Képes Világhiradó, 1963 (6. évfolyam, 3-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

Szeretettel fogadták az olvasók a „Hallod-e Zsófi ?"-t Kopog a téli szél az ablakomon és így reggelre kelve figyelgetem a dermedt föld szívverését. A tél, a csend, az idő távírója szól ilyenkor szakadatlanul. Az élet küldi a jeleit, a sóhajokat, a szavak titokzatos beszédét, de csak kevesen vannak, akik megfogják azokat. Peregnek a múlandóság napjai, halkan duruzsolva őröl az a titokzatos malom, melynek garatján egyszer mi is belehullunk a halál zsákjába. Reggel van, márciusi reggel. Az alvó fák deres ágai ezött kaparász a szél, aztán végigszalad a háztetőkön és átadja a másik világ üzeneteit az antennáknak. Az álmos ősz novemberében határoztam el, hogy könyvalakban kiadom az élményeimet. S egy fagyot lehelő éjszaka forró lelki párájában megszületett a „Hallod-e Zsófi?”. A múlt volt a szülőanyja, fáradt életem csókjával élesztgettem, az emlékezés tüzénél melegedett és a könnyeimmel fürösztgettem. S a karácsonyfák alá elküldöttem könyvemet, hogy illő tisztelettel kopogtasson a magyar szívek ajtaján. Azóta áradnak hozzám az olvasók levelei. Az együttérzést, a szeretetet sugározzák felém. Életem legszebb ajándékai a lelkeknek ez a táviratváltása. A szeretetnek ebből a nagy hangversenyéből bemutatok egy-két szép akkordot, hadd muzsikáljanak biztatására az árva költő- és írófüleknek. Biztatás legyen arra, hogy nem reménytelen dolog írni, vannak még emberek, társak a küzdelemben, barátok az örömben, megszállottak, akik szívük-lelkük sugaraival beragyogják a reménytelennek tűnő írói égboltot. Jöjjenek először a szakemberek. Szegedi László, az amerikai Krúdy Gyula: „tulajdonképpen könyvednek egyik legértékesebb részét még nem méltatták. Azt a részt, amit a nagyok életéről, műhelytitkairól, személyi minéműségükről írtál. Pedig ezzel nagy ajándékot adtál a magyar irodalomtörténetnek. Legközelebb erről írok pótlást . . .” Tornyai Szabó István, a kiváló erdélyi író leveléből idézem: „Könyved egy hónapja az ágyam melletti asztalkán van. A szépirodalom igen sok vonatkozásban neme más, mint egy bizonyosfajta történetírás. Könyvedben megtalálom ezt is, szuggesztív íróian prezentálva. Juhász Gyula, Szabó Dezső . .. aki az én nemzedékem vezérlő csillaga volt! Úgy zarándokoltunk hozzá a Philadelphiába, mint a mohamedán Mekkába. Megtalálom az ösztönös bőséggel csörgő, mesélő kedvedet. Hűen is, drámaian is, de kedvesen is a megjelenítő erőt, s ami nem kis dolog, a szép magyar nyelvet, eredeti és egyéni ízével, ami mindig az egyes író sajátja lehet csak. A magyar életet, s képeit nagy változatban utolérhetetlenül kedvesen rajzolod, s ez egyben történeti emlékmentés. Kitűnő, kitűnő írói munkát adtál”. Doktor Kósa János, amerikai egyetemi tanár: „Meg kell szervezni a születésnapi emlékbizottságot. Én érintkezésbe lépek és felkérem a következőket: Tábori Pált, Csicseri Rónai Istvánt, Molnár Ágostont, akiknek a neve biztosítaná az ünnepség jelentőségét . . .” (Nem rendeztem meg.) Doktor Kostya Sándor, a „Szemle” főszerkesztője ezeket írja: „Köszönöm a lelki élvezetet, köszönöm, hogy végre igazán megismerhettelek, írásodat az isteni Gondolat, a Szeretet hatja át. És a mély érzés. Köszönöm az egyetemes magyar irodalom nevében, mely drága gyöngyszemet kapott ebben a munkádban. Nem, nem, nem munka, nem is mű, hanem lelki harmat, tiszta szellem, isteni sugallatra papírra vetett örök érték. Te lelki húrokon játszó művész vagy, s a Szemle, a Magyar Tanárok Munkaközössége „katedrája” kitüntetésnek és megtiszteltetésnek venné, ha írásodat közölhetné.” Tollas Tibor, a „Nemzetőr” főszerkesztője még e könyv megjelenése előtt így biztatott: „Írásaid igazán kitűnő, magas irodalmi értékű tanulmányok. Az egész szerkesztőségem nevében megköszönöm szellemi segítségedet és kérjük további támogatásodat. Igen örülnénk, ha olvasóinknak bemutathatnálak egy rövid életrajz keretében. A Nemzetőr fiatal írógárdája sok nehézséggel küzd, de különösen megbecsüli azokat az idősebb Mestereket, akikre feltekinthet." Bogáthy Miska, a híres film- és televíziós sztár: „Könyved karácsonyra érkezett és úgy vettem, mint a legszebb karácsonyi ajándékot. Régen szórakoztatott és hatott meg könyv annyira, mint a tied. Bolond megszállottak vagyunk mi színészek és ti, írók. Olyan jó magyarul játszani és érezni, hogy szeretnek minket. Ugyanígy vagytok ti írók, írtok, mert érzitek, hogy írnotok kell. És nem jár érte fizetség. Ha sikeretek van, az sohasem anyagi siker.” És most jöjjön a nagyközönség. Dr. Pokoly László tiszteletes úr: „Nem tudtam letenni a könyvet. Üdítő forrás volt számomra, nagyon köszönöm azt az élvezetet, amit kaptam. Hangulat, emlék a szavak virágoskertjében, csodálatos szűzi vadvirágai. A rohanásban egy éjszakára kikapcsolódtam és érző ember lettem megint.” Szegedi István bankigazgató : „Öt példányt kérek a „Hallod-e Zsófi?”-ból. Édesapám nagyon beajánlotta a történetet és írás stílusát. Azt írta, hogy az évtized legjobb könyve.” Gabányi Böske,smert színésznő: „Mondhatom magának, hogy az itt töltött évek alatt még nem voltak olyan kellemes óráim, mint könyve olvasása alatt. Egy darab élet jött el hozzám a múltból. Beszélgettem Juhász Gyulával, de nemcsak ő, hanem nagyon sok kedves jelenet elevenedett meg előttem.” Rónai Helén: „Az egész könyv tartalma oly gyönyörű, hogyha tehetném, minden barátomnak megrendelném. Minden szavát-saját élvezettel olvastam. Hálásan köszönöm a jó Istennek, hogy egy ilyen elsőrangú élményben lehetett részem. Ez az első levél, amit idegennek írok, de azt akartam, hogy az író tudja meg olvasói véleményét.” Kis József betűszedő Chicagóból : „Minden írása nagyon kedves, szórakoztató olvasmányom. Ha az Egyesült Államokba jön vakációra, ne kerülje el szerény személyemet, ne aggódjon, kosztról és lakásról gondoskodom.” Borgida József ügyvéd: „Elbeszéléseinek hangja, tartalma és melegsége nagyon tetszik nekem és sokszor a szívem mélyéig ér.” Odri Vilma: „Sajnos megöregedtem, de nagyon kedvelem az írásait és a szép szavait. Küldje el hozzám a Zsófit, hogy ne legyek egyedül.” Terjéki Pál: „Cikkeit mindig különös élvezettel olvassuk. Kérem, írjon többet a szegedi évekről, a Nyugat íróiról, mert rendkívül érdekel bennünket. Sorai üdítő lelki élvezetet jelentenek a fárasztó mindennapok küzdelmében.” Van még ilyen sok-sok levél , ákom-bákomos, nehéz kézzel írt betűk, munkában elfáradt emberek szívtáviratai. Kicsi gyerekkorom óta megszoktam a hántást és a simogató kéz melegét. Sokszor láttam, hogy a puha tenyér milyen könnyen változik át haragos ököllé, s aki valamikor megbántott, könnyen jóbarátom lett. Otthon sokszor eltévedtem az erdőben, mikor egyre beljebb csalogatott valami. Este kifényesedtek felettem a csillagok, meleg és hideg volt a fényük, néha kitüzesedtek, mikor futva igyekeztem hazafelé. Azóta tudom, hogy vannak hideg és meleg csillagok, ilyenek az emberek is! Mindegyik más-más világ és úgy robognak végig az életemen, mint a vízesés zuhataga, amelyikben megtörik és megszépül a napfény . . . Székely Molnár Imre 31