Krónika, 1987 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1987-01-01 / 1. szám
1987. JANUÁR ÜZENET HAZA Üzenem az otthoni hegyeknek: Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a csillagok járása változó, a fundamentum Istentől való . És törvényei vannak a szeleknek, és Istentől való az akarat, esőnek, hónak, fellegeknek mely újra építi a falakat. és nincsen ború örökkévaló. A viz szalad, de a kő marad, | A viz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, És üzenem a volt barátaimnak, | ha sáska rágja is le a vetést, kik megtagadják ma a nevemet: | Ha vakond túrja is a gyökeret, ha fordul egyet újra a kerék, A világ fölött őrködik a Rend én akkor is a barátjok leszek s nem vész magja a nemes gabonának, és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag, de híre sem lesz egykor a csalánnak. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk az idő lemarja a gyomokat, és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: A víz szalad, a kő marad, a viz szalad, de a kő marad, s a kő marad, a kő marad, s a vérző csonkból virradó tavaszra hűségesnek és alávalónak, új erdő sarjad győzedelmesen, annak, akit a fájás űz és annak. S még mindég lesznek fák, mikor a rozsda kinek kezéhez vércseppek tapadnak: s a gyilkos vasat rég felfalta már vigyázzatok és imádkozzatok! s a sújtó kéz is szent jóvátétellel Valahol fönt a magas ég alatt; hasznos anyaggá vált a föld alatt... mozdulnak már lassan a csillagok . A víz szalad, a kő marad, s a víz szalad és csak a kő marad, s a kő marad, a kő marad. Maradnak az igazak és a jók, Üzenem a háznak, mely fölnevelt: a tiszták és a békességesek, ha egyenlővé teszik is a földdel. Erdők, hegyek, tanok és emberek. nemzedékek őrváltásain Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! jönnek majd újra boldog építők Sikasszák már az égben fönt a rostát és kiássák a fundamentumot s a csillagok tengelyét olajozzák s az erkölcs ősi hófehér kövére szorgalmas angyalok emelnek falat, tetőt, templomot. És lészen csillagfordulás megint Jön ezer új Kőműves Kelemen, és miként hirdeti a Biblia: ki nem hamuval és nem embervérrel megméretik az embernek fia s köti meg a békesség falát, s ki mint vetett, azonképpen arat. " ; de szenteltvízzel és búzakenyérrel Mert elfut a víz és csak a kő marad, és épít régi kőből új hazát, a kő marad. Wass Albert a kő marad. Üzenem az erdőnek: ne féljen. És üzenem mindenkinek, ha csattog is a baltások hada, testvérnek, rokonnak, idegennek. Mert erősebb a baltánál a fa gonosznak, jónak, KRÓNIKA 3