Perthi Magyar Hírek, 1988 (20. évfolyam, 2-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
1988 február PERTHI MAGYAR HÍREK 3 oldal CSENDŐRI VALLOMÁS Lehajtott fejjel állok kint Isten szabad ege alatt és elgondolkodva hallgatok bele a csendbe. Körülöttem nyugalom van és békesség, semmi zaj, semmi sem mozdul. Az alvóra indult késő délutáni nap egyre inkább kihunyó fénye hosszú és elgondolkodásra indító árnyékot vet a fákról és bokrokról a földre. Merengésemben a jelenről a múltba siklik az emlékezésem, abba a múltba, melynek egy részét a volt magyar királyi csendőri mivoltom töltötte ki. Gondolataimmal múltam e részénél hosszasan megállok, lekötnek az emlékek, amelyek fájón édesek és érzelmeimmel szeretettel körülöleltek. Hová lettél szép szolgálatom és hová lettetek drága bajtársaim? Bizony nagyon megfogyatkoztunk, a legjobbak elmentek. Urunk Istenünk nagyon meglátogattál bennünket. A próbatétel túl kemény volt, összetörtünk tőle. Vihar jött, vérgőzös vörös vihar és elsöpört mindent, amiért mint magyar csendőrnek érdemes volt élni és híven szolgálni. Volt csendőréletemre és bajtársaim áldozatára gondolva, két életmottónak beillő mondás jut eszembe és ott megtelepednek, nem tudok szabadulni tőlük. Az egyik a hősi halált halt 300 spártai vitéz emlékművének felirata: " Vándor ki erre jársz, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza", a másik pedig magyar költőtől származó, sírfeliratnak beillő költemény-rész: " Nyugosznak ők a hős fiúk dúló csaták után." Úgy érzem, hogy mindkét idézet hőven tükrözi a magyar csendőr életét és sorsát. Igen, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. A belső békeszolgálatra rendelt magyar csendőr, amikor a vörös áradat elöntötte hazánk határát, megcsókolta és letette tollas kalapját. Harcra készült, több töltényt vett magához és dúló csatákban állt szembe a sokszoros túlerejű viharral. Hősi küzdelemben ezrével haltak hősi halált a hazáért, pedig nekik is voltak siró anyáik, kiknek szíve a bánattól meghasadt. Sajnos a szemben levő túlerő oly nagy volt, hogy le kellett győzve legyenek. Megismétlődött az a magyar sors, amelyről Kossuth Lajos a vesztett szabadságharc után azt írta 1850-ben Amerikában: " Nem győzedelmeskedtünk, de harcoltunk. A zsarnok hatalmát nem törtük meg, de diadalmenetének gáncsot vetettünk. Hazánkat nem tudtuk megmenteni, csak becsülettel megvédeni. Ha majd a történelem lapjaira vetik, ami velünk történt, legalább azt írhatják, hogy ellenálltunk." És bekövetkezett a legrosszabb, amit várni lehetett. Jaj lett a legyőzötteknek! Vae Victis! kiáltotta egyaránt sokmillió győzedelmes és vesztes torok. Ezt kiáltotta a lehengerelt magyar nemzet és ezt kiáltották közöttük a csendőrök, akiket különös vadsággal üldözött, végzett ki vagy börtönözött be az új urak vérszomjas bosszúja. A "híven, becsülettel, vitézül" csendőr jelmondatot elfojtották a győztes gyilkosok gyűlölettől lihegő kiáltásai. Folyt a bosszúból kiontott ártatlan csendőrvér és halomba gyűltek a kivégzett, ismeretlen helyű sírokba dobált csendőrök hullái. Aki valami csoda segítségével nem tudott menekülni, annak el kellett vesznie. Az ég fekete felhőktől borított volt és a levegő vérszagtól terhes. Úgy látszott, hogy minden elveszett, minden remény kihalt. A magyar életre és így a csendőrség sorsára is kimondatott a vészterhes szó: Elvégeztetett! Az élet azonban nem állt meg , az idő lassan tovaszállt és némi enyhülést hozott. A "némi" szón van a hangsúly, mert mind a mai napig távolról sincs minden rendben. A halottakat eltemették, de el nem felejtették. A bebörtönzött és csoda folytán életben maradt csendőrök kevés idő múltán kiszabadult és akik még élnek, otthon másodrangúként tengetik életüket. A szabad világ részeiben szétszóródott, megmenekült csendőrök új életet alapítottak és tisztességes elismerést szereztek a magyar névnek. Sokan közülük is már elköltöztek az árnyékvilágból. Akik még vannak, azok a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösséghez tartoznak. Tudják, hogy közülük talán már egy sem fogja életben megérni a nagy feltámadást, az igazságszolgáltatás bekövetkezését, de szívükben reménnyel halnak meg, mert hitük azt mondja, hogy lesz magyar feltámadás. Egy, Istentől ajándékozott és megáldott napon be fog következni az, hogy a Vae Victis-ből - jaj a legyőzötteknek - Gloria Victis - dicsőség a legyőzötteknek fog vélni. Isten útjai kifürkészhetetlenek és az igazság egyszer győzedelmeskedni fog. Mi csadőrök hiszünk, hisszük, hogy a legyőzöttek igazságát nem lehet örökre elnémítani. Hisszük, hogy Isten velünk van.