Nemzeti Újság, 1993 (4. évfolyam, 1-27. szám)
1993-01-08 / 1. szám
1993. január 8. NEMZETI ÚJSÁG Kereszténydemokrata segítséggel a nemzethalál felé ii magzatgyilkolás új törvénye December 17-én az Országgyűlés túlnyomó többséggel megszavazta “a magzati élet védelméről” szóló törvényjavaslatnak Surján László népjóléti miniszter által előterjesztett változatát. Ennek értelmében a terhesség a 12. hétig “megszakítható” - magyarul mondva: a magzat meggyilkolható - az esetben, ha1. az állapotos nő egészségét súlyosan veszélyezteti; 2. a magzat valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban vagy egyéb károsodásban szenved; 3. a terhesség bűncselekmény következménye; valamint 4. ha az állapotos nő súlyos válsághelyzetben van. Súlyos válsághelyzetét az állapotos nő a terhességmegszakítás kérőlapjának aláírásával igazolja. Hogy jól megértsük: a “súlyos válsághelyzetet” nem kell bizonyítani és azt semmilyen hatóság vagy más szerv nem vizsgálja és nem is vizsgálhatja. Az abortuszt kívánó nő egyszerűen aláír egy darab papírt az orvos előtt, és ezzel az ügy el is van intézve. Az élő, egészséges magzatot megölik, a magát “kereszténydemokratának” tituláló Antall-kormány és a “hivatalosan” is “kereszténydemokrata” népjóléti miniszter által előterjesztett és a “magyar” Országgyűlés túlnyomó többsége által megszavazott törvény jóváhagyásával. A “terhesség megszakítására” feljogosító első három feltétel tehát csupán szemforgató képmutatás és szemfényvesztés, hiszen semmi szükség nincs rájuk, mit kell itt az anya egészségét vizsgálni, mikor csak aláír egy orra alá dugott nyomtatványt és kész. Ismételjük: ezt a törvényt nem az ellenzék kényszerítette a Kormányra, ezt a törvényjavaslatot maga a Kormány és annak népjóléti minisztere, dr. Surján László, a Kereszténydemokrata Néppárt országos elnöke terjesztette elő. Ez a törvény a legalapvetőbb keresztény erkölcsi elvek szégyenteljes megcsúfolása, az Antikrisztus, Isten és nemzetünk ellenségeinek a műve. Ez a törvény az utolsó szöget veri nemzetünk keleti és nyugati ellenségeink által gondosan előkészített koporsójába. Ennek a Kormánynak és “népjóléti” miniszternek volt bőr a képén felvetetni magát az Európai Kereszténydemokrata Unióba. Egyetlen kereszténydemokrata kormány nincs Európában, mely ilyen szabadjára eresztett abortusz-törvénnyel állt volna a parlamentje elé, egyetlen kereszténydemokrata párt nincs a világon, mely ilyen szégyenteljes törvényjavaslatot minden lehető eszközzel nem ellenzett volna. Ezért ne gondolja senki a kereszténydemokrácia mezében tetszelgő tisztelt országgyűlési képviselő urak és hölgyek közül, hogy ezt az egész kérdést elintézte azzal, hogy a változat ellen szavazott. Nem kérem, itt a magukat “kereszténydemokratának” nevező politikai pártok, elsősorban a KDNP hitele forgott kockán, és ezek ennek a törvényjavaslatnak hivatalos előterjesztésével politikai hitelüket és kereszténydemokrata státusukat minden időkre elvesztették. Mert ilyen brutálisan nemzetpusztító törvényjavaslat előterjesztését nem lehet a “pluralista társadalom” érve címén igazolni. A “pluralista” magyar társadalom, a nem-hívő, sőt ateista, de becsületes és józanul gondolkodó magyarok is elfogadtak volna egy olyan magzatvédelmi törvényt, mely az abortuszt a keresztény erkölcsi elveknél lazábban, de szigorúan körülhatárolt, komoly szociális és gazdasági problémák igazolt fennforgása mellett engedélyezte volna. Egy ilyen törvényjavaslatnak az Országgyűlés által való elfogadását a Kormánynak, különösen egy “hivatalosan” is kereszténydemokrata miniszternek, legalább meg kellett volna kísérelnie. Ez nem történt meg, és ezért most minden magát kereszténydemokratának nevező politikusnak, akár az MDF, akár a KDNP, akár a “történelmi” kisgazda-frakció tagja, és mindenkinek, aki valamelyik kormánypárthoz tartozik - tehát minden egyes párttagnak is -, lelkiismeretvizsgálatot kell tartania, hogy ezek után becsülettel maradhat-e olyan politikai pártban, melynek vezetői ezt a törvényváltozatot az Országgyűlés elé vitték és annak megszavazása fölött szemet húnytak. Mert itt nem csupán arról van szó, hogy ezentúl nyakló nélkül lehet abortálni, hanem arról is, hogy ez a Kormány esztelen gazdaságpolitikájával annyira lesüllyesztette a magyar nép széles köreinek, különösen a fiatal házasoknak az életszínvonalát, hogy a magzati életek tömeges meggyilkolását szinte kiprovokálja. Szegény magyar nép! Bezárult körülötted a hurok. Beteljesedik rajtad Kölcsey szomorú jóslata. És más hon áll a négy folyam partjára, más szózat és más keblű nép... Teljes pusztulásra vagy ítélve: saját vezetőid ítéltek halálra. ENDREY ANTAL 3. oldal