Krónika, 1980 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1980-03-01 / 3. szám
— Mi persze mit sem sejtve Perge hatásos hadicseleiről, kidüllesztett mellel és döngő léptekkel vonultunk ki a futballpályára a katonazene ütemére. A tribünön már ott feszengett a város előkelősége. A díszpáholyban Mocsonyiék a polgármesterekkel. A felsőbb sorok zsúfoltságában Perge Micskéje lengette a kendőjét. A futballpályának nemcsak a tribünje, de még az állóhelyei is zsúfolásig telve voltak. — Az ünnepély katonás pontossággal pergett. Még Mocsonyi szeme sem tudott hibát találni, pedig igencsak akart. Végre elkövetkezett a mi nagy pillanatunk. A kürtös megfújta a rohamjelt és mi kiugrottunk a fedezékből és üvöltve, ordítva füstöt és lángot szórva rohantuk meg a láda-erődöt. Perge ott száguldott mindannyiunk előtt és elérve az erődöt, odadobta a már összecsavart gránátot a földbeásottak kellős közepébe . . . — És valóban megjött a hatás! Olyan robbanás következett, hogy a tribün kis híján összedűlt. Mocsonyi szájából kiesett a cigaretta, egyenesen a polgármesterné ölébe, aki visítva ugrott föl, napernyőjével leverve rövidlátó ura cvikkerét, aki ijedtében az ezredesné dekoltázsába kapaszkodott bele ... De nemcsak a díszpáholyban volt megrökönyödés. A legnagyobb meglepetést hősi szakaszom szenvedte, mivel úgy hullott vissza ránk a sok szöges ládadarab, mint a GH-os átka. Volt is sebesülés dosztig. Mindenki fejvesztetten ordított, a sebesültvivők rohantak és a nagy zűrzavarban senki sem vette észre, hogy a kerítésnek az a szakasza, ahol a foltozó varga, a tiszteletreméltó Spangler bácsi ült , hátradőlt és maga alá temette a becsületes polgárt, méghozzá úgy, hogy az orra abba a résbe szorult, amin át leselkedett. Mondanom sem kell, hogy úgy üvöltött, mint a fába szorult féreg. Mocsonyi viszont úgy bömbölt, mint az oroszlán. — Hölgyeim és uraim! Nem kell megijedni! Ez így volt tervezve! Érzékeltetni akartuk önökkel, hogy milyen az a hősi küzdelem, melyet honvédeink vívnak kinn a fronton! Spangler úr, akit közben a tűzoltók kihúztak a kerítés alól, egyre csak azt hajtogatta: — Ünnepély? ... Ez maguknak ünnepély? Szép kis ünnepély . . . — Másnap teljes díszben álltam ezred-kihallgatáson. Arcomon flastromokkal. Ez pedig kihallgatás volt a javából, mert azt az egész főutca kihallgatta. A „fácánok” csak úgy repkedtek jobbrabalra. A legcifrább, kicsipkézett Mocsonyi-jelzők közepette nyitott ránk az ezred-segédtiszt és súgni akart valamit Mocsonyinak, de még nem fejezte be, amikor berobbant az ajtó és begurult a polgármester pár városatya kíséretében. A meglepett Mocsonyi hallgatását kihasználva a polgármester szónokolni kezdett: — Köszönjük neked, ezredes uram, a tegnapi feledhetetlen élményt. Végre egyszer mi polgárok is éreztük, milyen a hősi bátorság! A hadnagy úr bátorságát mind csodáltuk. Örülök, hogy magad is megdicséred érte. Én a város polgárságának a köszönetét jöttem tolmácsolni. Ezzel se szó se beszéd, megragadta a kezemet és rázni kezdte, míg a többi városatya igyekezett a vesémet és a lapockámat leverni, tetszésük kifejezése jeléül. Mocsonyi arca kényszeredett mosolyba torzult. — Igen . . . határozottan sikerült Zsábori hadnagy úrnak a háború veszélyeit érzékeltetni. . . Habár általában a fronton egy kísérőd elfoglalása kevesebb sebesüléssel jár — tette hozzá villámló szemmel. — Ettől a perctől kezdve emberré lettem Mocsonyi szemében. Ha a sok civil előtt ilyen becsületet szereztem, még ő is el tudta viselni a fizimiskámat. Egyébként is a mi kis túlméretezett támadásunk sokaknak hozott szerencsét. A polgármesternek a tanács megszavazta az új kerítést. Perge elnyerte Micike kegyeit. Én pedig megszabadultam a szobafogságtól. Ami pedig a városi lakosságot illeti, köztük szólás-mondássá vált mindenre, ami túllőtt a célon, hogy — „ünnepély? Szép kis ünnepély, mondhatom” . . . 30 KRÓNIKA Dr. Halász János Könyvtár Könyvadományok: A tavalyi októberi számunkban közölt jelentésünk óta újabb könyvadományokat kapott a könyvtár. Az adományozók: Badinyi Jós Ferenc, özv. Boda Ferencné, Domokos Sándor, Heckenast Dezső dr. Kerényi Károly dr., Kostya Sándor dr. Kövér János dr. Maldacker Antal dr., Molnár Antal, Nádai László, Novák Mária, Pavela József, Somody István, Szabó T. Ádám dr., Tollas Tibor, Torontói Metropolitan Library, Török Béla és Wass Albert. — Összesen 258 könyvet kaptunk, ezekből 169 magyar, 54 angol és 35 másnyelvű kiadvány. A tavalyi jelentéseinket összesítve, a Könyvtár megnyitása óta (1977. április) 1979. októberéig összesen 2298 kötettel gyarapodott a könyvállományunk, s ehhez hozzáadva a legutóbbi négy hónap adományait (258), folyó év február közepéig e kisebb adományok összesítése: 2556 kötet. Kultúrközpontunk és Könyvtárunk Vezetősége őszinte köszönetet mond az adományozóknak.