Új hídfő, 1985 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1985-11-01 / 11. szám

1985. november DR. HALMOS MILÁN: EMLÉKEZÉS II. Rákóczi Ferenc halálának 250. évfordulóján gondolkodóba eshet minden hazájától távol élő ember. Minden idők minden magyarjának “Nagyságos Fejedel­me” az a nemzeti hős, akit politikai felfogá­sunkra tekintet nélkül, valamennyien tisz­telünk, szeretünk. Az évforduló kapcsán legkiválóbb közíróink mutatták be előt­tünk a Fejedelem legkülönfélébb tulajdon­ságait; ezek közül a nemzet mindenkoron arra összpontosította figyelmét, amely nemzeti balsorsunk alakulása szerint ép­pen a legvigasztalóbbnak mutatkozott. Rá­kóczi bőségesen gazdag jellemében a nem­zet mindenkoron találhatott olyan vonást, amely az adott körülmények nyomorúsá­gai közepette megcsillogtatta a remény­sugarat, amelyből hitet merített a jövőre nézve. Íme, az ország leggazdagabb főura, aki megengedhette volna önmagának, hogy földi örömök hajszolása közepette két kézzel szórja a pénzt; nem ő lett volna sem az első, sem az utolsó magyar főúr, aki így cselekedett. A tény viszont az, hogy Rákóczi Ferencnek éppen az örömökből és passziókból jutott a legkevesebb; igazat megvallva sose kereste őket. Munkács ost­romának három kemény esztendeje, édes­anyjától örökre szóló elszakíttatása, a ri­degjezsuita nevelés után vajmi rövid ideig élvezhette az élet örömeit. Börtön, mene­külés, majd a szabadságharc­­ hosszú esz­tendeje alatt az ország leggazdagabb főura számos vára és kastélya közül igen ritkán hajthatta valamelyikben is fejét nyugalom­ra, annál gyakrabban táborozott sátorban, nyílt mezőn kurucai között. Az sem titok, hogy a mindenkor pénzszűkében szenvedő kuruc szabadságharc anyagi forrásainak egyik alapját éppen a Fejedelem birtokai­nak jövedelme szolgáltatta. Mindezekért ő mitsem várt. Nemzete boldogan tette volna fejére Szent István koronáját, neki azon­ban sose voltak ilyen szándékai, a hiúság pedig nagyon messze esett tőle. 1711 -től az 1735-ben bekövetkezett haláláig — tehát összesen 24 esztendeig a száműzetés keserű kenyerén élt híveivel együtt. Pedig a bécsi udvar mit nem adott volna, ha a császár hűségére tért Rákóczi vagyonát kegyelme­sen visszaadva akként mutathatja be a ma­gyarságnak szabadságharca bálványát, amint a császár kezét csókolja! A Fejedel­met azonban nem ilyen fából faragták, nem­csak önbecsülése nem engedte a megalázko­dást. Tisztán látta azt is, hogy a megalá­zott, megnyomorított, ismét szolgaságba taszított nemzetnek immár semmi egyebe nincs, mint a bukásában is dicső szabad­ságharc emléke és vezérének tiszta jelleme, önérzte. Az akkori szomorú körülmények között, de utána is mind a mai napig Rákó­czi meg nem alkuvó jelleme, elvhűsége, önbecsülése a nemzetével vált azonossá, mondhatni annak egyetlen kincse maradt. Nemzetünk legönzetlenebb szabadság­hőse ma is példaként áll minden, idegen­ben élő magyar előtt. Valamennyien mesz­­sze estünk attól, hogy a Fejedelmet ön­zetlenség, lemondás, meg nem alkuvás terén követhessük. Tanácsos azonban arra emlékeznünk, hogy az 1945 óta napjainkig idegen földre szakadt magyar, — már akit nem a szerencse hajszolása, hanem az el­nyomó hatalommal meg nem alkuvás so­dort idegenbe — többségében komoly megélhetést biztosított magának, nem egy­szer vagyont is szerzett s nem kell a megtűrt, sajnált idegennek kijáró kegye­lemkenyéren élnie. Emlékezzünk hát vissza Rákóczira és hűsé­ges híveire, akik sokkal szomorúbb körül­ményeik dacára sem alkudtak meg az el­nyomó hatalommal, nem dörgölőztek an­nak csizmájához, nem mentek haza kon­­ferenciázni, s nem gúnyolták, piszkolták emigráns honfitársaikat pusztán azért, mert azok ragaszkodtak eredeti meggyő­ződésükhöz. Bölcsen tenné hát az Amerika gazdag földjén jólétben élő, autót vezető, világkörüli utakra járó magyar, ha vissza­emlékeznék a szegénységben tengődő ku­ruc emigrációra, amely azonban hozzánk képest erkölcsileg milliomos. Elnyomó hatalommal dialogizáló, paro­­lázó, poharat összekoccintó magyar! Gon­dolj a legszegényebb s mégis leggazdagabb magyar emigránsra, II. Rákóczi Ferencre! DJ HÍDFŐ Rákosi rendőrfőnöke és a Menora szerkesztője a torontói Magyar Házban! Kanadában élő olvasónk küldötte meg címünkre a torontói Magyar Ház őszi elő­adássorozatának műsorát. Aki elolvassa a műsorban szereplő két nevet, annak számá­ra nem kell kommentár. Az egyik előadó Kopácsi Sándor, a rosszemlékű Rákosi­­korszak budapesti rendőrkapitánya, aki az 56-os forradalom első napjaiban a felke­lőkre lövetett.­­ A másik előadó a hírhedt Menora volt főszerkesztője Egri György, aki éveken át szerkesztette a Kanadában élő “magyar nyelvű zsidóság” lapját, a Me­­norát. Mikor négy évvel ezelőtt a Magyar Ház régi vezetősége meghívta előadásra Fiala Ferencet, akkor Egri György volt az, aki megakadályozta Fiala útját és lapjának első oldalán alpári szavakkal tiltakozott an­nak kanadai útja ellen. Sok Menora olva­só emlékezik még Egri Györgynek a ma­gyar csendőrségről írott cikkeire, melyben azokat egyszerű hóhéroknak nevezte. Mindkét szereplő bizonyítja, hogy milyen útra tért a kanadai magyarok pénzén meg­valósított Magyar Ház új vezetősége. a tokon­lói rrr­ra­i MAGYAR FÓRUM ŐSZI ELŐADÁSSOROZATA TOLLAS TIBOR költő IRODALMI DÉLUTÁNJA N­eptem­ber I1 m­. vasárnap d.u. 1 órakor Holipe­­ck ebédjegy: S1 0.00. EGRI GYÖRGY újságíró előadása ..Az 5*­« magyar szabadságharc sajtója." Szeptember 29-én, vasárnap d.u. 4 30-kor lk.-l­p.idii nincs Adományokul a Magyar Ház javára kuszonetet elfogadunk KOPÁCSI SÁNDOR, b*«« volt rendőrfőnöke ..Az I9M-4M szabad sér harc előzményei' címmel előadást tart Nov­ember 17-én, vasar nap d.u. 4:30-kor Helepedi) nincs Adományokat a Magyar Ház javára konzolicilit elfogadunk Az eMadÉmk báty*­. Magyar llsz — Kanadai Magyar KaUérkazpant f "''x $ III Sl. Oalr Ara.. W. latnam, (M. MéC ICI íp>ituf^ ■ 7. oldal Hosszú éveken át csak az emigráns sajtó írta meg az ún. Rákosi korszakban történt eseményeket. A hazaiak válasza mindössze annyi volt: Hazugság! — Az évek azonban múltak, Rákosi Mátyást és korszakát az otthoniak szeretnék kitö­rölni a magyar történelemből. Péter Gábor ÁVO-jának emlékét is szeretnék a feledés süllyesztőjébe dobni. De a múlt kísért és annak hangjait mind nehezebb elfojtani. Ennek az átkozott kornak a történetét írja meg az otthon élő Galgóczy Erzsébet: --------------------------VIDRAVAS--------------------------­című könyvében, ami csodálatos módon megjelenhetett a Szépirodalmi könyv­kiadónál. Az Új Hídfőnek sikerült pár példányt beszerezni ebből az immár történelmi dokumentumnak számító könyvből — ami otthon napok alatt elfogyott. A könyv ára — amíg a kicsempészett pár darab tart — 20.—DM. Megren­delhető az Új Hídfő saarbrückeni szerkesztőségénél.

Next