Nemzeti Újság, 1992 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1992-01-01 / 1. szám

4. oldal. NEMZETI ÚJSÁG 1992. január Ismét a földkérdés Jártsik — Egyik nagyrabecsült egyházi férfiú olva­sónk nem ért egyet HUNGARICUS VIATOR “A tulajdonfosztás új törvénye” című írásá­val. “Ha valaki azt hiszi, hogy 40 év óramutatóját vissza lehet állítani­­ az álmodozó”, írja levelében. Szeretnénk rámutatni, hogy itt nem az “óramutató”, hanem a jogtalanul elrabolt tulaj­donjogok visszaállításáról van szó. Hogy nevez­hetjük országunkat az Alkotmányban “demok­ratikus jogállam”-nak, ha ezt nem tesszük meg? A sokat szidott Habsburgok százötven év után is visszaállították a tulajdon­jogokat, mikor a törököt sikerült országunkból kiűzni. Negyven év után miért nem lehet? Mondaná valaki: akkor az ország nagy­része kietlen pusztaság volt az idegen uralom után. Hát ma nem az? Az ország legnagyobb parasztvárosa, Hódmezővásárhely hatalmas határában, akkora területen, ahol azelőtt több mint húszezer ember élt, és tisztességesen meg tudott élni, ma még ötezer sem lakik, és a téeszek, saját bevallásuk szerint, még a minimális munkabért is alig képesek nekik fizetni. A tanyákat letarolták. Aki azelőtt ismerte a vásárhelyi határt, tele virágzó nyárfás tanyákkal, ma csak borzadállyal tud körülnézni. Ez a helyzet az egész országban. Jártam a Jászságban olyan dűlőben, ahol azelőtt 22 tanya volt, és ma csak kettő van, két öreg házaspárral. Nagyobb pusztítás folyt ebben az országban, mint Ceausescu falurombolása, csak ezért még senkit sem lőttek agyon. A magyar föld ma kietlen pusztaság és ami termelés folyik, az többnyire eredménytelen. A bukott rendszer rendkívül rosszul rendezte be a magyar mezőgazdaságot, mikor parasztságunkat brutális eszközökkel a nagyipari gyárüzemek mód­jára szervezett kolhászokba terelte. Ezek haszon­élvezet most azt hirdetik, hogy a farmergazdaságnak nincs hazánkban jövője, mert azok nem volnának gazdaságosak. Hát ezek azok? Az állami gazda­ságok és a téeszek nagy része ráfizetéses. És ki fizeti a ráfizetést? Ilyen vagy olyan formában, a magyar adófizetők. De a családi kisbirtokokat soha nem kellett a magyar adófizetőknek finan­szírozniuk, azok megéltek a saját erejükből. Ezek újjászületését kell lehetővé tenni, és az első lépés a tulajdonjogok visszaállítása. Adják vissza a lopott jószágot, hagyják az embereket szabadon gazdálkodni, és a magyar mezőgazdák, lehetőleg minél nagyobb számban, majd kialakítják maguk, ami a legegészségesebb és a leggazdaságosabb. És akkor virulni fog a magyar föld, látták... Az Antall-kormány szereti hangoz­tatni, hogy a kormány “jó munkát végez”, csak az ellenséges média hangolja ellene a magyar népet. Lássuk hát hazalátogató magyarok véleményét, akik nem állnak az “ellenséges média” befolyása alatt. DR. VARJÚ LÁSZLÓ amerikai magyar szakorvos így nyilatkozott a “SOMOGYORSZÁG” című lapnak: A rendszerváltásban mélységesen csalód­tam. Nem így képzeltem. Kommunisták, talán még olyanok is beépültek az új hatalmi szervezetbe, akiknek vér tapad a kezéhez. Érthetetlen, hogy nekik nem kell szembenézniük egy pártatlan és tárgyilagos bírósággal. Tizenhatéves gyerekember létemre egy hónapon keresztül vertek az Á­VO-s kazamatákban, és akik ezt tették, kiemelt nyugdíjakat kapnak, és azóta sem görbült meg egyetlen hajuk szála sem. A hazaárulás legmagasabb fokát kimerítő emberek az Antall-kormány kegyeltjei. Ez számomra érthetetlen. Itthon nagy a zavar a magyarságtudat ügyében. Meggyőződésem, hogy félre kell tenni azt a tévhitet, hogy aki büszke magyarságára az “nacionalista ”. Magyarságszeretetünk nem tévesz­tendő össze az irredentizmussal és a fajelmélettel. Fel kell tennem a kérdést: miért csak nekünk nem szabad szeretni a saját fajtánkat? Nem látom egy nemzeti Magyarország kialakulásának lehetőségét. Nézzen körül, a cseh, a román és szlovák politika mindent megtesz a saját fajtája, nemzete érdekében. Miért csak nekünk nem szabad hangsúlyozni a magyarsá­gunkat? A jelenlegi magyar kormány semmit sem tesz ennek az érdekében. Magyarországon nem rendszer-, hanem köpenyváltás volt, méghozzá olyan, mint amilyenre a történelem folyamán még nem volt példa. A múlt rendszerből csak azok nem épültek át és be, akik nyugdíjjogosulttá váltak. DEBRECZENI ISTVÁN franciaor­szági filmszakember ezt írja: Visszatekintve az az érzésem, hogy min­den perc drága, amit ez a jelenlegi kormány a hatalom címén a magyar néptől elrabol. Ez a keselyűk hada! Vajon meddig még? Nagyon sok minden, azaz majdnem minden rossz irányban halad. Távol az ezeréves történelmi hagyományok­tól, távol Szent István népének az eszméitől, távol Istentő és Egyháztól. A mai nagy történelmi pilla­natban, amikor Európa egyik legfontosabb fejezete íródik, kishitű, kiskaliberű politikusoknak nem szabad a porondon maradniuk!

Next