Új hídfő, 1988 (41. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

2. oldal dr. Kesserű István: KILÓGOTT A LÓLÁB Bizonyára vannak, akik nem ismerik ennek a kifejezésnek az eredetét. Az úgy volt — meséli a néphagyomány alapján Jókai —, hogy a híres-neves debreceni kol­légiumban tanított egy bizonyos Hatvani István. A tudós professzorok között ő volt a legtudósabb: a tudomány minden ágában tökéletesen jártas volt. Elképesztő tudását pedig magának az ördögnek kö­szönhette, akivel megállapodást kötött, akárcsak Faust. Ő titkolta boszorkányos, ördögi mivoltát, s bár a diákok gyanakod­tak rá, semmit sem tudtak bizonyítani. Egészen addig, míg egy vakmerő kisdiák fel nem emelte talárja szélét, hát egyszerre csak kilógott a lóláb, s a diákok előtt nyil­vánvaló lett Hatvani ördögi mivolta. Miért mesélem el most ezt a szép ma­gyar mondát? Kanyarodjunk vissza a bu­dapesti Magyarok Világszövetsége híres­nevezetes propaganda-szócsövéhez, a Ma­gyar Hírekhez! Fényűző kiállítás, kifogás­talan nyomdatechnika. No és a tartalma! Valóságos mintaországról zeng majd’ min­den hasábján. Mindenáron azon van, hogy a mai Magyarországról és az ott ural­kodó állapotokról oly szép, mondhatni idillikus képet nyújtson, hogy az még a kevésbé szkeptikus emigránsok előtt is nem egyszer hihetetlennek tűnik. így aztán nem csoda, hogy a debreceni diákokhoz hasonlóan egyre növekvő gya­nakvással olvassuk a pompás híreket, ri­portokat, áradozó ismertetéseket, szinte ösztönösen keressük a hibát, elszólást, amely áttörné a sok kozmetikát, és a hely­zet valódi arcát engedné megpillantani. De a Magyar Hírek szerkesztősége csak ritkán követ el olyan hibát, ami gyanún­kat alátámasztaná. Hát most aztán egyszer igencsak kiló­gott a lóláb! Egy túlbuzgó agit-prop mun­katárs alaposan elvetette a sulykot. Ezt szeretném elmondani. A Magyar Hírek különös gondot fordít olyan témák „image”-javítására, melyeket az emigráció legjobban kifogásol a mai Magyarországon. Iskolapélda erre a val­lás és az egyházak állapota. A nyugati ma­gyarság egyik legnagyobb sérelme és a rezsim kritikusainak legerősebb érve a nyil­vánvaló marxi vallás- és egyházsorvasztás, illetve elnyomás. Ezért van az, hogy a Ma­gyar Hírek — összes propagandaütege be­vetésével — teljes erővel igyekszik ezt el­lensúlyozni. Nem jelenik meg egyetlen szám sem, amely ne próbálná valamilyen módon bizonygatni, hogy micsoda vallás­­szabadság, virágzó egyházi és hitélet van ma Magyarországon. Színes képriportok, beszámolók tömege: a katolikus püspöki kar teljes ornátusban a Parlamentben; a tucatszám épülő új templomok, a régiek kijavítása az állam költségén; szerzetes­­rendek gimnáziumai; a papnevelő intéze­tek zavartalan munkája. Még azt sem mu­lasztja el külön kiemelni, hogy az összes szocialista országban egyedül Magyaror­szágon működik rabbiképző főiskola. Vakulj, emigráns! Bizonyára van, aki elhiszi, mert hiszen nem él otthon, nem látja a szomorú, nyomasztó valóságot, az egyházak vergődését. A Magyar Hírek pe­dig csak ritkán szólja el magát, mint pél­dául amikor egy meginterjúvolt fiatal re­formátus lelkész arról panaszkodik, hogy társadalmi diszkriminációt kell elszenved­nie, mégpedig „felső” (?) sugalmazásra. A másik téma, amely az emigráció fő sé­relmét képezi: a közelmúlt teljes eltorzítá­sa, a nemzet háború előtti és háborús sze­repének hazug beállítása, a magyar kato­na és a magyar hősi halottak szégyenletes megtagadása, helyettük kizárólag „a szov­jet felszabadítók” és a velük szövetséges volt ellenségeink folytonos dicsőítése, az előttük való émelyítő megalázkodás és talpnyalás. A Magyar Hírek szerkesztősége nyilván rájött, hogy ez fáj, ezt kifogásolják és íté­lik el az emigráció széles körei. Nosza ki­adták az ukázt, hogy most rá kell kapcsol­ni ennek az ellensúlyozására! Az agit-prop brigád működésbe lépett, és az első akciót rögtön jól el is tolta. Lássuk, hogyan: A Magyar Hírek 1987. január 10-i szá­mának 4. oldalán a Krónika rovatban fi­gyelemreméltó rövid cikk látott napvilá­got. Címe: Második világháborús em­lékmű. No csak, ez érdekes! Ilyen még nem volt. Megtört volna a jég? — kiált fel az emigráns, és érdeklődve, csaknem izgalom­mal olvasni kezdi. „Az 1700 lakosú Péteri községben fel­avatták a falu második világháborúban elesett fiainak emlékművét. ” Ez eddig nem rossz, gondolja az ol­vasó. Igaz, hogy csak egy 1700 lakosú kis­községben történt, s nem a Hősök terén vagy a Vérmezőn, ahogy dukálna. De hát kezdetnek ez is jelentős eredmény. A cikk hangvétele nagyon is méltányos. Az emig­ráns növekvő érdeklődéssel olvassa to­vább: „A kezdeményezés a népfrontbizottság vezetőjétől és a falu fiatal evangélikus lel­készétől indult. A lelkész elmondta, hogy — több mint négy évtizeddel a háború befejezése után — nagyon nehéz volt ösz­­szegyűjteni a katonahalottak pontos név­sorát. ” Az olvasó már-már komolyan kezd örül­ni, hogy végre talán mégis történik jelen­tős lépés a rendszer részéről. De ekkor következik a hideg zuhany. A túlbuzgó agit-prop ugyanis fényképet is mellékelt a cikkhez. Ezen egy szomorúfüzektől árnyé­kolt, nagyméretű terméskő-emlékoszlop látható, előtte koszorúk és virágcsokrok. Az emlékoszlopon tisztán kivehető felírás: „A fasizmus áldozatai, 1939—1945.” Itt bújt ki a lóláb! Az olvasó nem tudja, hogy bosszankodjék vagy undorodjék. Hát hülyének néznek ezek minket? Ho- AJÁNDÉKOZÁSRA nemcsak karácsony táján, de az év bármely napján időszerűek az Anonymus vagy pedig a Baráti Kör könyvei. Eltitkolt adalékok az USA történetéhez, I—II. kötet ...................................................10.00 Fiala Ferenc: Egyszerű történet és egyéb históriák ....................................................... 7.00 Fiala Ferenc: Zavaros évek. 4. kiadás............................................................................... 15.00 Marschalkó Lajos: Vörös vihar. 4. kiadás ...................................................................... 10.00 Marschalkó Lajos: Országhódítók. 2. kiadás .................................................................. 12.00 Málnási Ödön: A magyar nemzet őszinte története. 3. kiadás ................................... 15.00 Dr. Nagy Sándor: A magyar nép kialakulásának története. 2. kiadás ..................... 15.00 Füry Lajos: Temetés Nicomediában. A trilógia III. része.............................................. 16.00 Füry Lajos: Egylábú asztal ................................................................................................. 10.00 Füry Lajos: Az ellopott szerelem ...................................................................................... 10.00 Füry Lajos: Fakó szekér, kenderhám ............................................................................... 10.00 A három Füry könyv együttes ára: 25.00 Baráthosy-Balogh Benedek: Szumirok—Szittyák—Ősturánok................................... 8.00 Nyírő József: Néma küzdelem .......................................................................................... 16.00 Dunai Ákos: Ávósok.............................................................................................................. 8.00 Megrendelhetők a kiadó címén: dr. Fabó László 22 Hancock Street, San Francisco, CA 94114. ÜJ HÍDFŐ 1988. január

Next