Hídfő - Új Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 851-854. - 1. évfolyam, 5-10. szám)
1982-09-01 / 7. szám
1982. szeptember 11. oldal A határon túli magyar irodalom: ------------------------------ 1945—1975 ------------------------------ A már évekkel ezelőtt meghirdetett A Magyar Irodalom Története című kötet végre megjelent a budapesti Akadémia Könyvkiadó könyvnapi újdonságaként. Külön részekben tárgyalja a csehszlovákiai, romániai, jugoszláviai, kárpát-ukrajnai magyar irodalmat, s végül a nyugati magyar irodalmat. Az 1919-es korszak emigráns íróiról csak habarcsként dobál egy-egy adatot az építményre, s az 1945 utáni nyugati magyar íróknál elhallgat olyan politikailag döntő tényeket, mint a börtönviselés, avagy a Haza elhagyására késztető indíték. Csoportokra osztja az írókat is. 1945 a múlt íróiról ad képet. Majd az 56- osok következnek. Több írót kihagy, akik nemcsak emigrációs lapjaink állandó munkatársai, hanem könyvekkel is jelentkeztek a nyugati térben. Pl.: Oláh György, Gábor Áron, Fiala Ferenc, Csonka Emil, Kovách Aladár, Juhász László, Közi Horváth József, Csernohorszky Vilmos, dr. Várady Imre, Ruttkay Arnold, Marschalkó Lajos, stb. Vagy csupán egy sor említés Füry Lajosról, Eszterhás Istvánról. Két sort kap Mózsi Ferenc, — itt a száraz hang is kurta. Nyisztor Zoltán írásait Bangha páter stílusában írottaknak vallja, s “majdnem pamflet”-nek minősíti le. Idéz Tóth Lászlótól, Magyar Lászlótól, de semmit az íróról, művéről. Nehéz Ferenc adatai komolytalan, lexikális munka bizonyítékai: azt sem tudják a lektorok, hogy az író 1978-ban meghalt. Újvári Sándort csak kiadóként értékeli, Padányi Viktornál csak utalásig jut. Külön részben szól a sajtótermékekről, elhallgatva pl. a Hadak útját, a Nemzetőrt . (Tollas nevénél említi!) — , a Hídfőt, holott e lapok behálózzák az emigráció magyarlakta világtérképét és a nemzeti érzést tartják ébren a hazától távol élőkben. Az írói csoportok, az egyesületek! Nem szól a legrégibb és legerősebb emigráns egyesülésről, a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségéről. Szót sem említ a Volt Politikai Foglyok Egyesületéről. Ez a könyv bizonyítéka annak, hogy továbbra is “pártos” a tárgyilagos véleményként táplált bírálat. Míg Határ Győző oldalakat kap, addig Tollas Tibor csak nyolc sort, a Nemzetőr ismertetésével együtt: “...alapítója és szerkesztője a müncheni Nemzetőr című lapnak, amely nem egyszer szélsőséges hangon, tónusban támadta és támadja a hazai politikai eseményeket és kulturális életet.” Nagy bűne ez a költőnek! Fiala Ferenc bűne pedig oly nagy, hogy a nevét leírni sem szabad, mert könyvei és lapjai a rendszer ellen vannak. Gábor Áron könyveivel tükröt tart az olvasó elé, tehát agyon kell hallgatni. Az oroszellenesség nagy magyar bűn. Szitnyai Zoltán nevét talán szintén nem írták volna le, ha nem az a cél vezeti a szerkesztőket, főként a lektor Illés Endrét, hogy kritikájukkal leértékeljék, miként a példa is bizonyítja: “Szitnyai Zoltán (1893 — 1978) az ötvenes évek legelejétől Salzburgban élt — írja az ismertetés — s attól kezdve haláláig majdnem húsz könyvet adott ki: regényeket, novellákat, verses misztérium drámát, esszéket, visszaemlékezéseket. Regényei, novellái kevésbé érdekesek, e műfajokban itthon sem tűnt ki, kint töltött évei során sem alkotott nagyobb figyelmet érdemlő elbeszélő művet...” Mintha nem tudnák, hogy Szitnyai Zoltán a Nyugat novellapályázatának megnyerésével indult írói pályáján. Ez a novella sem tűnt ki? Regényeiből megfilmesítették odahaza három művét: A kegyelmes úr rokona, Jelmezbál, és az Ötös őrház — ezzel sem tűnt ki? Holott Bulla Elma 1974 szeptemberében a Budapesti Színház című lap “A filmszínész mondja” rovatában a legkedvesebb filmjének az Ötös őrházat vallja. Mi a mérce odahaza? A Tánc című regény több kiadást ért meg az Athenaeumnál (s egy másik kiadó is kihozta két új kiadás között), ezt a regényt a Baldini és Castoldi milánói kiadó legalább nyolc kiadásban hozta olasz nyelven, ugyanakkor hat másik művét a La Caravella római kiadó, s az Esperia filmvállalat Rómában a színe-java színészek szerepeltetésével olasz nyelven filmesítette meg ugyancsak a Táncot. Novelláit francia, német, olasz, angol nyelven közölték. Nem kisebb lap, mint a londoni Evening Standard hozta novelláját Sir Alexander Korda fordításában. A 70-es években úgy a spanyol, mint az olasz irodalmi lexikon bőven foglalkozik Szitnyai Zoltán írói alkotásaival. Ugyancsak a 70-es években, prof. Guglielmo Capacchi levele alapján, Szitnyai Zoltán volt az első magyar író, akiről a bolognai egyetemen disszertáció készült. ...“Esszékötetei (Őrzők a vártán. Bruxelles— Hilversum— München 1957; Szellemi tájakon. Chicago 1971) számos adalékot örökítenek meg 20. századi írókról és kortársakról, — olvasható a további ismertetésben — találó képet rajzolnak Adyról, Tersánszkyról, Móriczról, Kosztolányiról, Karinthy Frigyesről, József Attiláról, emlékeket jegyeznek fel Szabó Lőrincről, Márai Sándorról, Németh Lászlóról, Illyés Gyuláról és irodalmi eseményekről — nyújtanak érdekes beszámolót. Az írások némelyikében jól kitapintható a tárgyilagosságra törekvés, de szembeötlőek az író elfogultságai is, a baloldalhoz tartozó irodalom nem egy képviselőjéről csak elítélő szavai vannak...” Aki elolvassa Szitnyai Zoltán Szellemi tájakon című könyvében az “Illés Endre palávere” című írást, az nyomban tisztában van a “baloldalhoz tartozó irodalom képviselőjének” elregelt haragjával s a lexikon mögé bújó lesipuskás bírálatával. “...ezzel szemben a konzervatív írók irodalomtörténeti újraértékelését sürgeti, nagyobb megbecsülést követelve Tormay Cecilnek, Herczeg Ferencnek, Csathó Kálmánnak.”... E három író nevénél megáll, holott Harsányi Kálmán, Surányi Miklós, Terscsényi György, Babay József Harsányi Zsolt, Harsányi Lajos, Mécs László, Sinka István, Erdélyi József, Szabó Dezső, Sértő Kálmán is azok között van, akiknek “nagyobb megbecsülést követelt Szitnyai Zoltán a Szellemi tájakon című könyvében. “...Szitnyai Zoltán is átélte az anyanyelvtől elszakadt, visszhangtalan magányban dolgozó emigráns író állandóan sajgó hontalanság élményét. Őrzők a vártán című könyvének előszavát még 1953-ban vetette papírra, sorai az akkori idők kor.