Nemzeti Újság, 1988 (5. évfolyam, 1-33. szám)
1988-03-01 / 4. szám
6. oldal NEMZETI ÚJSÁG 1988. március 1. Megnyertük az első menetet (Folytatás az 5. oldalról) A többi etnik képviselők - az ukránok, baltiak és horvátok - valamennyien megerősítették ezeket az érveket és még arra is felhívták a szenátorok figyelmét, hogy egy ilyen háborús bűnper teljesen ártatlan embereket anyagilag és erkölcsileg is tönkre tehet, ezért gondoskodni kell arról, hogy a védelem költségeit az állam fedezze és felmentő ítélet esetén az illető kárpótlást is kapjon. Különösen figyelemreméltó volt Mr. Zumbakis amerikai ügyvéd vallomása, aki eredeti szovjet “bizonyítékokat” mutatott fel, melyek mind - bizonyíthatóan - hamisítványok voltak. A bizottság javaslatai A szenátusi bizottság egyhangúlag az alábbi javaslatokat tette a szenátusnak: 1. A tervezett háborús bűnpereket az általánosan elfogadott ausztrál jogi formák és perrendtartás szerint kell lefolytatni. 2. A törvényjavaslatba be kell iktatni, hogy a vádat csak abban az államban lehet emelni, ahol a vádlott lakik. (A jelenlegi javaslat ugyanis lehetővé teszi, hogy valakit pl. Sydneyből Perthbe citáljanak, mert az ügyészség szempontjából ott kedvezőbb az eljárás.) 3. A vizsgálóbírót (magistrate) fel kell hatalmazni, hogy az eljárást beszüntesse és más ausztrál bíróság elé utalja az ügyet, ha ezt megfelelőnek tartja. 4. A bűncselekmény törvényes feltételeinek megállapításában annak az ausztrál államnak a törvényeit kell figyelembe venni, ahol az eljárás folyik. (A törvényjavaslat ugyanis ezt illetően is megengedné az ügyészségnek, hogy a számára legkedvezőbb törvények után “halásszon”: ez volt Dr. Endrey Antal eredeti írásbeli jogi véleményének egyik ellenvetése.) 5. Külön biztosítani kell a törvényben, hogy a vád alá helyezett személy, akinek nincs elegendő vagyona, hogy rendesen tudjon védekezni ('sufficient means to properly defend his case'), az állam részéről teljes jogsegélyben részesüljön. Az 1. pontot illetően a bizottság külön kihangsúlyozta a következőket: “5.38. A bizottság szilárdul azon a véleményen van, hogy elengedhetetlen, hogy a vádlottnak, illetve védőügyvédjének korlátlan lehetősége legyen a tanúk kikérdezésére, illetve keresztkérdések feladására, és hogy ez a zsűri előtt történjék.” “5.39. Bár ez a tárgyaló bíróra tartozik, a bizottság nem tud elképzelni olyan helyzetet, amikor a bizonyítékokat megbízásból (azaz külföldön) veszik fel.” “7.30. Mint már fentebb megjegyeztük, a bizottság erősen azon a véleményen van, hogy a tanúknak személyesen kell megjelenniük az ausztrál bíróságok előtt és a zsűri jelenlétében keresztkérdéseknek kell alávetniük magukat. A bizottság véleménye szerint semmiféle videófelvétel nem pótolhatja a tanú személyes megjelenését a zsűri előtt.” Mit értünk el? Bizonyára sok kedves Olvasónk kérdezi most, hogy mindennek mi a gyakorlati jelentősége? Az, hogy a Szovjetunió és a magyarországi rezsim nem nyújthatnak be ott készült jegyzőkönyveket az állítólagos tanúvallomásokról, hanem a tanúkat ki kell küldeniük ide Ausztráliába, ahol a zsűri jelenlétében egy jó ausztrál védőügyvéd darabokra szedheti őket. Még a legraffináltabb KGB vag ÁVÓ tiszt sem érezheti magát biztonságban, mert ezek nincsenek is hozzászokva ahhoz, hogy őket valaki “keresztkérdezze”, és bizonyára nem tennének jó benyomást a zsűrire - ha az ottani rezsim egyáltalán kiengedné őket. Azonban az eddigi tapasztalat az, hogy a Szovjetunió még soha, semmi esetben nem engedte ki a “tanúkat” nyugatra, hanem ragaszkodott ahhoz, hogy ezek vallomása ott legyen felvéve. Ennek nyilván több oka van. Először is, a tanú lejárathatja magát és vele együtt az őt kiküldő kommunista kormányt. Azután a tanú - ha egyszer ide kikerül, - disszidálhat is. Ez még nagyobb blamázs lenne, nem is beszélve arról, hogy az egész pert lehetetlenné tenné. Ilyen eset pedig még politikai rendőrtisztek kiküldésénél is megtörténhet. Fennforog tehát a lehetőség, hogy a Szovjet és a magyarországi kormány részéről ígért “bizonyítékokból” nem lesz semmi. De ha lesz is, a védelem helyzete lényegesen előnyösebb lesz. Ugyancsak nagy segítség a vádlottak részére a jogsegély korlátlan biztosítása, mert ez lehetővé teszi, hogy ők is elküldjék - az állam költségén - védőügyvédjeiket világszerte mentő bizonyítékok felkutatására. Mr. Temby QC meg is jegyezte, hogy a kisebb ausztrál államok ettől még tönkre is mehetnek. A további fejleményekről következő számunkban tudatjuk kedves Olvasóinkat. Meghívó Gróf Nikolai Tolstoy, a neves angol történész, március 4-én, pénteken este 7.30-kor előadást tart “The Hunt for Nazi War Criminals” címmel az Ukrán Házban, 3-11 Russell Street, Essendon (Melbourne). Belépődíj 5 dollár A rendezőség mindenkit szívesen lát