Krónika, 1982 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1982-10-01 / 10. szám

A forradalom felé ,,Nagy Imrének nem volt frakciója, az is lett a veszte, hogy nem mert idejében összeesküdni Rákosi ellen”. A volt miniszterelnök közvetlen Rákosi bukása után, júliusban kapta az első ajánlatot a visszavételre, augusz­tusban a másodikat. Október 4-én Nagy Imre írásban kérte újrafelvételét, kijelentvén, hogy a párt határozatait kötelezőnek tartja magára nézve, de a múltakért nem hajlandó önkritikát gyakorolni, viszont hajlandó arra, hogy a „hibákról’­ nyilvánosan vitázzanak. Nagy Imre visszavétele ügyében érvényesült bizonyos jugoszláv nyomás is, Gerő Ernő október elején Jaltában találkozott Titóval. Október 13-án megtörtént Nagy Imre visszavétele a pártba. A sajtó kezdeményező szerepe Amíg a tárgyalások folytak, az országban erősödött egyrészt a szabadságvágy, másrészt a felismerés, hogy biztos javulást csak gyökeres változásoktól lehet várni. A sajtóban csodálatos tüneteket lehetett észlelni: száz virág kezdett virágozni. Az ,,Irodalmi Újság” hasábjain feltámadtak a régi, diktatúra előtti magyar sajtó leg­szebb, évszázados hagyományai, a legmagasabb szín­vonalon. Szatírák születtek, allegóriák, parabolák, de nyílt követelések is: mind, mind a szabadságot áhította és árasztotta. Ez az újság már májusban megkockáztatta kétségbevonni a szocializmus abszolút érvényességét, egyik cikkírója, Keszi Imre kifejtette: nincs külön szo­cialista igazság és burzsoá igazság, csak igazság van és csak hazugság. (1956 tavaszán egyébként azon a címen, hogy hozzászólnak a második ötéves terv kiadott irány­elveihez, tízezrek bombázták levelekkel a pártot, 35.000 hozzászólás érkezett, s közgazdászok már a piacmecha­nizmus bevezetését kívánták és megkérdőjelezték magát a szocialista tervgazdálkodást.) Az „Irodalmi Újság” cikkei egész nyáron ironikus hangon mutatták meg a hibákat. Nagy feltűnést keltett Háy Gyula, az európai hírű drámaíró egyik szeptemberi cikke, amely ugyan ragaszkodott még a népi demokrá­cia rendszeréhez, de már nem fogadta el a szocializmus mindenre és mindenkire kötelező érvényét. Legyen szabad — írta — marxista módra gondolkodni, de legyen szabad gondolkodni nem marxista módra is. Egész sor ilyen ,,legyen szabad” párhuzamot sorolt fel, pl. legyen szabad szeretni Sztálinvárost s legyen szabad Sztálinvárost nem szeretni. Legyen szabad Istent tagadni, de legyen szabad hinni Isten mindenható­ságában. Az „Irodalmi Újság” hirtelen kisarjadzott szabad szellemisége és szellemi szabadsága (általános sajtó­­szabadság még távolról sem volt) már a szó szoros értelmében forradalmi jelenségnek, a szenzációk szenzá­ciójának számított. Az újságos bódéknál minden pén­teken, a hetilap megjelenésekor sorban álltak és ökölre mentek az emberek, egy-egy példányt tízszeres, fekete­piaci áron is megvásárolták, cikkeit másolták kézzel. A csodák napja­ ­A magyar nép dicsőséges 56-os szabadságharcának százezernyi szemtanúja és harcos résztvevője él kint a nyugati világban. Bár múlnak az évek, de az emlékek nem halványodnak. A nagy történelmi figyelmeztetés tanulsága pedig évről-évre erősödő hatással érvényesül nemcsak az idegen megszállásba kényszerített népek szabadságvágyának megnyilatkozásaiban, hanem a nemzetközi politikai közvélemény formálásában is.­­ A magyar szabadságharcot an­nak idején forradalmi jellegű szellemi-érzelmi erjedés előzte meg. Erről szólnak az alábbi sorok, az itt közölt idézet Dr. Csonka Emil ,,A forradalom oknyomozó története” című könyvéből.) KRÓNIKA 3 A Magyar Ház Kanadai Magyar Kultúrközpont TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉSE 1982. november 28-án vasárnap délután 2:30 órai kezdettel 1982. OKTÓBER

Next