Perthi Magyar Hírek, 1987 (19. évfolyam, 1-11. szám)

1987-01-01 / 1. szám

1987 január PERTH I­I MAGYAR HÍREK 3 oldal Q9a/^a /Jlkert: Vedd ezt a szótárt! „A nyelvet, persze, a nyelvet jól beszéled!” mondják otthoni látogatók és én kurtán felelem: „igen, a nyelvet jól beszélem.” De közben . .. hadd valljak erről most, őszinte pillanatban . .. igen, magamban, mélyen, itt belül tudom: nem mondtam igazat! A nyelvet, igenis, nem jól beszélem. A nyelvet, ne vessenek meg érte, nem is beszélem. Ismétlem azt, mit felvettem magamban. Beszajkózott szavakat formál mondattá bennem az az idegen úr, aki hol Mister, hol Herr, Signor, vagy Monsieur és akit a célból alkalmaztam, hogy kezelje a különböző magnetofon-tekercseket agyamban, melyekre szemem és fülem segítségével felvettem idegen nyelvek idegen szavait. Mechanikus művelet ez. A fül jelez: „Angliában vagyunk, tessék feltenni, kérem, az English language szalagot, de gyorsan!” És már látom is a szám, hogy mint hangszóró továbbítsam a mondatokat: „I’m really very happy, indeed .. . It’s my pleasure .. . How nice of you, darling Beszéd-e ez? Érzem-e a szavak mezízét, ugyanúgy, mint mikor azt mondom: „Boldog vagyok?” Vagy azt: „Örömömre szolgál?” „How nice of you!” — nyelvtanilag helyes. De ha azt mondom: „De kedves tőled .. .” hirtelen átforrósodik minden. A „nice” szürke matrica, mit színtelen papírra ragasztok. Hűvös, mértéktartó, személytelen. A „kedves” bennem él, magammal hordom, mióta élek. Vidámmá tesz, ha kimondom és jóleső meleg árad szét minden tagomban. Csak mi, akik idekint élünk, csak mi tudjuk igazán, mit jelent ez a fogalom: anyanyelv. A nyelv, melyet anyánktól tanultunk s nem néhány hetes, vagy hónapos tanfolyamon vettünk magunkhoz. Érteni lehet az idegen szót. De érezni, vajon tudjuk-e? „Table” mondom és négy lábon álló sima deszkalap jelenik meg előttem. De mondd csak ezt: „asztal”. Mit látsz, barátom? Terített kikötőt, tálakat telve párolgó élelemmel. Asztal! Menedék, mely mellé leülsz és tenyeredbe hajtott fejjel merengsz a semmibe. Asztal. Barátok veszik körül és miközben bort töltesz a csillogó pohárba, ujjaddal dobolod rajta a bordal dallamát. Minden szóval játszhatod ezt és minden nyelvvel. Csak vedd elő a szótárt, elejétől végig. Az idegen szót érted és kimondod. A magyart érzed és adsz vele valamit önmagadból. Odahaza mindezt nem tudtam. Csak idekint, hol új otthont találtam, hol biztonsággal vár lakásom, mely váram is, hol törvény őrzi zavartalan álmom s ébrenlétem, hol fejem tetején járhatok, ha tetszik, vagy pizsamában, keménykalappal vezethetek lovat, talyigát, ökrösszekeret... de ahol életem végéig én, gyermekeim, unokáim és minden utódom, száz és száz éven át viszi magával a rangot és címet: idegen . .. igen, itt, az idegen világban, én, az idegen ember egyre többet gondolok terád, színekből szőtt szivárvány, szavaknak íze: anyanyelv! Te legnagyobb kapocs itt, az idegen szavak hullámai között, kapocs, mely összeköti azokat, kik ezt a nyelvet tanulták anyáiktól . . . Vajon . .. miért nem kapcsolsz bennünket jobban össze? Megjelent 1976-ban az­ ÚJ EUROPA decemberi számában, a levél mit sem veszített aktualitásából. A PERTUI MAGYAR HÍREK SZERKESZTŐJE EZENNEL KÜLDI SZERENCSEKÍVÁNATAIT ÖSSZES KEDVES OLVASÓJÁNAK!

Next