Tárogató, 1991 (18. évfolyam, 1-8. szám

1991-04-01 / 4. szám

A , Magyar Környezetvédelmi Alap 1991 márciusi sajtótájékoztatója: SZEGÉNY. BUDAPEST (Lipták Béla) 1990 decemberében Demszky Gábor megkért, hogy "vegyem át a főváros környezetvédelmének irányítását," ezért érkeztünk január végén Budapestre felesé­gemmel Mártával. A tönkremenés szélen álló várostól nem kértem semmilyen fizetést és költségeimet, beleértve még a titkárnőt is, magam fizettem. Nagy lelkesedéssel, lendülettel kezdtem munkához. It úgy terveztem, hogy három hét alatt felmérem a főváros­­környezetvé­delmi állapotát és a legsürgősebb teendő­ket, majd egy hét alatt­­végigjárom a pénzintézeteket és követségeket, hogy megállapítsam mennyi segítségre számítha­tunk, s azt miként kell kérvényezni. A rendelkezésemre álló 5 hétből az utolsót arra szántam, hogy­ megírjam a támogatás elnyeréséhez szükséges tervet, s letegyem azt az illetékesek asztalára. Hát így is történt. Szegény Márta sokat unatkozott e kis IBUSZ lakásban, míg én hajnaltól késő­ estig jártam a hulladéklerakókat és erőműveket, ismerkedtem a város csatornázásával és távfűtésével, tanulmá­nyoztam a partiszűrésű kutakat, ivóvíz­gyárat, szennyvíztisztítókat és a hulladék­égetőt. Közben megismertem az ezeket üzemeltető­ intézmények értelmetlenül komplikált labirintusát, s az azokban dolgozó bürokratákat és szakembereket. Nem kell mondanom, hogy szomorú kép tárult elém. A budapesti levegő megmérgezi a fejlődésben lévő gyermekeket, s ezért ma már akadnak a nyugati vállalatok alkalmazottai között olyanok, kik nem hajlandóak családjaikat Pestre költöztetni. A városi és ipari szennyvíz 80 %-a minden tisztítás nélkül omlik a Dunába, hogy aztán lejjebb ugyanennek a folyónak­­ a vizét használják ivóvízforrásként. A két­milliós fővárosnak nincs egyetlen elfogad­ható iszap vagy mérgeshulladék lerakója, de van egy diojoint­ és nehézfémeket kibo­csátó hulladékégetője, mery­ most csak azért nem mérgez, mert szétette a rozs­­da, s újjáépítés alatt áll. A hulladéklera­kók pár év múlva betelnek, de az anyagok újrafelhasználása még meg sem kezdődött, sőt még azok a törvények sem születtek meg, melyek piacot biztosítanának az újrafelhasznált anyagoknak. Ilyen törvény lenne például az, hogy csak olyan újságot szabadjon árusítani, ami legalább részben újrafelhasznált papírból készült.­­A budapesti lakos 3-4-szer annyi ener­giát használ, mint a párizsi vagy koppen­hágai . Ennek egyik oka, hogy a havi távfűtési szakm­a nem függ a fogyasztástól, sőt nem is mérik, hogy ki mennyi foltóvi­­zet használt, s így a lakosság termosztátok helyett ablaknyitással szabályozza a helyi­ségek hőmérsékletét. Tragikus a környezetvédelmi igazság­­szolgáltatás helyzete is. A még ma is érvényben­­lévő Környezetvédelmi Törvény 1976-ban íródott, s nem más, mint üres frázisok halmaza. Zöld környezetvédő ügyvéd nincs­­az országban és egyetlen személy­­nem ül börtönben környezetmér­­gezési bűnökért. A fenti tragikus kép láttán először egész depresszióba estem, de aztán a reményre is okot találtam. Az első re­ménysugarakat olyan egyének segítőkész­­sége jelentette,­­mint Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnöke, Rott Nándor, a Parlament Környezetvédelmi Bizottságá­nak elnöke, Keresztes K. Sándor, Környe­zetvédelmi Miniszter, Siklós Csaba, Közle­kedési Miniszter és sokan mások. Amikor aztán elkezdtem járni a pénzintézetek és követségek irodáiba, egyre bizakodóbb lettem. A több mint 10 milliárd dollárral rendelkező European Bank for Reconstruc­tion and Development képviselője, Paul Krukowski, így­­ tájékoztatott: "Közel egy milliárd dollárunk áll rendelkezésre környezetvédelmi célokra, s ha még e hónapban (februárban) beadják a tervüket, maguk lesznek az elsők a sorban". Morten Jung-Olsen, a Commission of the European Communities gazdasági tanácsadója, arról tájékoztatott, hogy 110 millió EUC ($143 millió) vár náluk olyan konkrét tervekre, melyek a közép­európai környezetvédelmet szolgálják. "A fő az, hogy még februárban az aszta­lomon legyen a tervük" - mondta. A japán követségen így fogadtak: "Ön az első, aki ilyesmivel hozzánk fordul. Jó lenne, ha többen megértenék, hogy Közép- Európa fiatal­ demokráciáinak máshol is vannak barátai, nemcsak Amerikában meg Németországban." — 20

Next