Perthi Magyar Hírek, 1988 (20. évfolyam, 2-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

1988 február PERTHI MAGYAR HÍREK 3 oldal C­SENDŐRI VALLOMÁS Lehajtott fejjel állok kint Isten szabad ege alatt és elgondolkodva hallgatok bele a csendbe. Körülöttem nyugalom van és békesség, semmi zaj, semmi sem mozdul. Az alvóra indult késő délutáni nap egyre inkább kihunyó fénye hosszú és elgondol­kodásra indító árnyékot vet a fákról és bokrokról a földre. Merengésemben a jelen­ről a múltba siklik az emlékezésem, abba a múltba, melynek egy részét a volt magyar királyi csendőri mivoltom töltötte ki. Gondolataimmal múltam e részénél hosszasan megállok, lekötnek az emlékek, amelyek fájón édesek és érzelmeimmel szeretettel kö­rülöleltek. Hová lettél szép szolgálatom és hová lettetek drága bajtársaim? Bizony nagyon megfogyatkoztunk, a legjobbak elmentek. Urunk Istenünk nagyon meglátogattál bennünket. A próbatétel túl kemény volt, összetörtünk tőle. Vihar jött, vérgőzös vö­rös vihar és elsöpört mindent, amiért mint magyar csendőrnek érdemes volt élni és híven szolgálni. Volt csendőréletemre és bajtársaim áldozatára gondolva, két élet­mottónak beillő mondás jut eszembe és ott megtelepednek, nem tudok szabadulni tő­lük. Az egyik a hősi halált halt 300 spártai vitéz emlékművének felirata: " Vándor ki erre jársz, vidd hírül a spártaiaknak, megcselekedtük, amit megköve­telt a haza", a másik pedig magyar költőtől származó, sírfeliratnak beillő költemény-rész: " Nyugosznak ők a hős fiúk dúló csaták után." Úgy érzem, hogy mindkét idézet hőven tükrözi a magyar csendőr életét és sorsát. Igen, megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. A belső békeszolgálatra ren­delt magyar csendőr, amikor a vörös áradat elöntötte hazánk határát, megcsókolta és letette tollas kalapját. Harcra készült, több töltényt vett magához és dúló csatákban állt szembe a sokszoros túlerejű viharral. Hősi küzdelemben ezrével hal­tak hősi halált a hazáért, pedig nekik is voltak siró anyáik, kiknek szíve a bánat­tól meghasadt. Sajnos a szemben levő túlerő oly nagy volt, hogy le kellett győzve legyenek. Megismétlődött az a magyar sors, amelyről Kossuth Lajos a vesztett szabad­ságharc után azt írta 1850-ben Amerikában: " Nem győzedelmeskedtünk, de har­coltunk. A zsarnok hatalmát nem törtük meg, de diadalmenetének gáncsot vetettünk. Hazánkat nem tudtuk megmenteni, csak becsülettel megvédeni. Ha majd a történelem lapjaira vetik, ami velünk történt, legalább azt írhatják, hogy ellenálltunk." És bekövetkezett a legrosszabb, amit várni lehetett. Jaj lett a legyőzötteknek! Vae Victis! kiáltotta egyaránt sokmillió győzedelmes és vesztes torok. Ezt kiáltotta a lehengerelt magyar nemzet és ezt kiáltották közöttük a csendőrök, akiket különös vadsággal üldözött, végzett ki vagy börtönözött be az új urak vérszomjas bosszúja. A "híven, becsülettel, vitézül" csendőr jelmondatot elfojtották a győztes gyilkosok gyűlölettől lihegő kiáltásai. Folyt a bosszúból kiontott ártatlan csendőrvér és halomba gyűltek a kivégzett, ismeretlen helyű sírokba dobált csendőrök hullái. Aki valami csoda segítségével nem tudott menekülni, annak el kellett vesznie. Az ég fekete felhőktől borított volt és a levegő vérszagtól terhes. Úgy látszott, hogy minden elveszett, minden remény kihalt. A magyar életre és így a csendőrség sorsára is kimondatott a vészterhes szó: Elvégeztetett! Az élet azonban nem állt meg , az idő lassan tovaszállt és némi enyhülést hozott. A "némi" szón van a hangsúly, mert mind a mai napig távolról sincs minden rendben. A halottakat eltemették, de el nem felejtették. A bebörtönzött és csoda folytán életben maradt csendőrök kevés idő múltán kiszabadult és akik még élnek, otthon másodrangúként tengetik életüket. A szabad világ részeiben szétszóródott, megmenekült csendőrök új életet alapítottak és tisztességes elismerést szereztek a magyar névnek. Sokan közülük is már elköltöztek az árnyékvilágból. Akik még van­nak, azok a Magyar Királyi Csendőr Bajtársi Közösséghez tartoznak. Tudják, hogy kö­zülük talán már egy sem fogja életben megérni a nagy feltámadást, az igazságszol­gáltatás bekövetkezését, de szívükben reménnyel halnak meg, mert hitük azt mondja, hogy lesz magyar feltámadás. Egy, Istentől ajándékozott és megáldott napon be fog következni az, hogy a Vae Victis-ből - jaj a legyőzötteknek - Gloria Victis - dicsőség a legyőzötteknek­­ fog vélni. Isten útjai kifürkészhetetlenek és az igazság egyszer győzedelmeskedni fog. Mi csadőrök hiszünk, hisszük, hogy a legyő­zöttek igazságát nem lehet örökre elnémítani. Hisszük, hogy Isten velünk van.

Next