Új Hídfő, 1983 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983.január FILIPPI ISTVÁN:Export csengőfrász Ha a megboldogult Horthy-korszakban egy budapesti lakásban reggel 6-kor csöngettek, az a tejkihordó fiú volt. Friss tejet és zsömlyét hozott a reggelihez. Később Rákosi Mátyás álnév alatt működő szovjet diktátor uralma alatt a hajnali csöngetés azonnali letartóztatást jelentett. Ajánlatos volt gyorsan elbúcsúzni a hozzátartozóktól és felkészülni az évekig tartó rabéletre. Okot kár volt keresni, azt vagy megmondják a rendőrségen, esetleg a bíróságon, vagy nem. Ezért sokan hajnali öt órakor automatikusan felébredtek és lesték a lépcsőházban visszhangzó léptek zaját. Ha másutt csöngettek, akkor lehetett nyugodtan tovább aludni. Legalábbis aznap. Ezt nevezték akkoriban csengőfrásznak. Ma Kádárék boldogítják Magyarországot és a csengőfrász az idegrendszerbe organikusan beépített hatodik érzékszervvé vált. Például: Kovács szaktárs az üzemi étkezdében jól le akarja gorombítani régen utált és szemtelenkedő kollégáját. — Idehallgasson maga... — kezdi el, majd csrrrrr... megszólal agyában a csengőfrász. Az ellenfél nagynénje a kerületi párttitkár felesége. — Semmi, semmi — mormogja csak cigányútra került a krumplisaláta — s nyugodtan viszszaül a helyére. Zebegény kortárs cikket ír a Népsport szerkesztőségében, jó rámenős cikket. Csrrrrr... a balhátvéd felesége szovjet állampolgár. Gyorsan kihúzza megkezdett mondatát és mást ír helyébe. Minek ide cenzúra? Rendőrségre közlekedési kihágási ügyben gondosan újságpapírba csomagolt üveg Napoleon-konyakot kell vinni s azt ottfelejteni. Orvosi tanácsokat noteszkönyvecskébe kell feljegyezni, melynek lapjai közül véletlenül kihullik egy leragasztott boríték, benne ezerforintossal. Nincs már rablás, megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása. Turistaengedély megszerzése nyugatra már magasabb stratégiai képességeket követel. Legalább harminc befolyásos személyiség gyengeségeit kell elraktározni az agy erre a célra berendezett szürke sejtjeiben. Legjobbak a benősüléssel és komasággal szerzett kapcsolatok, s ebből alakul ki a bűvös kör. Nyugati turistaút természetesen nem kéjutazás, s nem szabad öreg romok megtekintésére időt pazarolni. Hosszú a támogatók kívánságlistája, s az árubeszerzés napi nyolc óra komoly munkát vesz igénybe. Fejlődünk elvtársak. Fontos társadalmi munka lett a nyugati kulturkapcsolatok bővítése. Az ott élő magyarok nagy része már nem fasiszta fenevad, hanem idegenbe szakadt hazánkfia, aki az átkos kapitalizmus kevésbé átkos valutáját viszi haza. Ezzel exportáru lett a csengőfrász. Ezt a jelenséget egy március 15-i ünnepségen észleltem először Frankfurtban. Istentisztelet után külön teremben gyűltek össze a hívek meghallgatni az ünnepi szónokot, aki Kossuthról és Petőfiről tartott előadást. Mikor a márciusi ifjak követeléseire került sor, többek között arra, hogy az idegen elnyomók hagyják el Magyarországot, hozzáfűzte: — Sajnos ez ma is érvényes odahaza! — Nem tudta folytatni beszédét, mert egy kissé kövérkés hölgy ijedten felugrott és azt sipította: — Jajj, ezt én nem tudom hallgatni, nekem konzuli útlevelem van! — s ezzel kiszaladt a teremből. Az ideges hölgy német állampolgár s Frankfurtban családi háza van. A frankfurti könyvkiállítás emigráns magyar pavilonját sokan látogatták. Többen lapozgattak a magyar könyvekben, összeszedtek egy pár magyar újságot, körülnéztek és gyorsan távoztak. Egyet megszólítottam: — Tudunk mi magyarul is! — Jajj, ne beszélgessünk — válaszolt idegesen — holnap utazok Magyarországra és valaki megláthat! Több mint 25 év óta Frankfurtban élő magyar volt. Tehát a turista útlevelek és a korlátlan számú hazautazást a visszavonásig engedélyező konzuli útlevél velejárója, mint egy kapcsolt áru, a csengőfrász. Ezek a szerencsétlen teremtmények önként vállalt kényszerzubbonyban, szájkosárral járnak itt a szabad Nyugaton is! Szégyeljük magunkat miattuk, vagy inkább sajnáljuk őket? Válaszszuk inkább a sajnálkozást, hiszen a konzuli útlevél mellé megkapták az üldözési mániát is. Megérte? Többen felhívtak telefonon és közölték, hogy magyarországi látogatásuk alkalmával kis csevegésre behívták őket a Belügyminisztériumba. Baráti hangon közölték velük, hogy csak jó viselkedéssel biztosíthatják maguknak a korlátlan hazalátogatást és az esetleges otthonmaradást, ha elérték a nyugdíjas korhatárt. Jó hazafiak még kis házacskát is vehetnek maguknak a Balatonon. Persze csengőfrásszal együtt. Mert van modern, gulyáskommunista csengőfrász is. Erről az otthoni bázisközösségek papjai tarthatnának előadást. Többek között Bulányi atya, aki igazi békepap és azt hirdeti, hogy a magyar ifjúság tagadja meg a szovjet érdekeket védő katonai szolgálatot. Őt nem az ÁVO hallgatta ki és büntette meg, hanem Lékai prímás. Most feltesszük a kérdést: ha Bulányi atya “békepap”, akkor Lékai “háborús pap”? Lékai is exportálja Nyugat felé a csengőfrászt. Itt Nyugat-Németországban már féltucat Mindszenty-szellemű papot ítéltek hallgatásra. Mi, emigráns tollforgatók, nem kérünk az idegenbe szakadt Magyarország orosz módra főzött gulyásleveséből, de a félelem bőrén megszerzett turista útlevelekből sem. D. HÍDFŐ VÁGÓ PÁL V. országgyűlési képviselő Amit vártunk, bekövetkezett. Vágó Pál v. országgyűlési képviselő, a magyar jobboldali politika majd hat évtizeden át volt harcosa, Argentínában 94 éves korában elhunyt. Ősrégi jászkun családból származott. Apja, idősebb Vágó Pál a múlt századvég egyik kimagasló festője volt és hatalmas képei ma is féltett kincsei a különböző magyar múzeumoknak. Az ifjabb Vágó Pál elvégezte a Műegyetem gépészmérnöki fakultását, miután a magyar repülőgép gyártás egyik legjelentősebb pionírja lett. A harmincas évek végén bekapcsolódott a politikába és hosszú éveken át — mondhatjuk, egészen most bekövetkezett haláláig — hű maradt hungarista eszméihez és a mártírhalált halt Szálasi Ferenchez. Az utolsó magyar képviselő választáson mint a jászság képviselője került be a Parlamentbe. Az összeomlás után Argentínában telepedett le, ahol mint gépészmérnök kereste kenyerét. Magyar vonalon ő volt az első, aki felismerte a kínai politika fontosságát és annak európai jelentőségét — jóval az USA politikusai előtt. Számtalan könyvben és röpiratban fejtette ki véleményét, melyekben sohasem tagadta meg régi önmagát. Nyugodjék békében a Jászságtól oly meszszire levő argentin hantok alatt. 3. oldal