Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1978 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1978-11-01 / 6. szám
tékok nélküli hamis állítások, melyeket a jelen helyzettel “igazolnak” a múlttal szemben, meghaladják azt a mértéket, mely egyben nemcsak a szerzőnek és munkájának a meggyalázása, hanem a magyar Nemzet véres, de dicsőséges Történelmének beszennyezése és kicsúfolása. Ha népünk ellenségeinek Daruvár, az igazságokat feltáró műve nem tetszik, vagy azt hamis beállítottságúnak ítéli, jogában és módjában áll azt nyilvánosan megkritizálni, vagy irodalmi és tudományos folyóiratokban azzal kapcsolatban vitát kezdeményezni. Az eljárás G. D. Satmarescu helyt nem álló hamis állításait a műben közölni minősíthetetlen és megengedhetetlen. Egyetlen szerző sem tűrné el, hogy a munkáját a kiadó ugyanazon kötetben és még formailag is azonos módon. (1. a számokkal megjelölt számokat a szövegben, melyek a bizonyítékokat és idézeteket jelzik, mint ahogy Daruvár is tette) cáfolja. A kiadót és a könyvnek terjesztőit még akkor is felelőség terheli, ha mentségükre a toldalék végén a könyvben fekete keretben a következő közleményre hivatkoznának is: A francia eredeti kiadástól eltérően a szerző szükségesnek vélte két tanulmánynak a német kiadványba való felvételét, így lettek Pásztor Péter és G. D. Satmarescu eredetileg angolul megfogalmazott tanulmányai a német fordításban Dr. Stankovich Viktor által a könyv végére besorolva. Ilyen körülmények között nyugodtan lefordíthatta a könyvnek két fordítója az eredetivel azonos és csonkítatlan Daruvár művet, mert a könyv végére a kiadó, Dr. Stankovich Viktorral egyetértésben besorolt mintegy 40 oldalt kitevő toldalék teljesen közömbösítette és eredeti céljától és jelentőségétől megfosztotta azt, nem hagyva az olvasóban csak azt a benyomást, hogy Daruvár könyvében leírtak egy rég letűnt korszakra vonatkoznak mely soha nem jön többé vissza, melyek annak idején jogosulatlannak és igazságtalannak látszó alapjait ma, 50 év után a Történelem és a tények az utódállamok javára igazolta. Tökéletesen primitív vagy népével szemben rosszindulatú számba vehető az a magyar, aki ennek hátterét és az utódállamok javára, való bértolnokoskodás tényét ezek után sem látja be. Minden nyomtatásban megjelent kiadványért a szerző és kiadója felelős. A kiadónak joga és kötelessége elbírálni, hogy jó-e, helyes-e a kinyomásra kerülő szöveg. Nemzeti viszonylatban, kiadónak saját nemzete érdekeire való tekintettel fokozott a felelősége még szerzővel szemben is. Egy nemzet érdekeit sértő kiadványnak árusítása az érdekelt nemzet tagjai részéről, egyenlő elbírálás alá esik kiadó felelőségével. Yves de Daruvár most már bizonyosra vehető, hogy presszió alatt áll. A magyar becsület megköveteli, hogy ezek után a szerzőhöz nyílt levélben forduljon az emigráció nemzethű része. Miként véli összeegyeztethetőnek a két írást egy ugyanazon műben, mivel azok tendenciában és szellemében is teljesen ellentétesek. Vagy az egyik, vagy a másik, de a kettő együtt sehogysem fér össze. Solschenizyn munkáinak fordításához sem Brezsnyev vagy a Pravda főszerkesztője ír toldalékot vagy méltatást, hanem annak rendje és módja szerint tesznek észrevételt, vagy támadják meg nyilvánosan, de nem piszkithatnak bele ugyanabba a munkába. Addig míg a magyar kiadás olyan toldaléékokkal egészíti ki Daruvár munkáját, ami annak tartalmával teljes összhangban áll és azt mindenben, sőt azon túlmenően is alátámasztotta, magyar célt szolgált. Sajnos a Nemzetőr kiadásában eddig megjelent két idegennyelvű — angol, német — változatok ennek ellenkezőjét produkálta, a “DIE ZERSTÖRUNG DES KARPATENBECKENS” kiadványával együtt, az utódállamok — de nem Magyarország — javára és teljes megelégedésére. Balogh József ------oooorocOOOOOOOOOOOooooooo -------Dr. Hajnos László: EDY ENDRE Gimnáziumba jártam s Ady volt az Eszményem, a Lelkem, a Nagy Költő! Az egész világomat betöltötte. És mindig meg kellett védenem őt, mert otthon ő volt hazáját megtagadó korhely, a tanárok szerint dekadens zagyvaságok írója ... és most majd magammal szemben kell megvédenem őt! Mindent elhomályosító hatással volt rám akkoriban ez a verse: “Várni, ha éjfélt üt az óra, Egy közeledő koporsóra. Nem kérdezni, hogy kit temetnek, Csengetyűzni a gyászmenetnek. Állni gyászban, súlyos ezüstben, Fuldokolni a fáklyafüstben . . . Lépni mély, zárt sírokon által Komor pappal, néma szolgákkal Remegve, bújva, lesve, lopva Nézni egy idegen halottra. Fázni holdas, babonás éjen Tömjén-árban, lihegve mélyen. Tagadni múltat, mellet verve, Megbabonázva, térdepelve. Megbánni mindent. .. Testamentumot, szörnyűt írni És sírni, sírni, sírni, sírni.” Elhatároztam, hogy 42 éves koromban meghalok, mert ez nagyon szép lesz. Rajongásaim közben olvastam az újságban, hogy Ady beteg. Ez is szép volt, mert tel