Hungarista Mozgalom - Ausztráliai Szórványok Tájékoztató Szolgálata, 1970 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1970-12-01 / 12. szám

- 19­­.0 .évf .12 .szám. ...... .HUNGARISTA BULLETIN....... .1970 .December 1. Ugyancsk­k nyílt parancs értelmében a Magyar Honvédelmi Minisztérium megbízásából Szatmár megyében hivatalos beosztásban dolgozott. 1946-ban már a kommunista rendőrség tagja, ahová volt csendőröket csak "kimagasló érdemek" alapján vettek át. Rend­szeresen jár a "Magyar Rendőr" szerkesztőségébe, ahol cikkei és versei jelennek meg. A sztálini rendszer kegyeinek elnyerése érdekében ekkor tervezi "Elveszett üzenetek" c. verseskötetének kiadását, ahol többek között így versek­ "Új fény kel, új cél, hajnalhasadás, Keletről várom a feltámadást." Az idők politikai változásainak szellemében 1945-ben előbb a Kisgazdapárt, majd 1946-ban a Szociáldemokrata és 1947- ben a Kommunista párt tagja lesz. Dr. B. J. (Santiago de Chile) írásbeli nyilatkozata szerint Kecskési Tibor a kommunista katona­­politikai rendőrség tisztjeként működött,­mígnem 19­48-ban a visszatérő deportáltak felismerik és felj­elentik, így kerül sor letartóztatására. (A bolsevisták módszerei szerint a kiszolgálók elnyerik­ érdemeik szerinti­­ jutalmukat.) 8 évi fegyházra ítélik. A Vizsgálóbizottság többhónapos munkája megállapította, hogy a "Nemzetőr" c. lap sem alapítói, sem jelenlegi tulajdonosai személyeit tekintve, sem pedig az újság szelleme alapján nem a magyar forradalom és szabadságharc hangja és képviselője. A szabadságharcos megjelölést jogtalanul használja. A Vizsgáló­­bizottság megállapította, hogy Kecskési-Tollas és a mögötte álló nagyrészében nem 1956-os menekültekből összetevődő érdekszövetség a Nemzetőrt és annak apparátusát a magyar emigráció bomlasztására, ellentétek szítására, főleg azonban pénzszerzésre használja fel. *** Hová veszett a Petőfi által megszabott út? "Előre hát mind aki költő, a néppel tűzön-vizen át. Átok reá ki elhajítja kezéből a nép zászlaját!" az itt bemutatott három karakter, mint annyi sok más otthon, vagy az emigrációban élő tollforgató, elhajította a zászlót. Az szegedi,.1., az ellenség oldalára, vagy éppen a saját pecsenyéjüket sütögetik, tehetségük vonnyadt garasait tisztogatják. Nem hajlandók tudomást venni arról, amire szegény, kommunis­­tának kikiáltott József Attila oly gyönyörűen világít rá: "...Rámcsapott, amelyből eszméletem, nyelvem származik, s táplálkozni fog: a Közösség, amely e részeg, ölbecsaló anyatermészet férfitársaként él, komor munkahelyeken káromkodva, vagy itt töpreng, az éj nagy odva mélyén: a nemzeti nyomor..." Igen, a kisemmizett, a nyomorba taszított magyar közösség, amelyből a magyar költő, a magyar író kiemelkedik, amellyel sír vagy nevet, amellyel áll vagy bukik, amelyhez élete utolsó pillanatáig tartoz­nia kell. Akik eltévedtek, megtagadták a nemzet szolgálatát, saját magukat rekesztették ki az eljövendő, újjászülető magyar népi közösségből­, mely nem fog tudomást venni irodalmi értékeikről. Ezeknek a sápadt bolygóknak, hulló csillagoknak a beteg fénye el fog enyészni a Győzelem Napján, a Kárpát-Magyarország égboltján megjelenő Szent László Kereszt diadalmas ragyogásában.

Next