Krónika, 1983 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

Ambrus Zoltán. — Ez már valami — szólt Légváry Artúr, és a már elolvasott levelet átnyújtotta a feleségének. A levelet Szilas-Bodrog vármegye alispánja mint a rácberzenci kultúregyesület elnöke írta. Arra kéri a mélyen tisztelt hazafit, tartana fölolvasást . Csak röviden vázolhatja, milyen nagy feladatai vannak a nemzetiségek lakta vidéken törhetetlen kitartással működő ifjú egyesületnek, milyen nagy erkölcsi hasznára volna ennek a kitűnő író közreműködése, s milyen rajongó tisztelettel viseltetik Rácber Bence egész magyar közönsége az iránt a Légváry Artúr iránt, akinek a magyar drámairodalom A hazáért című remekművet köszöni. A levél írója vakmerő kérésének mentségéül hivatkozik arra, hogy ő már volt olyan szerencsés, és bemutatkozhatott hazánk nagynevű drámaírójának az újságírók körének egyik lakomáján; reménykedik benne, hogy nem fog elutasító választ kap­ni; tehát úgy intézkedett, hogy az egyesület egy megbízottja már legközelebb jelentkezzék a mélyen tisztelt hazafinál, mindenek­előtt a kegyes feleletért, de kedvező válasz esetén azért is, hogy megtudja — ha szabad így mondani — nagynevű vendégünk föltételeit. A levél hosszú volt, és sokkal szebb, mint ez a rövid kivonat sejtetheti. Még Légvárynét is kielégítette, pedig Légváryné kivétel nélkül mindig kevesellte, amit az irodalom eddig nyújtott a Légváry családnak. — Látszik, hogy úriember írta — jegyezte meg röviden, de hangjában az is benne volt, hogy az ajánlatot el kell fogadni. Légváryt ez egyszer nem kellett biztatni. — A francia akadémiának a negyven halhatatlanja között nincs egy se, aki szebben tudna írni, mint ez az alispán — közölte feleségével a lelkesedést. — Látszik, hogy ritka nagy műveltségű és igen finom lelkű ember. De (érdekes!) bár a neve nem ismeretlen előttem, sehogy se jut eszembe, hogy mikor ismerkedtünk meg?!... Pedig az ilyen embert nem szoktam elfelejteni. Még ki sem élvezték az az örömet, hogy végre találkozik valaki, aki Légváry Artúrt érdeme szerint meg­becsüli, s az egyesület megbízottja már jelentkezett. A cseléd egy névjegyet hozott be, amelyen ez volt olvasható: Dr. báró Plojesti Ervin, Szilas-Bodrog vármegyei Közművelődési Kör ügyvezető igazgatója, a Rácberzencei Híradó főszerkesztője. Légváryné köddé vált, Légváry pedig kisietett az előszobába. Az előszobában mindenekelőtt egy gyönyörű városi bundát pillantott meg — azt a városi bundát, amelyet ed­dig csak álmában látott. De nem volt ideje elmerengeni a tündéri jelenségen, mert a bunda tulajdonosa felé kellett fordulnia, aki nyomban lefoglalta egész figyelmét. _ Egy monoklis fiatalember állott előtte — olyan előkelő jelenség, aminő még sohase fordult meg ebben a negyedik emeleti lakásban. — Kedves kolléga úr — sietett beszélgetni a vendég, mialatt Légváry betessékelte a szalonnak nevezett sírgödörbe —, remélem, hamar végezhetünk... Eljön? Igen? Nem? Nos, ha igen, annál jobb. Miért is ne jönne el?! A mi vidékünk nagyon mulatságos, érdemes egyszer megnézni. Nagyon örülök, hogy nem kell hosszan kapacitálnom... Az igazat megvallva, sietek a kaszinóba... várnak rám, és egy kicsit már elkéstem. De csak egy perc, ugye?... Minden egyébről úgy is értesült a fölszólító levélből, még csak az anyagi kérdésen kell túlesnünk. De magunk közt vagyunk... a kolléga előtt, remélem, nem feszélyezi semmi... Nos, mennyi pénz kell? Csak mondja meg őszintén! Légváry, aki egészen más szónoklatot várt, kissé zavar­tan felelt: — A meghívás olyan kedvesen szólt... aztán a kulturális cél... az egyesület hazafias működése... mindez arra késztet, hogy lehetőleg mérsékeljem az igényeimet... átlátom, hogy a közös célra tőlem is várhatnak némi KÁNAÁN KRÓNIKA 29 HELIKON BÁL 1984 A Bálbizottság tagjai Czernkovich Miklós vezetésével szorgalmasan készülnek a 27-ik Helikon bálra. A hagyományos eseményt 1984. január 21-én a Sheraton Center „Grand Ballroom’’-jában tartja a Magyar Helikon Társaság. Ebben az évben 16 elsőbálozó kislányt vezet édesapjuk John Black Aird, Ontario tartományi kormányzó elé. Idén többek között meghívót kapott: Pierre Elliott Tru­deau (Prime Minister of Canada), Edward Schreyer (Governor General of Canada), William Davis (Premier of Ontario), Arthur Eggleton (Mayor of the City of Toronto). A Magyar Helikon Társaság a bál bevételének nagyobbik részét menekült magyar családok kanadai bevándorlásának elősegítésére fordítja. Vendégeink védnökség vállalással ezt a célt segítik elő. A védnöki összegek után adómentesítő nyugtát adunk. Kérjük azokat, akik elsőbálozók vagy palotás táncolók óhajtanak lenni, felvilágosítást vagy meghívót szeretnének, jelentkezzenek a következő címen: Hungarian Helikon Ball Comittee — P.O.Box 96 Adelaide Postal Station — Toronto, Ont. M5C 2H8. 1983. DECEMBER

Next