Krónika, 1982 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1982-10-01 / 10. szám
A forradalom felé ,,Nagy Imrének nem volt frakciója, az is lett a veszte, hogy nem mert idejében összeesküdni Rákosi ellen”. A volt miniszterelnök közvetlen Rákosi bukása után, júliusban kapta az első ajánlatot a visszavételre, augusztusban a másodikat. Október 4-én Nagy Imre írásban kérte újrafelvételét, kijelentvén, hogy a párt határozatait kötelezőnek tartja magára nézve, de a múltakért nem hajlandó önkritikát gyakorolni, viszont hajlandó arra, hogy a „hibákról’ nyilvánosan vitázzanak. Nagy Imre visszavétele ügyében érvényesült bizonyos jugoszláv nyomás is, Gerő Ernő október elején Jaltában találkozott Titóval. Október 13-án megtörtént Nagy Imre visszavétele a pártba. A sajtó kezdeményező szerepe Amíg a tárgyalások folytak, az országban erősödött egyrészt a szabadságvágy, másrészt a felismerés, hogy biztos javulást csak gyökeres változásoktól lehet várni. A sajtóban csodálatos tüneteket lehetett észlelni: száz virág kezdett virágozni. Az ,,Irodalmi Újság” hasábjain feltámadtak a régi, diktatúra előtti magyar sajtó legszebb, évszázados hagyományai, a legmagasabb színvonalon. Szatírák születtek, allegóriák, parabolák, de nyílt követelések is: mind, mind a szabadságot áhította és árasztotta. Ez az újság már májusban megkockáztatta kétségbevonni a szocializmus abszolút érvényességét, egyik cikkírója, Keszi Imre kifejtette: nincs külön szocialista igazság és burzsoá igazság, csak igazság van és csak hazugság. (1956 tavaszán egyébként azon a címen, hogy hozzászólnak a második ötéves terv kiadott irányelveihez, tízezrek bombázták levelekkel a pártot, 35.000 hozzászólás érkezett, s közgazdászok már a piacmechanizmus bevezetését kívánták és megkérdőjelezték magát a szocialista tervgazdálkodást.) Az „Irodalmi Újság” cikkei egész nyáron ironikus hangon mutatták meg a hibákat. Nagy feltűnést keltett Háy Gyula, az európai hírű drámaíró egyik szeptemberi cikke, amely ugyan ragaszkodott még a népi demokrácia rendszeréhez, de már nem fogadta el a szocializmus mindenre és mindenkire kötelező érvényét. Legyen szabad — írta — marxista módra gondolkodni, de legyen szabad gondolkodni nem marxista módra is. Egész sor ilyen ,,legyen szabad” párhuzamot sorolt fel, pl. legyen szabad szeretni Sztálinvárost s legyen szabad Sztálinvárost nem szeretni. Legyen szabad Istent tagadni, de legyen szabad hinni Isten mindenhatóságában. Az „Irodalmi Újság” hirtelen kisarjadzott szabad szellemisége és szellemi szabadsága (általános sajtószabadság még távolról sem volt) már a szó szoros értelmében forradalmi jelenségnek, a szenzációk szenzációjának számított. Az újságos bódéknál minden pénteken, a hetilap megjelenésekor sorban álltak és ökölre mentek az emberek, egy-egy példányt tízszeres, feketepiaci áron is megvásárolták, cikkeit másolták kézzel. A csodák napja A magyar nép dicsőséges 56-os szabadságharcának százezernyi szemtanúja és harcos résztvevője él kint a nyugati világban. Bár múlnak az évek, de az emlékek nem halványodnak. A nagy történelmi figyelmeztetés tanulsága pedig évről-évre erősödő hatással érvényesül nemcsak az idegen megszállásba kényszerített népek szabadságvágyának megnyilatkozásaiban, hanem a nemzetközi politikai közvélemény formálásában is. A magyar szabadságharcot annak idején forradalmi jellegű szellemi-érzelmi erjedés előzte meg. Erről szólnak az alábbi sorok, az itt közölt idézet Dr. Csonka Emil ,,A forradalom oknyomozó története” című könyvéből.) KRÓNIKA 3 A Magyar Ház Kanadai Magyar Kultúrközpont TISZTÚJÍTÓ KÖZGYŰLÉSE 1982. november 28-án vasárnap délután 2:30 órai kezdettel 1982. OKTÓBER