Gr Kuun Géza: A sémi magánhangzókról és megjelölésök módjairól. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. II. kötet 8. szám, 1872)
A SÉMI MAGÁNHANGZÓKRÓL ÉS MEGJELÖLÉSÖK MÓDJAIRÓL. (Olvastatott a M. T. Akad, 1871. okt. 2. tartott ülésén.) Jelen munkám két részre oszlik, az első részben a magánhangzókról lesz szó, a másodikban mind azon rendszerek fognak terjedelmesen tárgyaltatni, melyeknek birtokában voltak a sémi nyelvcsalád egyes népei magánhangzóik írásbeli kifejezésére. — Az átírást illetőleg megjegyzem, hogy Lepsius rendszerét követtem némely jelentéktelen eltéréssel, így a többi között az y (e) betűt í jegygyel irtami át; az x betűk helyett fh, ch betűt irtani. Némely ó-testamentomi nép-, hely- és személynevet a mi magyar bibliainkban szokásos orthographia szerint irtam. A görög és latin nevek orthographiáját megtartottam. Az újabb zsidó neveket a kimondás szerint irtam. Ennyiből áll, a mit itt megjegyzendőnek tartok. I. A sémi magánhangzókról. Három alapmagánhangzó van, valamint három alapszinte három alapmagánhangzót a háromszeglet alakjában