt terjedelmes ismertetés követi Macartney és Hindy egykori barátságáról. — Vitathatatlan, hogy Macartney könyvében a hadtestnél történtekkel kapcsolatban vannak tévedések, ő a háború utáni években nagyrészt személyesen gyűjtötte az adatokat szemtanúktól, személyektől, akiknek akkor szerepük volt. Ebben az esetben valószínű, hogy a tájékoztatást nem szemtanútól, hanem olyantól kapta, akinek szavahihetőségében nem kételkedett. Aggteleky megismétli korábbi állítását mely szerint őt Hindy arra szólította volna fel, hogy hadtestével álljon a „Hungarista párt" (?) illetve Szálasi mellé. — Ezt teljesen kizártnak tartjuk. Okt. 15-én délelőtt 11 órakor (a Várban még folyt a koronatanács) nem kerülhetett szóba, hogy valaki hová, ki mellé álljon. Hindy tehát mást, mint a németek megtámadására kiadott parancs viszszavonását nem kívánhatott tőle. Ezenfelül Hindy a proklamáció után tiszti gyűlést tartott a parancsnokságon, ahol csak a fegyverszünet ellen foglalt állást, a csapatoknak kiadott rendelkezései is a németekkel való összeütközés elkerülésére vonatoztak. Valamely párt, vagy személy támogatására célzást sem tett. Nehéz megállapítani, hogy Aggteleky állítása emlékezetbeli tévedésre vagy arra a mérhetetlen gyűlöletre vezethető-e vissza, amit a kommentátor (vagy maga Aggteleky?) többször is hangsúlyoz. Megtudjuk Aggtelekytől, hogy 20 éven, át, nagyrészt régi bajtársaival folytatott „vitalevelezés" segítségével igyekezett „október 15-e tragédiáját" felderíteni. Ennek eredményeként arra a konklúzióra jutott, hogy ezen a napon „nemcsak Budapest volt fontos", hanem még fontosabb volt a két harcoló hadsereg, illetve azok parancsnokainak (dálnoki Miklós és dálnoki Veress) magatartása akik megkapták a kormányzó világos parancsát: „adott jelre szembefordulni a németekkel, felvenni az érintkezést a szovjet hadsereggel". Utána leszögezi: „Nem ezt tették." Elmondja, hogy mit csinált a két hadseregparancsnok okt. 15 és 16-án. Hozzáteszi: ,,.. . a katona nem mérlegel. Teljesíti a parancsot. Ha nem, akkor lázadó." — Ez elég különösen hangzik éppen a két hadseregparancsnokkal kapcsolatos fejtegetés végén. „Vitalevelezését" végrendeletileg a Magyar Hadsereg hadtörténelmi levéltárára hagyta. — Ez Aggteleky és azok ügye, akik vele leveleztek. Nem tudhatjuk kinek használ, kinek árt. Az azonban valószínű, hogy ha Aggteleky megélte volna az intervjúnak ilyen formában való nyivánosságra hozatalát megbánná, hogy szóba állt a mai otthoni rendszer egyik tollnokával. XX Y. 1980 február A hosszú téli esték unalmának elűzésére: Vallomás — Egy korszak története.........20.— DM Jézus földi élete.....................................................12.— DM Idegen az idegenben..............................................10.— DM Füry Lajos: Árpád fejedelem. — 506 oldalas történelmi regény ..............................................................38.— DM Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon. — Hiteles népbírósági adatok alapján készült dokumentációs könyv a Rákosi-korszak gazságairól 22.— DM Tormay Cecil: Bujdosó könyv. — Az 1919. évi magyar tanácsköztársaság története. Két kötet Vászonkötésben.............................................................. 48.— DM Marschalkó Lajos: Világhódítók .... 10.— DM Marschalkó Lajos: Országhódítók .... 20.— DM T. Dombrády Dóra: őrkő. — Erdélyi elbeszélések egy ottan született igazi író tollából . . 18.— DM Bartha Miklós: Kazárföldön. — Könyv, amely nélkül nem ismerjük a felvidéki magyarság és rutének kizsákmányolását. A megdöbbentő adatokat tartalmazó könyvet otthon hét lakat alatt őrzik 16.— DM Nyírő József: Székelyek. — A nagy magyar író egyik legszebb munkája . . .... 18.— DM Fiala Ferenc: Berkes és a szerzetes . . . 20.— DM Oláh György: A festmény és a fattyú . . . 20.— DM