Képes Magyar Világhiradó, 1975 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7-8. szám
Erre az időszakra esik Jóska Soóssal való megismerkedésem. A Sámánista festő Barátsága hozta meg költészetemben az Emlékek Eposzának Évét. Művészetének hatalmas inspiráló ereje van. A jelrendszerek vonalai a Statikus Stratégia Elve szerint kényszerítik munkára az embert. Független agy-kéz kollaboráció. Rejtelmes Remegés. Külön fejezet az életemben. Az útkeresés után rádöbbentem: a képjelbe sűrítés engem is kényszerít, meg kell találnom a Betűjelek Robbanó Kép Dinamikáját. Ez a könyörtelen Képzelet kötetem szellemi magva. A Teljes Elszakadás a környezettől, de nem a Valóságtól. Élvezhetően megmaradni az értelem határain belül. Megint Határ Győzőre hivatkozom: ez amolyan ‘‘szellemi lótusz”-ülés. Meditáció a mondanivalóval. Azt hiszem, hogy használhatom dr. Csekey István találó szavait: “újszerű képtársítás ez, amolyan modern, de érthető imaginizmus.” A magam bajaiból kigyógyulva a környezet kórtüneteit tanulmányozom és gyógyítani szeretnék. A gyógyítás tüneteit elsőként Endrődy László fedezte fel verseimben. Lehet-e versekkel gyógyítani? A pszichikai poézis létezik, gondoljunk csak a bűbájosokra, a ráolvasókra, kik Varázsigékkel gyógyítottak vagy rontottak. A lelki orvoslást szeretném költészetemben tudatosítani. A magyar nyelv a világon a leggazdagabb kifejező eszközökben. Idáig már a nyelvészek javarésze eljutott. Ebből a mérhetetlen kincsből, kultúránk tárházából kívánnék továbbra is táplálkozni. Újabb irodalom-nyelvészeti felfedezéseket köszönhetek Nehéz Ferencnek (Hazátlan rozmaring). Ahogy írtam: "most élem át Évezredek Gyermekkorát”. Mentem ami menthető, de a forma kedvéért nem áldozom fel a tartalmat. Szeretem az ikes igéket a régies formában használni (korántsem olvasóim bosszantására). Ez nem műveletlenség vagy leplezett ál-műveltség, hanem a nyelvújítók alkotta kényszerfinomkodások elkerülése, ugyanakkor a cselekvésben tartósítást is jelölök. így vagyok az Önözéssel is; egyszerűbb, de közvetlenebb a “per tu” forma. Még a király iránti tiszteletet is kifejezhettük így (Felséged). Az írásjelek elhagyása miatt is támadtak, de annyira feszít a téma és ömlik a mondanivaló, hogy feleslegesnek tartom külön jelölni, mikor a lávafolyamban buggyan ki belőlem. Ilyenkor rimfaragásra sincs idő. Belgiumból csak az elképzeléseim, azaz archivumom hoztam (meg egy pár előverset). Hivatalosan lehetetlenné tették, hogy tanulmányaim befejezzem. (Hja, bürokrácia és egyebek.) Amerika a korlátlan lehetőségek és a kontrasztok hazája, így lett a költőből masiniszta. A megélhetést a gyakorlatra bíztam, nem a verseimre. "Petőfi kigyalogolta ütemes verseit, belőlem a dadogó gép rázta ki szabálytalan szóhalmazaim.” A gépies megélhetésnek a költészet se vallja kárát. Különös, bensőséges kapcsolat alakult ki köztem és a Gép között. Tudatásás közben a Képzelet Kertjeiben gyökeret eresztettem és a valóságban is földreszálltam. Nem vagyok angyal, megnősültem. "már annyira lógtam a levegőben a lábam se érte a földet , kellett, hogy újból talpraesett legyek.” Már érzem létem súlyát, családi mérlegre kellett állnom, hogy költőibb környezetben mérlegelhessem a hely,zetet és alkothassak, így szabadabban szárnyalhatok. Egy újszerű Szabadság és Szerelem szimbólumát élem át. Már azt hittem, hogy nyomdafestéket nem tűrő nyomorúságom csak az oldalakon folytatódik tovább, de "alergiás álom allegóriám” a Jelenések Könyvének Látomásával beteljesedett. Ehhez mindössze az kellett, hogy a San Francisco-i Magyar Ház egyik vezetője, Baur István, Münchenben jártakor, Gábor Áron házánál, Tollas Tibor figyelmét felhívta rám. Álmodni se lehetett volna ennél szebb bemutatást, mint a Nemzetőr októberi ünnepi számában, az első oldalra kerülni (csak székely nagyapám láthatná). A forradalommal együtt most érem nagykorúságom. Hőseink még vannak, példakép mindenki lehet. Megtörtént a csoda, hála a Nemzetőr Baráti Körének (Los Angeles), az önzetlen segítség rekordidő alatt elkészítette kötetem. Sehol a világon, még állami szubvencióval sem született hat hét alatt könyv. Nagyon köszönöm a támogatást szellemi mecénásaimnak, remélem verseimmel megszolgálom az előlegezett bizalmat. A Föld Szellemének a mágikus hatását, a Sejtelem Suhogását, a Nagysámán Bűverejét ma is érzem. Ez a magnetikus erő vonszolt képzeletemnél fogva ide, Önök elé, Elibetek Testvéreim, Bajtársaim. Eltértem a szokvány-bemutatkozástól, az Alkotás Anonymusaként, a Kultúra Kőműveseként kell, hogy bizonyíthassunk. Az igazi bemutatkozás csak a Tett Igéjével lehetséges. Bíráljatok! Feladatom legszebb meghatározása: "...A század őrjöng az ember eltaposásának bűnében. Egyetlen parancs lehet csak szellemi ember számára: a leigázott ember felemelése, a meggyalázott élet védelme.” (Kovách Aladár) "... A Nagy Fejedelem nem halt meg, a mi Nagy Fejedelmünk: a magyar nép, amelynek szabadságáért és függetlenségéért küzdünk.” (Flórián Tibor) Képzeletem kényszerítse, hogy a "mindennapok lelkes lendületét, a valóság verses vetületét”, az "egyetlen parancsot” a Nagy Fejedelemért, népemért végre is hajtsam, írásban, Szóban, Tettben.