Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-04-01 / 4. szám

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiii miiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Baráth Tibor: Újabb kutatások a magyarok eredetéről Bevezető Macartney professzor, a magyar történelem nemrég elhunyt angol szakértője írta egyik köny­vében, hogy a magyar nép eredete a történet­­tudomány egyik legbonyolultabb kérdése. Meg­állapításában sok igazság van, bár ma már annyi mégis tisztázódott, hogy a sokféle őstörténeti elkép­zelés visszavezethető két alapállásra. Az egyiknek hívei uráli (másként finnugor vagy északias) kiindulópontot vallanak és őseinket a kelet-európai pusztákon át vezetik be a Kárpát­medencébe. Fontos jellemző vonásuk, hogy szerin­tük a magyar nyelv nem ősnyelv, amely maga al­kotta szókészlettel és nyelvtannal rendelkeznek, hanem sok idegen elemből összekovácsolódott szár­mazék­nyelv. Azok, akik ettől eltérő, más alapállásból indul­nak ki, a déli származás hirdetői, és az Eufrátesz, Nílus és Indus folyók völgyeiből indítják útnak a magyarság őseit, több hullámban. Az első hullámok a Balkán-félszigeten át érkeztek be a végleges hazába, az utolsók a Kárpátok keleti átjáróin keresz­tül. Számukra a magyar nyelv ősnyelv, mely a kiin­dulóponton igen nagy területen beszélt nyelv volt. E kétféle őstörténetről minden művelt magyar em­ber tud, és tudja azt is, hogy otthon hivatalosan csak a rövidebb, „uráli” őstörténetet ápolhatják, a külföldön élők viszont inkább a közelkeleti (számír­­egyiptomi) őstörténetet. Mindkét őstörténeti elképzelés állandóan mozgásban van és összetevő elemei a kritikus pontokon folytonosan új és újabb meglátásokkal gazdagodnak. Ezért szükséges, hogy időnként iro­dalmi szemlét tartsunk és közismertté tegyük az elért eredményeket. Ezúttal azt kívánjuk bemutatni, miként állnak az uráli elképzelésű őstörténet sarkalatos tételei a legutóbbi kutatások nyomán. Ebbéli vizsgálatunk során többször említjük az alábbi műveket: Az Akadémiai Kiadónál megjelent Magyar őstörténeti tanulmányok (Budapest 1977) című 1980. ÁPRILIS könyvet, amely kifejezetten helyzetfelmérés céljából készült és huszonegy szerző idevágó értekezését közli. Említjük Dümmerth Dezső Árpádok nyo­mában (Budapest 1977) című szép munkáját. Vajay Szabolcs német nyelvű könyvét: Der Eintritt des ungarischen Stammesbundes in die europäische Geschichte, 862-933 (München 1968), mely az úgynevezett kalandozásokkal foglalkozik; és a magyarországi születésű Koestler Arthur könyvét, melyet francia kiadásban ismerünk, címe La treizième tribu (Paris 1976), „A tizenharmadik törzs”, amint a szerző nevezi a kelet-európai zsidó­ságot. A hazai kutatók tudományos beállítottsága „A magyar őstörténeti tanulmányok” című kötet szerkesztői már a „bevezetésben” meg­mondják, hogy ők a magyar őstörténetnek csakis az uráli ágát művelik, így fejezik ki magukat: „E kötet szerzői és szerkesztői nem értenek egyet az olyan kísérletekkel, amelyek... a magyar nép tudatába téves őstörténeti elképzeléseket kívánnak ültetni... legyen az sumír, etruszk, vagy bármilyen más néphez való kapcsolódás” ... Bejelentésükhöz azt is hozzáteszik, hogy aki ilyen elképzelésű magyar őstörténetet ír, hirdet vagy kíván, az „reak­ciós” (így!). A hazai őstörténeti kutatások első alap­vető jellemvonása tehát az időbeli korlátozottság és a szabad kutatás akadályozása. Egy másik alapvető jellemvonásuk a marxista történetfilozófia alkalmazása. Ez a filozófia azt tanítja, hogy a történésfolyamat tulajdonképpen a társadalmi és a gazdasági erők összeütközéséből áll elő és lényege az osztályharc. Következőleg a marxista történésznek erre a lényegre kell figyelnie és előadása tengelyévé az osztályharcot kell tennie. Erről a filozófiai hozzáállásról az idézett „bevezető” így szól: ,,E tanulmánykötet fejezeteit a marxista történelemfelfogás igénye jellemzi, amelynek termé­kenyítő hatása egyre inkább terjed történelmünk kutatóinak munkáiban”. KRÓNIKA 3

Next