Krónika, 1986 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1986-03-01 / 3. szám

Malonyay Éva (Ausztrália): IDEOLÓGIÁK ÖSSZEÜTKÖZÉSE A diktatúra-mentes, valóban demokratikus országokban a kormány a többpártrendszer folytán az ellenzék állandó ellenőrzésének és bírálatának van alávetve. Ezért és a választók úgynevezett „Open Government” követelése miatt a legtöbb esetben előnyösebb a kulisszatitkokat önként felfed­ni. Az államfők és vezető politikusok divatos sajtóértekezletei azt kívánják bizonyítani, hogy nincs rejtegetni valójuk. Az ilyen értekezlet „játékszabálya” kötött, mindig csak egyetlen kérdés feltevésére ad jogot egy-egy személynek, és a kérdezőnek be kell érnie az adott válasszal anélkül, hogy újabb kérdést vagy ellenvetést tehessen. Eképpen a várható kényes kérdésekre előre kidolgozott eligazítás általában meghiúsítja a rajtaütést. Egy rosszindulatú interjú könnyen sarokba szoríthatja azt, akinek takargatni valója van, ezzel szemben a személyenként egy kérdésre feljogosító sablon még akkor sem veszélyes a gyakorlott előadó szempontjából, ha felkészületlenül éri a támadó kérdés. Nyugodtan mellébeszélhet, mert válaszát vita nem követheti. Ha netán valaki tovább próbálja feszegetni ugyanazt a kérdést, ismét kitérhet előle, lehetőleg hosszú elmefuttatásban, tudva, hogy azalatt az óra mutatója feltartóztathatatlanul az értekezlet vége felé közeledik. Mindezek megfordultak a fejemben, amikor nemrég egy előadáson vettem részt a canberrai R.S.L. Memorial and Citizens Clubban. Az előadás címe „The Prospect of Peace in the Future” (A békére való kilátás a jövőben) már egymagában is érdeklődésre számíthatott, de a pikantériát előadója szolgáltatta. A tántoríthatatlanul kommunista-ellenes Returned Servicemens League klubházában ugyanis a szovjet követség hivatalos kiküldöttének adtak alkalmat az egész világot foglalkoztató sorsdöntő problémáról nyilatkozni — és ugyanakkor a szokáshoz híven a hallgatóságnak, hogy ennek kapcsán kérdéseket intézhessen hozzá. Az utóbbi lehetőség tudatában gondoskodtam arról, hogy megfelelően képviselve legyünk. Amikor a szovjet követség első titkára fellépett a dobogóra, az udvarias tapsba, amivel fogadták, a túlerővel dacoló ellenfél bátorságának elismerése vegyült. Mindenki tudta, hogy jelenléte nem a meghívás, hanem a kihívás elfogadását jelenti. De nekünk magyaroknak a látszólagos egyenlőtlen erőviszonyok ellenére sem tűnt oroszlánbarlangba lépő Dánielnek. Tisztában voltunk azzal, hogy jól fel van vértezve a szovjet politikai agymosás frazeológiájával és alkalmazásának módszerével. Állása eleve kizárta, hogy beszédében valami szenzációs kijelentéssel eltérjen a jól ismert hivatalos pártvonaltól. A II. világháborúban szolgált nyugalmazott repülő alezredes üdvözlő szavai után röviden vázolta szónokunk, Jurij Belobrov pályafutását, megemlítve, hogy az előadó canberrai beosztását megelőzően hat évet New Yorkban az ENSZ-nél töltött. Belobrov a kérdésre átalakított címmel kezdte: Mi a kilátás a jövőben a békére? Egy frappáns szóban megadta a választ: bleak (sötét, sivár), majd az alábbi kulcsmondatokra támaszkodva indokolta meg ezt a következtetést.­­ A fegyverkezési verseny változatlanul folyik. Az USA most az űrháború veszélyével fokozza a válságot és fel akarja borítani a hatalmi egyensúlyt, ami a béke záloga. Ugyanak­kor félrevezető és megfélemlítő politikájával a Szov­jetunióra hárítja a felelősséget. Egy szemernyi igazság nincs a terjeszkedési külpolitika rágalmában. Miért is volna erre szüksége az USSR-nak, amikor mindene megvan? A II. világháborúban 20 millió emberáldozata volt Oroszországnak. Higgjük el, hogy a szovjet senkit sem kíván veszélyeztetni és mindig a békét igyekezett biztosítani. A fokozott fegyverkezésért nem terheli felelősség. Miért fél a világ a Szovjetunió támadásától? Gondolkodjunk csak: ki találta fel és használta az atombombát? Oroszország kérte az atombomba betiltását. Mivel az USA elutasította, kénytelen volt saját atom­fegyvereit beszerezni, mert Amerika fölénye fenyegetést jelentett. Azóta a Szovjetunió állandó erőfeszítéseket tesz a fegyverkezés megállítására, amit az USA meghiúsít. A Szovjetunió augusztus 6-án befejezte kísérleteit és atomcsendet kívánt életbe léptetni. Amerika ezt is visszautasította azzal a megindokolással, hogy még nem végzett saját kísérleteivel. (Egy gúnyos közbekiáltás: Maguk könnyen kértek szünetet! Most mondta, hogy befe­jezték kísérleteiket!) Az USA valójában egyhar­­maddal több próbát tett, mint a Szovjetunió. Ha a világ nem akadályozza meg az űrháború lehetőségét, pusztulás fenyegeti. A béke biztosításához meg kell gátolni a világűr militarizálását! Amint a fenti összegezés mutatja, azt kaptuk, amit KRÓNIKA 13

Next