Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-12-01 / 12. szám

Dr. Ormay József: „Adassák tisztelet a finn katonának” Kevés olyan fegyverténye és eseménye volt a második világháborúnak, amelyből az utókor számára — hosszú távon — történelmi tanulságot és példamutatást lehet felrajzolni. A finnek hősies magatartása egész biztosan olyan volt, amiről beszélni kell, különösen olyan időkben, amikor a nemzetközi békét veszély fenyegeti. A legnagyobb veszély kétségtelenül az, amikor bármelyik kisebb vagy nagyobb hatalom erőszak-politikája már attól sem riad vissza, hogy a nemzetközi jog érvénye ellen merényletet kövessen el. A második világháború kitörése után kilenc­ven nappal a balti államok szovjet-orosz felszámolásának sorozatában, 1939. november 30- án, a közel 200­ milliós Szovjetunió megtámadta a 3 és fél millió lakosú Finnországot. A moszkvai „hivatalos” hírszolgálat csak a támadást követő tizenhatodik órában említette először az eseményt, akkor is megtévesztő szándékkal, azt állítva, hogy ,,nem igaz” a Helsinki-rádió híradása, amely szerint szovjet bombázók hadüzenet nélkül bombázták a finn fővárost. ,,Az orosz bombázók kenyeret dob­tak le Helsinki éhező tömegeinek”, — közölte a szovjet rádió. (The Winter War, R.W. Condon, Ballantine Books, 1972. 21. oldal.) Keserű humorral a finnek ezentúl az orosz bombákat „Molotov - kenyér”-nek hívták. A „Molotov-koktél” is finn eredetű. A fin­neknek nem volt elegendő páncélelhárító fegyverük, hogy a szovjet harckocsik tömegeit meg tudják állítani. Valaki, egy névtelen feltaláló, előállt egy új, nagyon „ egy­szerű” elhárító fegyverrel. Ez abból állt, hogy egy potassium chlorid és petróleum keverékkel töltött palack nyakába egy kénsavas am­pullát helyeztek és ezt ledugaszolták. Ezt kellett a szovjet tank páncéltornyához vágni. A kiömlő és lángra lobbanó folyadék ártalmatlanná tette a harckocsit. Ez az egyszerű fegyver nagyszerű idegeket kívánt. Nem volt hiány önkéntes jelentkezőkben, akik a hómezőben, fehér ruhájukban, sítalpakon a szovjet harckocsi mellé zárkózva, életük kockáz­tatásával végrehajtották a feladatot. A „békeszeretők” és az „uszítók” A szovjet propaganda megpróbálta a világgal és a szovjet polgárokkal elhitetni, hogy a békeszerető Szovjetuniót a finn uszítók háborúba kényszerítették. A szovjet közvélemény propa­ganda-előkészítése időben megtörtént. A finn kormányt a ,,kapitalizmus bérelt bandáinak” nevezték. De nevezték őket,,bestiális gyilkosoknak” is, „akiknek az Uraiig terjedő Nagy-Finnország volt az őrült álmuk”. (Idézetek a,,Time” 1939 dec. 11-i számából.) Molotov­ 1939 november 29-i rádió­beszédében bejelentette, hogy „az ellenséges külföldi sajtó kijelenti, hogy finn területeket akarunk an­­nektálni. Ez egy rosszindulatú rágalom. A szovjet kormánynak sosem voltak és most sincsenek ilyen szándékai”. (Documentary Background of WW II. Editor J.W. Gantenben, Octagon Books, New York, 1975. 604—605 oldal.) A finn külpolitika egyetlen célja az volt, hogy a skandináv államokhoz hasonlóan semleges Gróf Mannerheim Gustaf finn hadvezér lovasszobra Helsinkiben 1980. DECEMBER KRÓNIKA 3

Next