Krónika, 1986 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1986-03-01 / 3. szám
sőt: egyidőben voltak népbiztosjelöltek és Thomas Mannok.” — Ez bizony antiszemitizmus és antibolsevizmus. Másik nagy bűne, hogy több neves íróval részt vett Zilahy Lajos villájában, a tervezett “Új Magyar Szellemi Front’’ előkészítő megbeszélésén, amelyen Gömbös Gyula is jelen volt. (Aki többet akar tudni erről a nagyon érdekes eseményről, az olvassa el a megfelelő részt Vas István “Mért vijjog a saskeselyű’’ című művéből.) A harmadik pedig balatonszárszói beszéde, melyben teljes nyilvánosság előtt utasította el a nemzeti szocializmust és a kommunizmust egyaránt. Erre mit tehettek a magyarországi prokonzulok, kijelentették: “bűne a koré, amely szülte”... Pedig a könyv írójával együtt látjuk, hogy : “A ‘harmadik útról’ sem beszél senki, de 1945-től tudjuk: még két út sincs, csak egy, s pontosan ez vezet a szakadékba, hogy beteljesedjék Herder jóslata, a nemzethalál.” Szabó Magda írásművészetéről beszélve, egocentrikusnak ítéli azt. Az író a kör közepén áll, ezután jön a család, a szülőváros, majd történelmünk eseményei. Rendkívüli műveltsége és szókimondása példájaként idézi egyik kifakadását: “Sok értelmetlen, vérszegény, mindenkinek csak kín író-olvasó találkozó helyett miért nem tanítjuk mi, írók az olvasót például olvasni? Ráférne nem egyre”... Ugyanilyen elismeréssel beszél a nagy író tárgyilagosságáról a “holtig haza” Debrecen hibáiról mondottakat idézve. A címadó tanulmány négy könyvről szól, melyek 1983-ban Nyugaton jelentek meg. Szabó Ferenc a nagy tudós, a vatikáni magyar rádióműsor szerkesztője, Csepelyi Rudolf a Melbourne-ben élő kiváló költő, Máté Imre és Tollas Tibor, a magyarság nagy szervezője műveiről. Megállapítja, hogy ezek “gazdagítják a magyar irodalmat”. Futkos az ember hátán a hideg, amikor a magyar fiatalság teljes erkölcsi zülléséről és intellektuális mocsárba fulladásáról olvassa a beszámolót. Eltűnt, ismeretlen lett az érzés, a szerelem varázsa, ehelyett üzekedő állatokat, 13-14 éves prostituáltakat, leányanyák ezreit, a rohamosan növekvő nemibetegek számát, a teljes közönyt, a tudatlanságot, az érdeklődés abszolút hiányát minden iránt, az alkoholista, narkomán tizenéveseket látjuk. Elretten az ember, amikor a pedagógusok, pszichológusok, biológusok, rendőrtisztek vállvonogatásáról olvas és a megkérdezett fiatalok cinizmusát, blazírt nemtörődömségét látja. Elrettentő! Ugyanilyen lesújtó a szocialista nevelés csődje is. Még csak csodálkozni sem lehet ezen, mert míg pl. Svédország a nemzeti jövedelme 9,6 százalékát, addig Magyarország 2,5 százalékát költi a nevelésre. A tanárok és tanítók most lettek igazán tanproletárok. Amivel itt szembenézünk, az a nihil és ez már a második generáció, mely kiesik a nemzet szellemi és erkölcsi folyamatosságából. Kétségbeejtő ez és ha hozzáadjuk az öngyilkosságok és abortuszok rekord százalékarányát, előttünk áll a nagy kérdőjel: van-e ebből kint és beszélhetünk-e magyar jövőről. Érdemes lenne írni a magyar film nagy rendezőjének, Kósa Ferencnek a rendkívüli bátorságáról, különösen a “Mérkőzés"című filmről, melynek társszerzője Csoóri Sándor volt. Ebben a Rajk-pert filmesítették meg félreérthetetlenül egy AVO labdarúgócsapat történetének a keretében. Lehet gondolni, hogy felső utasításra milyen kritikát kaptak és hogy lelkesedett a közönség. Megrendítő a recski koncentrációs tábor és az 1949-ben kitelepített “osztályidegenek” szenvedéséről és arról az elképzelhetetlen szadizmusról írt fejezet, amellyel ezt a szörnyűséget a magyarságtól teljesen idegen elemek elrendelték és végrehajtották. Sajnos, nincs terjedelmünk a részletek leírására. Ezek után pedig mit tegyünk? Sírjunk, vagy hallgassunk az íróra és megfogva egymás kezét szedjük össze minden erőnket és akaratunkat, hogy legalább azt a keveset megmenthessük, amit egykori önmagunkból sikerült megőrizni. Azt hiszem, ez lenne a legokosabb, amit tehetnénk, az egymás gyilkolása helyett. Nem álhumanizmus ez, csak józan paraszti gondolkozás. Hajnal László Gábor azt írja könyve egy helyén: „annyi megalázó vergődés, bukás után ismét kezdem lábam alatt érezni a talajt”... Szükség is van erre, mert a tanuláson és szenvedésen keresztül szerzett tapasztalat, tudás, őszinteség és tárgyilagosság, mely minden sorából sugárzik, erőt ad valamennyiünknek. Bár minél több honfitársam elolvasná ezt a könyvet. Különösen ajánlom, hogy a magyar középiskolák érettségiző osztályaiban a tanárok megfelelő magyarázattal ismertessék legfontosabb részleteit a tanítványaikkal. Ha pedig e 26 tanulmány elolvasása után akadnak olyanok, akik a Mátyás Pincében 20 dollárosokat húznak a hegedű vonójába, ám tegyék, ez az ő dolguk, csak visszatérve Nyugatra ne merjék azt mesélni, hogy szülőhazánkban soha olyan jólét és szabadság nem volt, mint most. Mert a nyájember ütemre való tapsolásának semmi köze sincs a magyar lélekhez és a szabadsághoz. Hajnal László Gábor ismertetett tanulmánykötete a Vörösváry Publishing Co. kiadásában jelent meg. Megrendelhető ugyanott: 412 Bloor St. West, Toronto, Ont., M5S 1X5. — Ára 12 dollár és 2 dollár szállítási költség. 12 KRÓNIKA