Krónika, 1993 (19. évfolyam, 1-6. szám)

1993-01-01 / 1. szám

Egy új év küszöbén Leskowsky Zoltán Amerikában a demokrácia csődöt mondott. A nép Clintonra szavazott Egy rivaldafényre vágyó demagóg felelőtlen ígéretei milliókat elszédítettek. Óh, nem egyszer megesett ez az emberiség történelmében! De a múltban valahogyan átvészeltük szűklátókörűsé­­günk és hiszékenységünk következményeit. Ezúttal a nép választása minden valószínűség szerint katasztrófához vezet. Az új elnök négy év alatt a tönk szélére fogja vinni Amerikát A rögeszme, mely anyagi jólétben látja a társadalom boldogulásának titkát, csak keserű kiábrándulást hozhat. A gazdasági élet fellendülése, ha be is következnék, korántsem oldatná meg problémáinkat Talán még jobban elmérgesítené a helyzetet. A zsákutcából, melybe a materialista világnézet juttatta Amerikát, egyetlen kiút van, a közoktatás teljes átszervezése, új alapokon. Ma már minden gondolkodó ember látja, hogy a bajok gyökerei az iskolákba nyúlnak. Ezeket az iskolákat évtizedeken át torpedózták Amerika hatalomra éhes ellenségei. Hitüktől megfosztva, agymosottan ontják a tanin­tézetek az ifjak millióit. Ezek aztán a monpolizált szabadelvű sajtó és televízió nótáját fújják. Csoda-e, hogy Clinton, a megszentelt hagyományok esküdt ellensége, az Egyesült Államok elnöke lett? Hát így állunk. Egy éven belül itt Kanadában is a liberálisoknak nevezett felforgatók veszik át a gyeplőt és ledőlnek a szennyirodalom még megmaradt gátjai, pornográfiává süllyed a művészet is, a magzat­elhajtások száma pedig soha nem látott magaslatokra hág. A relatívizmus, mely a liberális párt­ideológia dogmája lett, szükségszerűen a törvénykönyvek radikális átdolgozásához, majd féktelen szabados­sághoz, anarchiához vezet. De talán éppen erre van szükségünk. Válságos időkben az ember gondolatai kizökkennek megszokott kerékvágásaikból. Keresve a sötétség okait, Amerika népe talán, talán rádöbben, hogy délibábot kergetett. Rádöbben, hogy életünk célja nem a jólét, nem a kényelem, nem az élvezet, hanem valami egészen más. És feltolul emlékezetében a rég elfeledt istenarc és új értelmet nyer a pusztába kiáltott szó: „Én vagyok az Út, az Igazság, az Élet!” Vagy van más út is? A föld hátán vulkánok tömege szunnyad. Hol az egyik tör ki, hol a másik. Jelenleg vagy tíz háború dúl. A politika, a diplomácia itt is, ott is kudarcot vall. Az Egyesült Nemzetek és a nagyhatalmak passzív szemlélői a tűzijátéknak. Bush pedig békét. „Új Világrendjét hirdet. Fából vas­karika. Keresztény életszemlélet nélkül a világrend elképzelhetetlen. Amíg a teremtett világ Atyját életünk középpontjába nem állítjuk, a testvériség ténye nem válhatik tudatossá bennünk, béke nem lehet. De el a gondokkal! Új évbe léptünk. Itt-ott még égnek a karácsonyfák elektromos gyertyái. Itt-ott még nem hűlt ki a szeretet, mely fellángolt az Ünnepen. Tudom, kevesen vagyunk. De valahogy így nézett ki a kereszténység kétezer év előtt is. Jézus és körülötte néhány fogékony lélek, a kapzsiság, megnemértés, gyűlölet tengerében. És táboruk a századok folyamán sok millióra nőtt. Ma több mint ezer millióról beszél a statisztika. A nagy többség ugyan csak névleg keresztény, de ezek mind, mind hallottak már a szeretet átformáló erejéről... Egy baj van csak. Megbocsátani, szeretni, áldozatot hozni oly nehéz! Uramisten, mit tudna tenni ezermillió apostol?! Mit tudna tenni ma Magyarországon csak tízezer mélyhitű keresztény... Magatartásunk Dr. Kostya Sándor Nem kétséges, hogy rendkívüli időket élünk. A politikusok keresik a politikai megoldásokat, a szellemi áramlatok képviselői és hirdetői tanaiknak próbálnak tábort szerezni. Eszmék, elvek, módszerek röpködnek sajtóban, televízióban, rádióban A „világot mentő áramlatok” szédületes kavargásában már-már ott tart az emberiség, hogy alig látja a fától az időt. Siránkozunk és jajveszékelünk a jelen hibái miatt, szidjuk, elítéljük a múlt bűneit. Mindez csupán negatívum. Az erő, a lendület, a cselekvésre való készség azonban hiányzik belőlünk. A középkorban kereszteshadjáratot hirdettek a fejedelmek, hogy a Megváltó által megszentelt földet felszabadítsák: a ma emberének korunk tévedéseinek tengerén kell átvágnia magát, hogy felszabadíthassa a szellemi „szent földet”, amely a társadalmi újjáépítéshez vezet Ezt az újjáépítést csak az örök és változhatatlan irányelvek, más szóval: a természeti és isteni tör­vények érvényesítésével valósíthatja meg. Ez a feladat és kötelesség vonatkozik mindazokra, akiket az Istenben való hit köteléke kapcsol össze. Szabadulnunk kell a kételyektől és tévedésektől. Világosságra törekszünk? Akkor nem vonatkoztathat­juk el magunkat az alapvető törvényektől. Feltétlenül szükséges, sürgősen megoldandó probléma, hogy az emberiség felett tündöklő fényével ragyogjon az igazi béke, az emberi jogok, az Istentől rendelt elhivatás örök eszme­ fénye. 1993. JANUÁR KRÓNIKA —3

Next