Új hídfő, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1985-11-01 / 11. szám
1985. november DR. HALMOS MILÁN: EMLÉKEZÉS II. Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulóján gondolkodóba eshet minden hazájától távol élő ember. Minden idők minden magyarjának “Nagyságos Fejedelme” az a nemzeti hős, akit politikai felfogásunkra tekintet nélkül, valamennyien tisztelünk, szeretünk. Az évforduló kapcsán legkiválóbb közíróink mutatták be előttünk a Fejedelem legkülönfélébb tulajdonságait; ezek közül a nemzet mindenkoron arra összpontosította figyelmét, amely nemzeti balsorsunk alakulása szerint éppen a legvigasztalóbbnak mutatkozott. Rákóczi bőségesen gazdag jellemében a nemzet mindenkoron találhatott olyan vonást, amely az adott körülmények nyomorúságai közepette megcsillogtatta a reménysugarat, amelyből hitet merített a jövőre nézve. Íme, az ország leggazdagabb főura, aki megengedhette volna önmagának, hogy földi örömök hajszolása közepette két kézzel szórja a pénzt; nem ő lett volna sem az első, sem az utolsó magyar főúr, aki így cselekedett. A tény viszont az, hogy Rákóczi Ferencnek éppen az örömökből és passziókból jutott a legkevesebb; igazat megvallva sose kereste őket. Munkács ostromának három kemény esztendeje, édesanyjától örökre szóló elszakíttatása, a ridegjezsuita nevelés után vajmi rövid ideig élvezhette az élet örömeit. Börtön, menekülés, majd a szabadságharc hosszú esztendeje alatt az ország leggazdagabb főura számos vára és kastélya közül igen ritkán hajthatta valamelyikben is fejét nyugalomra, annál gyakrabban táborozott sátorban, nyílt mezőn kurucai között. Az sem titok, hogy a mindenkor pénzszűkében szenvedő kuruc szabadságharc anyagi forrásainak egyik alapját éppen a Fejedelem birtokainak jövedelme szolgáltatta. Mindezekért ő mitsem várt. Nemzete boldogan tette volna fejére Szent István koronáját, neki azonban sose voltak ilyen szándékai, a hiúság pedig nagyon messze esett tőle. 1711 -től az 1735-ben bekövetkezett haláláig — tehát összesen 24 esztendeig a száműzetés keserű kenyerén élt híveivel együtt. Pedig a bécsi udvar mit nem adott volna, ha a császár hűségére tért Rákóczi vagyonát kegyelmesen visszaadva akként mutathatja be a magyarságnak szabadságharca bálványát, amint a császár kezét csókolja! A Fejedelmet azonban nem ilyen fából faragták, nemcsak önbecsülése nem engedte a megalázkodást. Tisztán látta azt is, hogy a megalázott, megnyomorított, ismét szolgaságba taszított nemzetnek immár semmi egyebe nincs, mint a bukásában is dicső szabadságharc emléke és vezérének tiszta jelleme, önérzte. Az akkori szomorú körülmények között, de utána is mind a mai napig Rákóczi meg nem alkuvó jelleme, elvhűsége, önbecsülése a nemzetével vált azonossá, mondhatni annak egyetlen kincse maradt. Nemzetünk legönzetlenebb szabadsághőse ma is példaként áll minden, idegenben élő magyar előtt. Valamennyien meszsze estünk attól, hogy a Fejedelmet önzetlenség, lemondás, meg nem alkuvás terén követhessük. Tanácsos azonban arra emlékeznünk, hogy az 1945 óta napjainkig idegen földre szakadt magyar, — már akit nem a szerencse hajszolása, hanem az elnyomó hatalommal meg nem alkuvás sodort idegenbe — többségében komoly megélhetést biztosított magának, nem egyszer vagyont is szerzett s nem kell a megtűrt, sajnált idegennek kijáró kegyelemkenyéren élnie. Emlékezzünk hát vissza Rákóczira és hűséges híveire, akik sokkal szomorúbb körülményeik dacára sem alkudtak meg az elnyomó hatalommal, nem dörgölőztek annak csizmájához, nem mentek haza konferenciázni, s nem gúnyolták, piszkolták emigráns honfitársaikat pusztán azért, mert azok ragaszkodtak eredeti meggyőződésükhöz. Bölcsen tenné hát az Amerika gazdag földjén jólétben élő, autót vezető, világkörüli utakra járó magyar, ha visszaemlékeznék a szegénységben tengődő kuruc emigrációra, amely azonban hozzánk képest erkölcsileg milliomos. Elnyomó hatalommal dialogizáló, parolázó, poharat összekoccintó magyar! Gondolj a legszegényebb s mégis leggazdagabb magyar emigránsra, II. Rákóczi Ferencre! DJ HÍDFŐ Rákosi rendőrfőnöke és a Menora szerkesztője a torontói Magyar Házban! Kanadában élő olvasónk küldötte meg címünkre a torontói Magyar Ház őszi előadássorozatának műsorát. Aki elolvassa a műsorban szereplő két nevet, annak számára nem kell kommentár. Az egyik előadó Kopácsi Sándor, a rosszemlékű Rákosikorszak budapesti rendőrkapitánya, aki az 56-os forradalom első napjaiban a felkelőkre lövetett. A másik előadó a hírhedt Menora volt főszerkesztője Egri György, aki éveken át szerkesztette a Kanadában élő “magyar nyelvű zsidóság” lapját, a Menorát. Mikor négy évvel ezelőtt a Magyar Ház régi vezetősége meghívta előadásra Fiala Ferencet, akkor Egri György volt az, aki megakadályozta Fiala útját és lapjának első oldalán alpári szavakkal tiltakozott annak kanadai útja ellen. Sok Menora olvasó emlékezik még Egri Györgynek a magyar csendőrségről írott cikkeire, melyben azokat egyszerű hóhéroknak nevezte. Mindkét szereplő bizonyítja, hogy milyen útra tért a kanadai magyarok pénzén megvalósított Magyar Ház új vezetősége. a tokonlói rrrrai MAGYAR FÓRUM ŐSZI ELŐADÁSSOROZATA TOLLAS TIBOR költő IRODALMI DÉLUTÁNJA Neptember I1 m. vasárnap d.u. 1 órakor Holipeck ebédjegy: S1 0.00. EGRI GYÖRGY újságíró előadása ..Az 5*« magyar szabadságharc sajtója." Szeptember 29-én, vasárnap d.u. 4 30-kor lk.-lp.idii nincs Adományokul a Magyar Ház javára kuszonetet elfogadunk KOPÁCSI SÁNDOR, b*«« volt rendőrfőnöke ..Az I9M-4M szabad sér harc előzményei' címmel előadást tart November 17-én, vasar nap d.u. 4:30-kor Helepedi) nincs Adományokat a Magyar Ház javára konzolicilit elfogadunk Az eMadÉmk báty*. Magyar llsz — Kanadai Magyar KaUérkazpant f "''x $ III Sl. Oalr Ara.. W. latnam, (M. MéC ICI íp>ituf^ ■ 7. oldal Hosszú éveken át csak az emigráns sajtó írta meg az ún. Rákosi korszakban történt eseményeket. A hazaiak válasza mindössze annyi volt: Hazugság! — Az évek azonban múltak, Rákosi Mátyást és korszakát az otthoniak szeretnék kitörölni a magyar történelemből. Péter Gábor ÁVO-jának emlékét is szeretnék a feledés süllyesztőjébe dobni. De a múlt kísért és annak hangjait mind nehezebb elfojtani. Ennek az átkozott kornak a történetét írja meg az otthon élő Galgóczy Erzsébet: --------------------------VIDRAVAS--------------------------című könyvében, ami csodálatos módon megjelenhetett a Szépirodalmi könyvkiadónál. Az Új Hídfőnek sikerült pár példányt beszerezni ebből az immár történelmi dokumentumnak számító könyvből — ami otthon napok alatt elfogyott. A könyv ára — amíg a kicsempészett pár darab tart — 20.—DM. Megrendelhető az Új Hídfő saarbrückeni szerkesztőségénél.