Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1999 (27. évfolyam, 1-4. szám)

1999-01-01 / 1. szám

SZENT SÓLYOM-A TURUL­MADÁR. Honnan jöhetett? A Turulmadár nem totemállat, de az Árpád-háznak - a Turullal jelzett családnak - fontos jelzője, oly­annyira, hogy tőlük el sem választható. így okkal feltételezhetjük, hogy e család onnan származtatható, ahonnan a létező, és a mítoszbeli Turulmadár. Ez azt jelenti, hogy olyan hitvilágbeli elemeket kell keresnünk­­ mint útmutatót amely valamilyen formában kapcsolódik a Turulmítoszhoz, mert a hitvilág teljes fel- vagy lecserélése - mint láthattuk az Útfelmutatás jeleneteinek faragott változatain -, nem történt meg a ״ kereszténység felvétele” után ezer évvel sem. Mindez, igen erős kötődést jelent az ősi hitvilághoz, amit nem lehet „iráni hatásként” - mint egy influenza fertőzésként - felfognunk, hiszen ilyen erős kötődés csak igen hosszú ottlét alatt alakulhatott ki. A Turul-legenda így kezdődik: „Amikor a magyarok másodízben jöttek ki Szkítiából...” Nem találgat, nem feltételez, hanem leszögezi, hogy Szkítiából jöttünk. Igaz ugyan, hogy több (magyar) történész a magyar krónikákról és krónikásokról példa nélküli, sértő módon vélekedik és nyilatkozik, de ez ne irányítsa véleményünk kialakítását, így pl. Szűcs Jenő Kézai műhelytanulmányában a következőképpen vélekedik: „Kézai Simon mester fantasztikus hun történetében (...) félművelt fantaszta írónak mutatkozik...” (Századok, 1973. 3.,4., szám) Ez a kinyilatkoztatás természetesen nem Kézait minősíti... Thúróczy A magyarok krónikája (Magyar Helikon, Bp. 1978) munkájának itt megjelölt kiadásának szerkesztői szerint ״ A Hunor név, mint a hun nép ősapjának a neve csak a magyar krónikákban található, s így történeti, mondái hiteléről szó sem lehet.” Vagyis a „hivatalos” magyarországi álláspont szerint a krónikásnak azért nincs hitele, mert magyar. Ez a vélemény nem csak sértő és helytelen, de tudománytalan is. Ugyanis a szkíta eredetmítosz kígyó altestű ősanyáról szól, amelyre nálunk a népművészet még jól­­emlékezik”. Ez pedig másképp nem történhetett, mint egyenes hagyomány - tehát nem átvétel - útján. Mert, ha népünk finnugor lenne, melyet az avarok sodortak ide, nem ismernék a szkíta ősanyát - mint legalább kétezer éves legendát - az egész Kárpát-medencében. 7135. kép/ Az avarokról Menander a VI. században azt jegyezte fel, hogy öltözetük mint a hunoké, a nyelvük is, de lobogó hajfonatukba színes szalagokat kötnek. A mai rábaközi népviselet ezt úgy őrizte meg, hogy hosszú piros és fehér (Árpád-sávok idézője?) szalagokat kötnek a férfiak a kalapjaik mellé. Ez azt jelzi, hogy avar népszokásokat is őrzünk. Sok ilyen emléket találhatunk, ami figyelmünket Keletre, Belső- vagy Kis-Ázsia felé, de még a távoli Japánba is irányíthatja. Ezek közül néhányat itt leírok, melyek közvetve vagy közvetlenül a turullal kapcsolatba hozhatók. A magyar népművészetben érdekes jelenség, hogy az ábrázolt madaraknak - kevés kivételtől eltekintve - nyakörvük van. Sőt, gyakran a szarvasnak vagy a már keresztény változatának, a báránynak is. Ez a jel az óiráni „hvarnakkal” hozható kapcsolatba, mely a pártusok, a kusánok és a szászánidák uralkodói jelei közé­ is tartozik. Jelentése: fény, ragyogás, isteni tűz, dicsőség, királyi dicsfény, karizma. Olyasmi, mint a keresztény ikonográfiában a glória. Jelenlétére egy lobogó sálra emlékeztető szalag hívja fel a figyelmet, de ez a szalag nem maga a jel. Az lehet kosszarv, 135. kép

Next