Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1989 (17. évfolyam, 1-6. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
XVII. évf. 1-2. szám. Jan.-Apr. 1989. // ŐSI GYÖKÉR Magyar Kulturális Szemle Megjelenik kéthavonként. La Raiz Ancestral Revista Bimestral de la Cultura Húngara Director: Prof. Francisco Jo« Badiny Újévi m agyar ahítat Amikor a „Magyar Áhítatokat” írom és hirdetem — nem akarom senkinek a vallását bántani. A magyarul érző magyar lelkeket keresem, akiket érdekel még Nemzetünk és Népünk sorsa és jövője. Ugyanis egy ezeréves magyar tragédiának vagyunk talán utolsó szereplői. Ezer éve vagyunk hozzátapadva egy olyan íráshoz, mely nem a saját népünk őseinek múltjával foglalkozik, hanem egy hozzánk igen messze álló gondolkodású és erkölcsű nép történetét tartalmazza. Ez az írás pedig a Biblia, melyet valamelyik római pápa „Isten szavának” rendelt nevezni s így mai kereszténységünkben a zsidóság történetét hirdetik a magyar papok mindenütt — mint mondtam — Isten szavaként magyar híveiknek és a magyar nép története csak „szentistvánnak” nevezett I. István királyunk óta kap néha-néha valamilyen említést papjaink ajakáról. Gyermekeink így bizony sokkal jobban ismerik a zsidóság történetét, mint a sajátunkat. Tudom jól, hogy a magyarság keresztényeinek nagyobbik fele beleszokott abba a kultuszba, amit vallásában tanult és ez az egyetlen, amit tud. Az egyetlen mód, amint imádkozik. Büszke katholikus, vagy református, vagy baptista, vagy egyébb mivoltára, de azt magyarul prédikáló papjai nem mondták meg neki és nem világosították fel híveiket arról, hogy mindezeknek a keresztény felekezeteknek a hivatalos theológiai tanítása e vallásokat — gyűjtőnéven — judaikereszténységnek nevezi éppen azért, mert ezen vallások tanításainak gyökere a judaizmus történetéből sarjad. Egy ilyen csendes „Magyar Áhítat” nem tudja megváltoztatni ebbe a judai kereszténységbe beleszokott és az ebben nevelt honfitársak felfogását. Nem is az a szándékunk, hanem egyszerűen csak az, hogy felhívjuk a hallgatók és olvasók figyelmét arra, hogy az „Isten Szavának” kinyilatkoztatott és hirdetett, tanított Bibliának a szövege annyi magyar vonatkozást, magyar őstörténeti adatot tartalmaz, hogy talán inkább ezekkel kellene a magyar papoknak foglalkozni. Kikutatni és felderíteni e vonatkozásoknak a magyar néphagyományokhoz való kapcsolatait és ezáltal a magyar őstörténet így felderített szakaszait is „Isten Szavának” minősíteni, tanítani és hinni. Azért is hívom fel a figyelmet erre, mert bizony nagyon sok katholikus honfitársam panaszkodott afelett, hogy a szentmise egyik szakaszában a pap imádkoztatja híveit „Izrael népéért” szóló imádsággal. Ebben a „Magyar Áhítatban” felteszem a kérdést: „imádkoznak-e valamelyik templomban — vagy a zsinagógában a magyar népért”...? A mindig szenvedő magyar népért...? Ugye sehol sem imádkoznak. De — ha az „Isten Szavá”-nak biblikus szövegeit az általunk javasolt módon értékeljük ki, akkor — mi — magyarok, az egyházi liturgia értelében, „Isten Szavának” rendeletére imádozhatunk és imádkoznunk kell saját magyar népünkért — Izrael helyett — a judai kereszténységben. Mentsük meg tehát magunknak a biblikus hagyományból is azt, ami minket illet és — ha eddig az Izraelre vonatkozó részeket „Isten Szavának” mondtuk, fogadjuk el ugyanígy a saját népünkkel kapcsolatba hozható részeit is ennek a Bibliának. Ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk a biblia szövegek szerint, hogy a ránk vonatkozó részek időben és történetileg jóval régebbiek az Ábrahámi ismertetéseknél, akivel Jehova állítólag szövetséget kötött. Vegyük csak elő a bibliai Mózes I. könyvét és olvassuk el, hogy mit ír az „Isten Szava” a magyarok és hunok ősapjáról — Nimrudról. A 10. rész 9. és 10. verséből megtudjuk, hogy „nagy vadász ő az Úr előtt” és azt is, hogy hatalmas birodalma volt „LINEAR” földjén. Azóta megfejtették e misztériumot és a „nagy vadász” az Úr előtt nem más, mint az ORION csillagképe. Vagyis a biblikus hiedelem a földi hatalmas uralkodót — NIMRUDOT — halála után az Ég legnagyobb csillagképébe költöztette. Azt is tudjuk már, hogy a mai Mezopotámiát nevezi a biblikus írás Sineár földjének. Tehát az „Isten Szavának” nevezett biblikus írás szerint a magyarok ősapjának — Nimrudnak — szelleme a tündöklő égbolt legnagyobb csillagképéből tekint a földre és csillag alakjában is megtartotta a 1