Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1980-02-01 / 2. szám

közelebb álltak hozzá. Vérbeli író számára a próza­fordítás mesteremberi munka. Ő ebből is mű­vészetet és tudományt produkált. Fordításai, különösen szerelmének, Tolsztojnak az írásai mű­remekek. De ez a néhány évi hajszolt kenyérkereset felőrölte az egészségét. Magas vérnyomás kezdte ki. Mint orvos, tudta, ez megállíthatatlan folyamat, írta is: „halálba való utazás.” Még egyszer felcsillant művészetének meg­érdemelt jutalma. Galilei című drámája rendkívül sok huzavona után megjelenhetett, sőt a Katona Jó­zsef Színházban elő is adták. Ez az írás talán leg­igazibb és legmélyebb vallomása. Harc az igaz­ságért az inkvizíció minden formája ellen. Törté­nelmi dráma, de átnyúlik az évszázadokon. A távoli tudós tragédiájában, Rákosi uralma idején, a ma­gyar nép magára ismert. Elsodró sikere volt a bemutatónak. Ide kell jegyeznünk a dátumot: 1956. október 20. Három nap múlva bezárták a színházat, de a magyar események fergeteges tem­póban követték egymást. Erről azonban már nem beszél az író. Itt véget ér a Homályból homályba második kötete is. Illetve, az életrajzi rész, Németh László 19 évvel élte túl 1956-ot. A sajkódi remete lett, a világ­gal azért tartotta a kapcsolatot, s ezután is ömlöttek az írásai. Mintha kicsit bőbeszédűvé is vált volna. Ez a korszak azonban már nem tárgya ennek a tanulmánynak. Mi most, életrajzi könyve alapján, csak az 1956 előtti Németh Lászlóról beszéltünk. A XX. század magyar irodalmának egyik leg­kiemelkedőbb alakja volt: író, tudós, reformer. Tisz­tán látta népe helyzetét, adottságai s a rendelkezé­sére álló képességek felől sem voltak illúziói, osto­rozta is eléggé, főleg a tunyaságát, mégis fenntartás nélkül mellé állt. Hatalmas erők és tehetséges em­berek szellemileg, társadalmilag is gyarmatosítani akarták, ő a szabadságért szállt síkra, emberi méltóságát próbálta menteni. Tisztán látta az el­kerülhetetlen összeomlást, ezért hirdette a sziget fontosságát, ami lényegileg a lélek pozitív töltését jelentette, népe történelmi és kulturális örökségét s egyedi alkatának a követelményeit. Talán földrajzi helyekre összpontosítva is. Felvessem újra írásom kritikai elvét: a valóság­hoz tartozik Németh László életműve, vagy pedig utópia? Az emberiség és a magyar nép mai álla­potában azért valóság, mert utópia is. A minden­napokban látta a realitásokat, tervei egy része a maga éveiben meg is valósult, de fölöttük ott magasodik az utópia zárt és mégis végtelen ege. Korunk riadalma és a lehetőségeink. Pár hónappal ezelőtt, itt Torontóban, szemben ültem Ellával, Németh László özvegyével. Örültünk egymásnak, s körülvett a felidézett múlt. Majd fel­tettem egy nehéz, nekem mégis fontos kérdést: hogy fejeződött be férje életútja. Mondja el az utolsó stáció történetét. Nehezen indult, aztán ömlött belőle a megszabadító szó. Az utolsó évek és az utolsó hónapok története a „halálba való utazás” végső állomása volt. A magas vérnyomás valóban nem engedte ki többé a markából, egymásután jelentkezett minden végzetes következménye. A hatalmas értelem nemcsak elégette magát túlhajtott állandó szellemi munkájában, hanem oxigén­hiány miatt mind kisebbeket lobbanva kialudt végül. Köz­ben a látó centruma is megsérült. A sugárzó agy nem adta és nem fogadta be többé a fényt. Ki­lobbant egy vakító és nagyon fényes sugárzás. Előttem fekszik a Homályból homályba két kötete. A címen gondolkozom: magyar homályból magyar homályba, vagy a lét lényegét idézi ez a két szó, vagy Németh László egyéni sorsára utal? Egy biztos: életműve sokfajta régi és új homályt hagy maga mögött, és élesen ragyog. Míg lesz, aki kézbe veheti az írásait. Dr. VATAI LÁSZLÓ: —Tiszavidéki ember. 1914-ben született Poroszlón. Teológiai tanulmányait Sárospatakon végezte. Itt nyert református lelkészi oklevelet. Filozófiából doktorált Kolozsváron, majd teológiai magántanári képesítést szerzett Sárospatakon, s Debrecenben habilitálták egyetemi magántanárrá. Konventi lelkészi minőségben a budapesti egyetemek lelkipásztora volt, s filozófiát tanított a Közgazda­­sági Fakultáson. A Soli Deo Gloria Református Diákszövetség főtitkára, majd alelnöke volt. A magyar parlamentnek tagja volt kisgazdapárti programmal. Az emigrációban először az Egyesült Államokban, Buf­­falóban és Detroitban teljesítette lelkipásztori hivatását, majd Kanadában Windsorban és jelenleg Torontóban. A Szabad Európa Rádió keretében 20 éven át közel ezer igehirdetést és előadást tartott a Magyarországon és a környe­ző területeken élő magyar nép lel­kigondozása és erősítése ér­dekében. Irodalmi munkássága: Örök Sors (versek); A szubjektív életérzés filozófiája (Dosztojevszkij); Az egyéniség élete; A szociális filozófia alapjai Böhm Károly tanában; Bevezetés a­ filozófiába; Az Isten szörnyetege (Ady lírája); A XX. század második felében (cikkek, tanulmányok). Írt egy tanulmányso­rozatot a népi írókról is. Irodalmi és filozófiai munkálkodása csak háttér teológiai alapozású ténykedéséhez, ami pedig teljesen felolvadt gyakor­­latia egyházi munkájában. Élete értelme és lényege az ige­hirdetés és a lelkigondozás. 1980. FEBRUÁR KRÓNIKA 7

Next