Vámbéry Ármin: A keleti török nyelvről. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 6. szám, 1868)
A KELETI TÖRÖK NYELVRŐL. ELŐADATOTT A NYELV- ÉS SZÉPTUDOMÁNYI OSZTÁLYBAN (május 28-án 1866). Azon munka, melyet egy évvel ezelőtt szerencsém vala a tek. Akadémiának bemutatni, a közép-ázsiai utazásom minden tudományos szinezet nélküli elbeszéllését tartalmazá. Czélom volt közép-ázsiai ismereteimet népszerűsítni, s ez sikerült is, miután a munka különféle nyelveken készült kiadásaiból huszonnégy ezernél több példány kelt el Európában és Amerikában. Ezt legközelebb „Vázlataim Közép-Ázsiából" fogják követni, melyek a vallási állapotokat, szokásokat s más ethnographiai viszonyokat bővebben állítandják elő; és jelenleg bátorkodom „Csagatáj Nyelvtanulmányok" czímű munkámat, mely három részből áll, a tudós osztály elébe terjeszteni. Az első rész bevezetés, s a csagatájnak nyelvtani eltéréseit az ozmanktól tárgyalja; második a chrestomathia, mely tizenkét szakaszban azon kéziratok szövegét közli, melyeket Közép-Ázsiából hoztam, s melyek nagyobb részt ismeretlenek az európai orientalisták előtt; a harmadik egy 5000 szót tartalmazó szótár, mely csupán oly szókból áll, melyek a nyugati-török nyelv nagyobb szótáraiban, melyek Meninskyé, Bianchié, Mallousé és Redhousé, vagy nem találtatnak, vagy más értelemben tolmácsoltatnak. Az idegen, arab és perzsa elemből csak azon rész vétetett fel, mely Közép-Ázsiában más értelemmel bír, mint az eredetiben. Forrásaim a szótárhoz voltak : emlékező tehetségem; azon négy perzsa-csagatáj szógyűjtemény, melyeket utamban szereztem, s melyek közt a legnagyobb az, melyet a perzsa király könyvtárában másoltam ; harmadszor