Képes Magyar Világhiradó, 1976 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

PALÓCZ LAJOS: Furcsa, hogy néha milyen élesen emlékezünk rég­­látott tárgyakra, ízekre sőt illatokra. Pásztor Józsa most ott állt 18 évesen, irdatlan messzeségben visszakanyarod­va az idők útvesztőjében a debreceni Bika szálló nagy­termében és élvezte a paprikás illatokat, amiket a közeli konyha árasztott. Piros svájcisapkás pontként bele­vegyült a sustorgó és lélegző tömegbe, mely Bárdos Jós­ka, a Csokonai Színház bonvivánjának irodalmi tuizén vetélkedett. — Ki írta a verset? — kérdezte Jóska, minden ren­dű s rangú nőnemű lény osztatlan integritásban bálvá­nyozott Jóskája, s már szavalta is: Hűségem, gyémánt tornyom Ne hagyj eltántorodnom Ma még delelőjén áll az életem s te aki sugarat öntöttél szívemre segíts nekem, halkan éneklő asszony aki áthatolsz a múlandóságon mert egyedül csak kúszni tudok én kígyózni, mint az álom. Nagyon szépen, nagyon halkan ejtette ki az utolsó sorokat és Józsa úgy érezte: a színpadról, amit barká­csoló kezek a reggeli órákban rögtönöztek a Bika kellős közepén, Jóska egyenesen őt nézte, merően, félreérthetet­len hívással, Józsa elpirult. Odakünn a rozsdásodó októberi nap az őszi szelek kergette hajdúsági porfelhőket öntötte. A szomszédos játékteremből az üldözött billiárdgolyók éles csattogását a szabadnapos tisztecskék és vasutasok kacarászása kí­sérte. A nagyterem élénken pusmogott, a kérdezősködő fejek összeborultak. És Józsa­­ maga sem hitte, hogy ő maga az — felemelkedett helyéről és harsányan kiáltotta: — Weöreös Sándor! ☆ ☆ ☆ 1995 október huszadikán a nebraskai Hilton party­­termében, Pásztor Józsa hatvanharmadik születésnapján erre emlékezett. A harminc egynéhány férfiú, asszonyi hitves, süldő egyetemista — mind fiatalabb nálánál, vagy legalábbis zömmel az — őt ünnepelte. A cocktailok kö­zött üdítő vízért epekedő csokrok hevertek az asztalon. Rokonai, baráti köre szokásukhoz híven élénk vitába merültek egymással, s minden látszat arra vallott, hogy már meg is feledkeztek róla, az ünnepekről. Józsa nézte őket. Csupa kedves, ismerős arc, némelyikén a küzdel­mes mindennapok barázdáival. Itt van Jerry Beleznay a háziorvosa, fiatal, elegáns fickó, a tekintete csupa érte­lem, jóság, s most Bill Zarándokival éppen arról vitat­koznak van-e jövője a vasútnak ebben az országban, ahol a public transportation egyre súlyosabb gondokkal ter­heli a kormányzatot. Az asztal túlsó felén Teddy Huszár szürcsöli dupla Manhattanját és pajkosan súgdos vala­mit Daisy fülébe, aki Elvis Papp, a református tiszteletes egyetlen lánya, az orvosi egyetemre jár és szép szája szögletén egy piciny, kiábrándult vonás árulkodik arról, hogy többet tud az élet külső és belső dolgairól, mint azt húsz éves kora sejttetné. Józsa elmerengett a beszélgetés angol nyelvű ritmu­sán. Az egyenleges hullámokat néha egy-egy kicsapódó szó­hab törte át s ilyenkor akaratlanul odafordította a fejét. Most valaki — talán Gerald Bánfi a negyven év kö­rüli autódealer? Józsa az ő hangját vélte felismerni — lelkesen jegyezte meg: — She is a beautiful person. And... Do you believe it? She is Hungarian! Egy pillanatra minden szem Józsa felé fordult, látta a tekintetekben felszított osztatlan kíváncsiságot, mely akár egy különös állatfajtának is szólhatott volna, valaki hirtelen felemelte a poharat s a hosszú asztalon zajos Happy Birthday morajlott végig. Józsa elpirult, pedig nem akarta, s csak megérintette nyelvével az ürmöst. S hallotta, hogy Edgar Kiss az ügyvéd vidáman felkiált: — My name is Hungarian too! ... and yours ... and yours too... and yours ... — mutogatott körbe a kicsit már részegek izgága, de haragtalan lerendezésével és majdnem meghökkenve tette hozzá: — It’s funny! Isn’t it? Egy pillanatra csend lett, a jelenlevők látszólag el i­s tűnődtek ezen a furcsaságon. A háttérben lebzselő pincé­rek egyike körüljárta az asztalt s újra töltött, feloldva az akaratlan kényelmetlenséget. Daisy Papp szeme hir­telen felragyogott s félre tolva Teddy­t, akinek szája szőke fürtjeibe bújva kérődzött, áthajolt az asztalon: — Józsa... Mrs. Pásztor — tette hozzá hangosab­ban, hogy elnyomja az újraéledő hangoskodást az italok körül — Mi az a cimbalom? Maga már látott cimbalmot? Pásztor Józsa születésnapja 33

Next