Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1989 (17. évfolyam, 1-6. szám)

1989-01-01 / 1-2. szám

XVII. évf. 1-2. szám. Jan.-Apr. 1989. // ŐSI GYÖKÉR M­agyar Kulturális Szemle Megjelenik kéthavonként. La Raiz Ancestral Revista Bimestral de la Cultura Húngara Director: Prof. Francisco Jo« Badiny Újévi m agyar ahítat Amikor a „Magyar Áhítatokat” írom és hir­detem — nem akarom senkinek a vallását bántani. A magyarul érző magyar lelkeket ke­resem, akiket érdekel még Nemzetünk és Népünk sorsa és jövője. Ugyanis egy ezeré­ves magyar tragédiának vagyunk talán utolsó szereplői. Ezer éve vagyunk hozzátapadva egy olyan íráshoz, mely nem a saját népünk őseinek múltjával foglalkozik, hanem egy hozzánk igen messze álló gondolkodású és erkölcsű nép történetét tartalmazza. Ez az írás pedig a Bib­lia, melyet valamelyik római pápa „Isten szavának” rendelt nevezni s így mai keresz­ténységünkben a zsidóság történetét hirdetik a magyar papok mindenütt — mint mondtam — Isten szavaként magyar híveiknek és a magyar nép története csak „szentistvánnak” nevezett I. István királyunk óta kap néha-néha valami­lyen említést papjaink ajakáról. Gyermekeink így bizony sokkal jobban ismerik a zsidóság történetét, mint a sajátunkat. Tudom jól, hogy a magyarság kereszté­nyeinek nagyobbik fele beleszokott abba a kultuszba, amit vallásában tanult és ez az egyetlen, amit tud. Az egyetlen mód, amint imádkozik. Büszke katholikus, vagy refor­mátus, vagy baptista, vagy egyébb mivoltá­ra, de azt magyarul prédikáló papjai nem mondták meg neki és nem világosították fel híveiket arról, hogy mindezeknek a keresz­tény felekezeteknek a hivatalos theológiai tanítása e vallásokat — gyűjtőnéven — judai­­kereszténységnek nevezi éppen azért, mert ezen vallások tanításainak gyökere a judaiz­mus történetéből sarjad. Egy ilyen csendes „Magyar Áhítat” nem tudja megváltoztatni ebbe a judai­ keresztény­­ségbe beleszokott és az ebben nevelt honfi­társak felfogását. Nem is az a szándékunk, hanem egyszerűen csak az, hogy felhívjuk a hallgatók és olvasók figyelmét arra, hogy az „Isten Szavának” kinyilatkoztatott és hir­detett, tanított Bibliának a szövege annyi magyar vonatkozást, magyar őstörténeti ada­tot tartalmaz, hogy talán inkább ezekkel kel­lene a magyar papoknak foglalkozni. Kiku­tatni és felderíteni e vonatkozásoknak a ma­gyar néphagyományokhoz való kapcsolatait és ezáltal a magyar őstörténet így felderített szakaszait is „Isten Szavának” minősíteni, ta­nítani és hinni. Azért is hívom fel a figyelmet erre, mert bizony nagyon sok katholikus honfitársam panaszkodott afelett, hogy a szentmise egyik szakaszában a pap imádkoztatja híveit „Iz­rael népéért” szóló imádsággal. Ebben a „Ma­gyar Áhítatban” felteszem a kérdést: „imád­koznak-e valamelyik templomban — vagy a zsinagógában a magyar népért”...? A mindig szenvedő magyar népért...? Ugye sehol sem imádkoznak. De — ha az „Isten Szavá”-nak biblikus szövegeit az általunk javasolt mó­don értékeljük ki, akkor — mi — magyarok, az egyházi liturgia értelében, „Isten Szavá­nak” rendeletére imádozhatunk és imádkoz­nunk kell saját magyar népünkért — Izrael helyett — a judai­ kereszténységben. M­entsük meg tehát magunknak a biblikus hagyományból is azt, ami minket illet és — ha eddig az Izraelre vonatkozó részeket „Is­ten Szavának” mondtuk, fogadjuk el ugyan­így a saját népünkkel kapcsolatba hozható részeit is ennek a Bibliának. Ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk a biblia szö­vegek szerint, hogy a ránk vonatkozó részek időben és történetileg jóval régebbiek az Ábrahámi ismertetéseknél, akivel Jehova állí­tólag szövetséget kötött. Vegyük csak elő a bibliai Mózes I. köny­vét és olvassuk el, hogy mit ír az „Isten Sza­va” a magyarok és hunok ősapjáról — Nim­­rudról. A 10. rész 9. és 10. verséből megtud­juk, hogy „nagy vadász ő az Úr előtt” és azt is, hogy hatalmas birodalma volt „LINEAR” földjén. Azóta megfejtették e misztériumot és a „nagy vadász” az Úr előtt nem más, mint az ORION csillagképe. Vagyis a biblikus hiedelem a földi hatalmas uralkodót — NIM­­RUDOT — halála után az Ég legnagyobb csil­lagképébe költöztette. Azt is tudjuk már, hogy a mai Mezopotámiát nevezi a biblikus írás Sineár földjének. Tehát az „Isten Szavának” nevezett biblikus írás szerint a magyarok ősapjának — Nimrudnak — szelleme a tün­döklő égbolt legnagyobb csillagképéből tekint a földre és csillag­ alakjában is megtartotta a 1

Next