Hídfő, 1982 (35. évfolyam, 850-874. szám)

1982-02-01 / 851-852. szám

10 oldal HÍDFŐ A Magyar Találkozó tárgysorozatában Erdély ügye Az 1981 évi clevelandi Magyar Találkozó, a Magyar Kongresszus a szokásos időben, november vé­gén zajlott le s három napig tar­tott. A világ majd minden sarká­ból eljöttek a résztvevők és ér­deklődők. A műsoron és a tárgy­­sorozatban tudományos, műszaki, irodalmi, közgazdasági és társa­dalmi témák és programok szere­peltek A rendezvényeket, előadá­sokat és ankétokat összefoglalóan a következőkben lehetne felsorol­ni: az Egyesült Magyar Alap tisztújító közgyűlése, a Burg Kastl-i öregdiákok találkozója, az Ür­es nagyhatalmakról szóló UFA előadás, könyv, képzőművészeti és iparművészeti kiállítás. A ren­dezés fénypontjaként az Irodalmi és Művész Estet kell kiemelni, és­pedig a kiváló szereplők és részt­vevők közül külön is elismerést érdemelnek Tollas Tibor, Szöré­nyi Éva, Nánay Márta és Neszlé­­nyi Judit számai. (A rendezés és műsorvezetés Nánay Mártát dicsé­ri) A második napon, szombaton a magyar 56-os szabadságharc 25. éves évfordulójára emlékezésül szabadságharcos ankét, utána a Felvidéki Magyarság sorsáról szó­ló előadás, majd Madrid tanulsá­gai címmel beszámoló. Az Erdélyi Világszövetség Erdélyi Konferen­ciát hirdetett meg, melyen nagy­számú érdeklődő vett részt. Az Erdélyi Világszövetség meghívta a Konferenciára valamennyi Er­dély ügyében, vagy érdekében működő szervezetet. A tárgysoro­zatnak három pontja volt: Az Er­délyért folyó harc módozatainak megbeszélése, az erdélyi és moldo­vai magyarság nemzeti felszaba­dításának kérdése és az „Erdélyi Tribunal“ előkészítése. A beszá­molót Zolcsák István brazíliai gyáros, az Erdélyi Világszövetség társelnöke tartotta. Ismertette a Világszövetség mozgalmának lé­nyegét, az erdélyi és moldovai, valamint Románia egyéb terüle­tén élő magyarság siralmas hely­zetét, részletezve azt az immár köztudomásúvá vált tényt, hogy elszakított véreink csak tőlünk várhatják sorsunk jobbrafordulá­­sát. Tucatjával érkeznek Erdély­ből, — kerülő utakon — a pana­szos levelek. Ma már Magyaror­szág magyarsága is tudatára éb­redt a harc szükségességének. Ezért szin­te a magyar írófejede­lem,Illyés Gyula: „Csak Ti tud­tok segíteni elszakított vérein­ken“. A többi Erdély ügyével foglalkozó szervezettől, mondotta Zolcsák István, s csak azt kér­jük, segítsenek munkánkba s ne gáncsoljanak, mert ezzel Erdély ügyének ártanak. A harci céljaira megindítottuk az „Erdélyi Ma­gyarság“ című lapot, melyet Ma­gyarországra is postázunk, ahon­nan máris számtalan köszönő és elismerő visszaigazolás érkezett. A közös harc céljaira szükségessé vált a nyugati világ különböző or­szágaiban élő magyarság, a ma­gyar szervezetek és egyházak kö­zötti egyetértés és együttműkö­dés. Erre a célra az Erdélyi Kon­ferencia egy megállapodás terve­zetet terjesztett elő. Ezt a Kong­resszuson jelenlevők részletesen megvitatták s annak módosított, végleges szövegében megállapod­tak. A tárgysorozat második pont­ját is részletesen kitárgyalta a Kongresszus. Ennek keretében azt is, hogy Ceausescu magyarellenes akciói felett nyugat azért húny szemet, mert naivan úgy látja, hogy Ceausescu az egyetlen a vas­függöny mögött, aki még Brezs­­nyevvel is szembe mer szállni, de azt nem kívánja tudomásul venni a félig jóhiszemű nyugat, hogy Ceau­sescu csak a nyugati valuta és ke­reskedelem érdekében ügyeskedik s minden csak álcázott kommunis­ta közjáték. Az európaiak által kezdeményezett és tervezett Er­délyi Tribunál (Bíróság) előkészí­tés alapos munkát és komoly anyagi fedezetet igényel. A Kong­­szenátort nyersen pártjának egy­ben vonalon támogatja és rendel­kezésére áll a szervezkedésnek. Végezetül valamennyi hozzászólás közös hangot adott annak, hogy egyetlen nép, egyetlen kormány sem tűrheti azt, hogy véreink egy komoly részét (Romániában a ma­gyarság 20°­o él) idegen uralom sa­nyargassa. A második, azaz a szombati na­pon még több rendezvény zajlott le, így az Árpád Akadémia Or­vostudományi osztálya, a Mérnö­kök­ és Építészek Világszövetsé­ge, a Rákóczi Alapítvány, a Szt. László Társaság és Rend is ülése­zett. Szombaton este mindezt kö­vette a nagyszerűen megrendezett és sikerült Magyar Bál, ahol az ifjúság (a szépséges nyírópárok) megtöltötték a mesésen dekorált termet és együtt szórakoztak az „öregekkel“ hajnalig A bál és az ünnepi vacsora előtt adták át az Árpád Akadémia évi díjnyertesei­nek az emlékérmeket. Az ünnep­ségen Clevelad püspöke és a vá­ros két federális képviselője is megjelent és beszédet mondottak. A Magyar Találkozón valóban a világon szétszóródott magyarság jön össze. 1981-ben, immáron 21- szer történt, hogy Délafrikától, a Fokföldtől, a norvég és svéd par­tokig szerte szerte élő magyarok egymással kicserélték gondolatai­kat, problémáikat, melyre semmi­lyen más alkalommal nincs lehe­tőség. Mindez a Magyar Találkozó főtitkárának dr. Nádas Jánosnak és munkatársainak, dr. Nádas Rózsának, dr. Somogyi Ferenc­nek, Varga Sándornak (és a név­teleneknek) érdemét dicséri és az ő fáradhatatlan munkájuk ered­ménye. Beszámoló a spanyol helyzetről Madrid február hó A demokratikusnak elnevezett spanyol politikai anarchiában az elmúlt hónapok alatt történt né­mi változás de egyáltalán nem mélyreható. Nem reformokkal, csupán személyi változásokról van szó; gyógyításról nem lehet be­szélni csak az agónia meghosszab­bításról, így októberben lemondott a szo­ciáldemokrata szárnyhoz tartozó és a kormánypártban résztvevő igazságügyi miniszter aki kilépett az uralmon levő Központi Demok­rata Unió pártból magával vive 32 képviselőjét, új pártot alapítva Demokrata Akció név alatt. A Szenátusban 7 tagja foglal helyet s most tárgyal, hogy újabb 3 sze­nátort nyerjen meg párjának egy felsőházi frakció megalakításához amelyhez az előírások szerint 10 tag szükséges. Jóllehet, a lemon­dott miniszter hangoztatja, hogy továbbra is támogatja a kormány­pártot, viselkedésével éppen an­nak ellenkezőjét bizonyítja s le­hetséges lepaktálása a szocialis­tákkal. Ez év eleje óta a hírközlő szer­vek — főleg rádió és televízió — balratolódása olyan hirtelen mé­reteket öltött, hogy október végén a kormány kénytelen volt lemon­datni azok vezérigazgatóját. Utód­jául a volt római követet, majd a Külügyminisztérium főtitkárát, Carlos Robles Piquert nevezték ki. Középúton haladó, európai kon­cepcióval rendelkező, magyarba­rát, igen kiváló szakember aki évekkel ezelőtt a spanyol Népi Kultúra és Látványosságok vezér­­igazgatója volt. Kitűnő diplomata s ezért nem valószínű, hogy sokáig marad jelenlegi beosztásában, mert külügyminiszterré váló ki- 1982 február

Next