Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)

1988-01-15 / 1. szám

3. oldal 1988. január 15. Újévi levél . ......... ! Kedves Híveim, Régi szokás az, hogy az új esztendő első napjaiban szóban vagy írásban boldog újévet kívá­nunk egymásnak. Mi azonban ne csak kívánjunk, hanem tegyünk is ennél sokkal többet: Csináljunk egymásnak egy Boldog Újévet. Várjon mit kell tennünk, hogy más boldoggá tegyünk? Ha sok pénzem lenne, sok jót tudnék tenni a nyomorgókkal és rászorulókkal. Ha feltalál­nám a rák gyógyszerét, sokakat meggyógyítanék. Ha különleges varázserővel rendelkeznék, kiolta­nám az emberszívekben a gyűlölködést, irigységet, zsarnokságot és boldogabbak lehetnénk. De sajnos, senki nem rendelkezik ilyen adományokkal. A kérdés tehát tovább fennáll: hogyan szerezhetek én másoknak boldog újévet? Nincs igazatok, mert bizony sokkal gaz­dagabbak vagytok, mint gondoljátok. Titkos varázserővel is rendelkeztek, és hatalmatokban áll betegeket is gyógyítani, szenvedőket megvigasz­talni és a gyűlöl­ködőket a béke útjára téríteni. Líziői Teréz karmelita nővér mondotta a halálos ágyán: A sekrestyés nővér meg akarta gyújtani a gyertyákat a körmenethez, de nem találta a gyufát. Meglátta a mécsest az Oltáriszentség előtt, mely ott égett éjjel-nappal. Odament és meggyújtotta a saját gyertyáját és róla az egész közösségét. Igen, látjátok, egy parányi szikra is nagy fényeket gyújthat az egész egyházban, és az egész világon is. Nagyon kevés is elegendő ahhoz, hogy sok jót tehessünk. És ez a kevés, de aranynál is többet érő jótettek, melyek szerető szívből pattannak ki, másokban is képesek a szeretet lángját fellob­­bantani, az öröm és boldogság tüzét. Lehet, hogy rossz kedvvel ébredsz, vagy munkahelyeden felbosszantanak, és mikor este haza mész, mindenki leolvassa rólad, hogy rosszkedvű vagy, lehangolt. Ám ilyenkor gondolj arra, hogy nem azért vagy félj, vagy feleség, hogy családod hangulatát elrontsd - nem gyertyaoltónak, hanem gyertyagyújtogatónak küldettél. Győzd le önmagad és próbálj meg mosolyogni. Találkozol valakivel és az elkezdi beszélni ügyes-bajos dolgait, problémáit. Legszívesebben elmenekülnél, de nem teszed, türelmesen végig­hallgatod, és ez a meghallgatás a szeretet. A munkahelyeden találkozol valakivel, akinek nincs hite. Te pedig nagy szeretettel beszélsz Jézusról, a mi hitünkről. Finoman, tapin­tatosan tedd, nem erőltetve, mert nagyon szegény az, akinek nincs hite. Lehet, hogy pusztában hangzanak szavaid, de ne feledd el, a hitből fakadó szavaknak elképzelhetetlen életerejük van, és egyszer gyökeret vernek még a sziklás talajon is. Szebbé, boldogabbá tenni mások életét, ez a legszebb hivatás a földön, ezért érdemes élni, semmi másért. Megértette ezt a Kalkuttai Teréz Anya is, az indiai szegények barátja, aki a legnyomorultabb emberben is Krisztust látja és az ő nővérei is. Lassan minden betegségre van orvosság, csak arra nincs, amikor valaki felesle­gesnek érzi magát. De Sí ápoló kézzel és szerető szívvel ezeket a kivetetteket is gyógyítják. Boldog Újévet! Ne csak kívánjuk, de tegyünk is érte! Segíts Uram, hogy az új eszten­dőben jobban szeressem embertársaimat! Add, hogy tanúságot tehessek Jézus szeretetéről. Add, hogy jobban szeressem a kisgyer­mekeket, akiket rám bíztál. Add, hogy türelmes legyek az öregekhez. Vigasza lehessek a betegek­nek. Legyen a programmom, melyet egy erdélyi költő öntött versbe: Akarom, fontos ne legyek magamnak, a végtelen falban legyek egy tégla, lépcső, min felhalad valaki más, ekevas, mely mélyen a földbe ás, ám a kalász nem az ő érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, de szirmát ki nem bontja a virágnak, s az emberek, mikor a mezőn járnak, a virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendő, mely könnyet töröl, legyek a csend, mely mindig enyhet ad, a kéz legyek, mely váltig simogat. Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen és nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívéből egy mély sóhajtás fel a magas égig, legyek a drót, melyen üzenet megy végig, és cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, egyszerű, durván összerótt ladik, mit tengerbe visznek mély folyók. Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír, míg le nem teszi a művész a vonót... (Reményik Sándor) Egy derék otthoni pap

Next