Képes Magyar Világhiradó, 1975 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1975-05-01 / 5. szám

ANDRÉS SALGÓ (SALGÓ ENDRE) MAGYAR-MEXIKÓI FESTŐMŰVÉSZ írta: Imre, Emery de Gara, művészkritikus, Calgary Valamikor úgy tanultuk Párizsban és Budapesten és a világ minden mű­vészeti nevelő központjában, hogy a művészet és a művész színbi­zisá­­ban szinte egyetlen teremtő és alko­tó faktor áll: az Ember. Az ember, akit tehetségével a “Művész” rang­jára emelt a Teremtő. És ott és ak­kor, mikor az Ember és a Művész a legbensőbb kapcsolatba jutott egy­mással sohasem volt baj sem a mű­vésszel sem a művészetekkel, sem azzal a küldetéssel amely ott van minden művész tarsolyában, a mű­vészetek embert alakító nagy nevelő erejével. Az Ember és az Élet nagy viszonyában talán a Szépnek van a legközvetlenebb nevelő ereje, az ember — vagy ahogy ma divatos mondani — az emberebb ember ki­alakításában. Az emberré tevés és emberré tevés sok évezredes nagy problémája ez, amely ma olyan ele­mi erővel zuhog át korunk filozófiá­ján, művészetén, tudományán, társa­dalmi és gazdasági forradalmán és mindenen, amely az életet közvetle­nül vagy közvetve érinti. Az emberebb ember, a mai ideál, amelynek hivatása, hogy végre meg­találja az emberré válás útját. Em­bernek lenni a legnagyobb rang és a legnagyobb élmény — mondja az új filozófia —, de emberré tenni az em­bert, isteni rang. Az ember fejlődésének több mint 100.000 kötetes könyvtára van. Hány­szor hittük, hogy az igaz is. Platón­tól Bernard Russel-ig igazán sok szó esett erről és mégis annak van igaza aki merte mondani a leghatalma­sabb szót és vele a legaktívabb em­beri életvonalat, a Szolgálatot. Szol­gálat az élet. Akár tetszik akár nem. Szolgálat. Szolgálat Isten felé, ön­magunk felé, a családunk felé, a tár­sadalom felé, és az egy és szétbont­­hatatlan Emberiség felé. És korunk — akárhogyan szidjuk is — meg fog­ja teremteni a Szolgálat­ emberét, azt az új típust, amely megoldja az egyé­niség és kollektivizmus minden lük­tető kérdését. Emberré lenni és em-­­berré tenni csak a Szolgálat Embere tud, mert az emberi nagyság mérté­ke a szolgálat mértéke. Amilyen ér­tékű a szolgálatom a világ felé, olyan értékű vagyok én magam: az ember. Ez most mind eszembe jutott, ahogy megismertem Salgó Endre, vagy Andrés Salgó emberi egyénisé­gét és művészetének gazdag tárhá­zát. Elgyönyörködtem alkotásaiban és megcsodáltam hogyan ajándékoz­za bőséges kedvvel az élet és szépség ajándékait. Minden képe egy tanítás az életről, a szépről, amely benne él. Mozgalmas, dinamikus, gazdag há­nyatott életének minden rajongó sze­­retete; az emelkedések és bukások minden egyéni filozófiája a képeiben él, így csak az tud beszélni és aján­dékozni, aki tudatosan szolgál életé­vel és ecsetével és az egész benne sűrűsödő, roppant ember­ szereteté­­vel. A világrangot kapott mexikói mű­vészeti irány, amely világhírű mexi­kói művészek, muralisták Diego Ri­vera, Jose Clemente Orozco, David Alfaro és Andres Salgo vezetésével a tömeg­nevelés nagyszerű eszközévé vált, valóban az apostolok alázatával és rajongó szeretetével hinti szét a szép ajándékát. A hatalmas nyilvá­nos morálok előtt ma úgy állnak az egyszerű mexikói emberek, mint a középkor emberei a dómok freskói előtt, és megfürödve naponta a szép­ség sugárzó élményében maguk is gazdagon, emberek és a szépség ra­jongói lettek. A mexikói művészek és a mexikói nép kapcsolata ma pél­­daadóan élő, alakító, nevelő, terem­tőerő, amely nagy mértékben járult hozzá a mai mexikói nép minden szépért rajongó kedves egyéni jelle­méhez. Andrés Salgó is, aki már 35 éve él Mexikóban, ilyen értelemben, és nem véletlen az sem, hogy a világ egyik legnagyobb művésze Diego Rivera fedezte fel és ajándékozta meg nagyrabecsülésével és barátsá­gával. Az egyenrangú lelkek találko­zása volt ez, amely valóban a sírig tartott és a legszebb emberi és mű­vészi élményekkel ajándékozta meg Salgó művészt. Kanadai kiállításain a mosolygó életörömtől a tragikus realizmusig, az impresszionizmustól a semiab­­stractig minden együtt van. Mintha nem is hónapok, de évtizedek ter­mését állította volna ki. És ami a legmegragadóbb: mindenütt és min­denben őszinte és egyéni, és válto­zatlanul szuggesztíven művészi. El tud hitetni mindent, meg meg azt is, Salgó Endre az angolai kiállításon magyarázza képét a Hercegprímás úrnak és a látogató állami főtisztviselőknek.

Next